Miután a Hobbit sorozat a végére ért, új kor kezdődött. Bilbo hazaért Zsáklakba, és bízott abban hogy minden rendben lesz. Persze nem így lett! Hatalmas kalandok követték az eseményeket, és a Gonosz újra megjelent.
Bilbo továbbra sem árulja el senk...
Miután Bilbo, a bátor hõsünk hazaért a Magányos hegyről, nagyon sok dolog megváltozott. Sokan a Megyében azt gondolták vissza sem jön többé, így minden vagyonát, tulajdonát kisöpörtek Zsáklakból. Volt, amit vissza tudott szerezni, de közel sem sikerült annyit, amennyit szeretett volna. Igazából egy dolog volt, amit nagyon bánt volna ha nincs meg, az pedig a gyûrû, ami mindig ott pihent a zsebének legmélyén. Fogalma nem volt az ékszer hatalmáról, csak annyit tudott, hogy varázserõvel bír amit talált az alagutakban és érezte, hogy nem nagyon beszélhet róla.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Még a jó öreg Gandalfnak sem, aki már régi barátja volt, és ez a barátság még szorosabb lett miután közösen felszabadították a Magányos hegyet a fogságból. Bilbo nagyon sokat gondolt a múltra, kicsit talán bele is ragadt. Ezért kezdett el könyvet írni a kalandjáról, hogy enyhítse vele a hiányt és a fájdalmakat. Úgy gondolta, ha kiírja magából kicsit könnyebb a teher, amit cipelnie kell. Hiányzott neki Tölgypajzsos Thorin hiszen annak ellenére, hogy a hegy szíve az Arken kõ elvette az eszét, nagyon jó ember volt és szoros barátságot kötöttek az útjuk során egymással. Sokat gondolt Legolasra a tünde hercegre aki apja szava ellenére, szerelemvágyból indult el segíteni, hogy aztán végül béke legyen. Bilbo sokszor csak leült a kényelmes foteljába, ami az õ méretéhez kicsit még nagy is volt, de egy embernek már túl apró és kényelmetlen.
Ahogy ült, elmélkedett magában a rég múltról. Néha azért eszébe jutott Gollam és volt, hogy lidérces álmok kísértették. Aggódott, hogy megtalálja õt és majd vissza akarja szerezni a drágaságát. Így teltek a napok, a hetek és a hónapok a Megyében. A béke újra elérte Középföldét. Sehol egy Ork, vagy egy Troll. A Bakacsin erdõ újra kivirágzott, és élettel telt meg. Ahogy múltak az évek és Bilbo is idõsödött, hírt kapott egy szörnyû tragédiáról. Egy levél érkezett melyben írták, hogy unokaöccse Frodó árván maradt, hiszen szülei Zsákos Drogó, és Borbal Primula meghaltak egy hajóbalesetben. Továbbá azt is írták a papiroson, hogy szegény árva gyermek édesanyja családjához került. Bilbo sajnálta a fiút, és szerette is a maga módján, hiszen mégis csak egy Zsákos volt. A Hobbit valamiért úgy érezte a Zsákosok többre hivatottak, mint holmi Bakföldiek. Sokat gondolkodott a dolgon, elemezte az élete szakaszait, aztán késõbb úgy döntött örökbe fogadja a gyermeket. Bízott a jól ismert Zsákos vérben, hogy jól meglesznek együtt, és legalább õ sem lesz már magányos. Bilbo egy gyönyörû szép kedd reggelen mosolyogva ébredt. A nap sugarai áthatoltak a Hobbitlak ablakain, és fényükkel aranyra festették a deszkákból készített padlót. Az udvaron magasra nyúló virágok árnyékai, bábszínházat játszottak. Bilbo felpattant az ágyból, és serényen öltözni kezdett. Feldobott egy kis vizet forralni a tûz fölé, majd bement a kamrába, hogy megnézze mit tud enni reggelire. A Hobbitokról érdemes tudni, hogy szeretik a hasukat, és nem bírják ha bárki az ételbõl tréfát ûz. Miközben a sajtot válogatta, és hozzá a jól megtermett sonkát, egy dalt dúdolt magában.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
