A szomszéd fűje...

IX.

A nagyszülők leléptek Martin pedig a nappaliban nézi a meccset.

– A gyerekek? – kérdem a lépcsőfordulón állva.

– Még a szomszédban! – egy röpke pillantást vett rám, végül újra a televíziónak szenteli a figyelmét.

– Felhívom őket, úgy gondolom négy óra körül el kéne indulnunk. Szerintem idén is sokan lesznek.

– Ahogy akarod – válaszol nyersen.

– Mi bajod van?

– Nekem van bajom? Ugyan ezt kérdezhetném tőled is. A szüleim előtt kell megtudom, hogy mik történnek a családomban? Szerinted ez milyen érzés nekem? Megesküdtem, hogy megvédelek titeket, de így kurvára nehéz, ha nem avatsz be a dolgokba. Mindvégig tartottam a hátamat miattad, de így már nem tudom megérte-e.

– Te ejtettél teherbe anno – ahogy elhagyja a szó a számat, meg is bánom.

– De mert te is akartad! Az más téma, hogy miért nem szedtél fogamzásgátlót. Akkor legalább nem lennénk itt!

– Elkezdjem sorolni milyen mellékhatásokkal, jár a fogamzásgátló? Könnyebb lett volna, ha a farkadra húzol egy kibaszott óvszert. Akkor legalább tényleg nem lett volna közös jövőnk – kezdem úgy érezni, egyikünk sem érzi a szavak súlyát. A kezem remeg, de próbálom elrejteni.

– Szóval te így gondolod? Nincs értelme a közös életünknek? Akkor miért vagyunk még itt? – vágja hozzám a kérdést.

– Talán mert van két gyerekünk Martin! Talán azért – felelem ingerülten.

– Később megyek a fesztiválra, kell egy kis szünet most – feláll a kanapéról és elindul a bejárati ajtó felé.

Lerogyok a földre és elkezdek sírni, fáj minden szó, amit kimondtam, és amit kimondott. Ez az egész végigáramlik a testemben és nem hagy levegőhöz jutni. Próbálom szaporábban venni a levegőt, de nem megy. Mintha egyre kevesebb lenne. A gyerekek rontanak be a házba mögöttük Stephaniekkal.

– Anya mi történt? Láttuk, ahogy apa elviharzott, hiába mentünk utána teljesen figyelmen kívül hagyott.

– Egy kicsit összevesztünk.

– Na, ne mond – szólal meg Steph –, úgy viharzott ki mintha, nem is tudom.

– Utána megyek – Ryan együtt érzően néz rám, gyors csókot nyom Steph arcára és kimegy a házból.

– Ryan megoldja – segít fel a földről Steph.

– De nem neki kéne, hanem nekem!

– Drágám, minden párkapcsolatban előfordulnak a viták, főleg azoknál, amik ilyen régóta tartanak, mint ez. Mi is folyton veszekedünk. Ezt te is jól tudod.

– De a ti szerelmetek olyan, mint egy spanyol szappanopera. Egyik percben tányért törtök a másikban pedig heves vonzalommal egymásnak estek – míg a gyerekek elvonultak a szobájukba, én próbáltam Stephanie-nak kiönteni a lelkemet.

– A ti történetek pedig a intenzívebb az összes közül. Nehogy azt hidd nem hallottuk valamelyik nap a kis akciótokat. " Oh, Martin, ne hagyd abba, folytasd!" – Steph a hangját elvékonyítva imitálja a múltkori kalandunkat Martinnal.

– Halkabban, nem akarom, hogy a gyerekek meghallják. – A kezem a szájára tapasztom és hallgatom, hogy a gyerekek nem-e vették észre az egészet.

– Na, látod. Minden rendben van, ez csak egy kisebb összezördülés.

– Dehogy, titkolózom előtte. Most is a szülei előtt mondtam el neki, hogy az újságban fenyegetéseket kapok. Úgy érzi elárultam és, hogy ő csak tartotta a hátát miattam. És, hogy miért nem szedtem fogamzásgátlót.