A szomszéd fűje...

IV.

Az, hogy nem tudok pihenni egy olyan környéken, aminek csendesnek kéne lennie, felháborít. Péntek van, vasárnap este beszéltünk Mike-al a falatozóban, azóta rendre járnak ki a rendőrök a házhoz és mindent újra felmérnek. Jó, ez nem teljesen igaz, tegnap lezárták az ügyet. Emersont és Danielt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják. Sajnos a tárgyalásra nem sikerült bekerülnöm, egyedül Hannah jelent meg, ő pedig semmit sem árul el a titoktartás miatt. A házat pedig felszabadították, és ha Hannah üzenete nem hazudott volna, a lakók még csak ma költöznének be, de valamiért ez már tegnap megtörtént. Mindenkit meglepett a dolog mikor egy költöztető kocsi parkolt le az út mentén, azt pedig követte egy fekete Lexus márkájú autó, egy ugyan olyan sötéthajú, magas nő szállt ki belőle az anyósülés felől, a másik oldalt pedig egy barna, göndör hajú, pár centivel alacsonyabb férfi követte. Amíg a költöztetők bepakoltak sétáltak néhány kört a környéken, én pedig végig az ablakból figyeltem őket. Természetesen a füzetemben külön helyet kaptak, érzem, hogy izgalmas személyiségek, csak még nem tudom, hogy miért.

Most pedig miután mindenkit útjára engedtem, úgy döntöttem visszapihenek egy kicsit, mert reggel óta a rosszullét kerülget. Fáj a fejem és a torkom is kapar – talán nem kellett volna egy szál pizsamában kint mászkálni.
Viszont bármennyire is próbálkozom nem sikerül elaludnom, kintről hangos kalapálás és fúrás hallatszik fel a zárt ablakon keresztül. Kötve hiszem, hogy az új szomszédok lennének, mert a hálószobánk sokkal távolabb esik tőlük. Erőt veszek magamon és felkelek a jó meleg, pihe-puha ágyból. Elhúzom a sötétítőt és ekkor szembetalálkozok a ténnyel, hogy Hannah Grant a zaj forrása. Ott áll a házunk előtt a méregdrága szövetkabátjában és figyeli, ahogy két munkás egy óriási táblát helyez el a házunk előtt. Egyből végigfut rajtam az ideg és azt sem tudom mihez nyúljak.
Végigmegyek a folyosón és le a lépcsőn, felveszem a pufi kabátomat és a megszokott bakancsomat – belátom, tényleg az ilyen akcióim miatt fázok meg.

– Hannah, mi folyik itt? – vonom kérdőre, miközben felé közeledek. Összehúzom magamon a kabátot, mivel kibaszott hideg van és már a kezeim is remegnek a mínuszfokok éreztében.

– Jaj, drágám, még nem öltöztél fel? Pedig már kilenc óra is elmúlt – szemrehányóan mér végig majd pillant az órájára. Csak azért is közelebb lépek hozzá, hogy szemügyre vegyem, miben mesterkedik.

Belle Meade kertváros hírei – áll a táblán.

– Nem vagyok a toppon, pihenni akartam egy kicsit, de a hangzavar miatt nem jött össze – mutatok a munkások felé. – Mire véljem ezt? – lépek még közelebb a táblához.

– Oh, csak egy aprócska újítás, gondoltam nem árt a helynek. Itt lehet hirdetni, üzenni. Hogyha valami fontos eseményről van szó, akkor ide kitűzöm, és mindenki tud majd róla.

– És ezt pont az én házam elé kellett rakni? – kérdezem felháborodva. Nem szívem csücskei az emberek, főleg azok, akik a házam előtt settenkednek.