A szomszéd fűje...

V.

A pénteki buli nem úgy alakult, ahogy én azt gondoltam. Jeffrey felbukkanása nagy port kavart a megszokott életünkben. Stephanie egyáltalán nem viseli jól a történteket. És ebből a gyerekek mit sem sejtenek. Igazából Martin sem tud mindent. A hétvége fogjuk rá, hogy lazán telt el, a gyerekeket reggel elindítottam a suliba, Martin pedig csak később ment be dolgozni.

A telefonom csörögni kezd, megkeresem. Stephanie az.

- Van mára valami programod? - kérdi miután felvettem.

- El kell ugranom egy másik városba, de utána tudunk találkozni - felelem.

- Megígéred?

- Természetesen.

Bontom a hívást és elkezdek szedelőzködi. Mindent magamhoz készítek és bemegyek a garázsba. Kitolatok a kocsival és elindulok Nashville-en át egy helyi kisvárosba. Hosszú az út, ezért is állok meg előtte egy pékségnél. Az eladó mosolyog, én pedig viszonzom.
Steph, Ryan és Mike sem tudja, hogy kijárok a temetőbe meglátogatni Jennifer Miller sírját. Az osztálytársunk volt, a mi kis társaságunkhoz akart csatlakozni, de fiatalok voltunk és lázadók. Sokszor szívattuk és hülye feladatokat találtunk ki neki, annak érdekébe, hogy hozzánk tartozzon. Így visszagondolva ostoba ötlet volt. Eleinte jól mentek a dolgok, míg el nem jött a végzetes pillanat. Az egyik házibuliba azt találtuk ki, hogy igyon, annyi sört amennyit bír, majd tegyen meg egy kört kocsival a tömb körül. Megállíthattam volna. Hogyha sokkal magabiztosabb vagyok és nem hagyom elnyomni magam akkor még most is élne talán.
Gyorsan hajtott, nem állt meg a stop tábláknál, sem a piros lámpánál, ez lett a végzete. A parti azonnal feloszlott és sosem gyanúsítottak minket. Engem persze azóta is emészt a bűntudat és minden évben az évfordulója előtt kijárok a sírjához leróni a tiszteletemet, és így biztosan nem találkozom a családjával.

Már csak száz méter, leparkolok az útmentén és az idős nénitől veszek egy csokor rózsát. Összébb húzom magamon a ballonkabátomat, itt hidegebb van, mint nálunk. Az avar ropog a lábam alatt, gyönyörű színekben pompázik a hely. Hamar megérkezek a sírhoz.

Jennifer Miller

Született 1982.04.28.-án és elhunyt 1997.11.07.-én 16 évesen.

"Egy szép napon valami más leszek,
valami más, ami nem én vagyok.
Talán szép szál rózsává válok."

Örökké a szívünkben élsz, Anya, Apa és nővéred!

Szívsajdító. De minden évben kínzom magam azzal, hogy elolvasom. Még két nap van hátra a halálának huszadik évfordulójáig. Húsz éve, nem tudok nyugodtan aludni és ijedek meg minden apró nesztől.

- Sajnálom - suttogom. Lerakom a virágokat a síremlék mellé, még utoljára lehajtom a fejemet és elindulok vissza a kijárat felé. Lassan sétálok. Senki sincs körülöttem, de mégis úgy érzem figyelnek. Végigsimítok a tarkómon és hátrafordulok. Egy aranyos mókus áll az út közepén, engem figyel, néhány pillanatig egymást nézzük, majd eliszkol. Elmúlik a rossz érzés.