A szomszéd fűje...

X.

Egy évvel később

Az utolsó tárgyalás napja, az ügyvédem szerint eddig jól állunk. Rossz érzés a legjobb barátaimra fogni az egészet, de az tényleg igaz, hogy ők kérték titkoljuk el az egészet. Mike nem biztos, hogy megússza, de nálam van esély. A hátam már sokkal jobban van a lövés okozta sebhelytől. Di is előkerült, és hiába számított arra, hogy a naplómmal óriási sikereket arat, a bíró elvetette azt a bizonyítékot és lezártnak tekintette Jennifer ügyét, így ma a miénk következik.

– Minden rendben lesz – szólal meg Martin, majd egy puszit nyom az arcomra.

Olyan hálás vagyok neki, hogy nem hagyott el. Igaz amint kikerültem a kórházból leültünk a családdal és elmeséltem nekik mindent, tényleg mindent! Azóta a szüleim is máshogy állnak az egészhez. Belle Meade-t is a hátunk mögött hagytuk. Nem akartam egy olyan házban élni, ahol meglőttek, megölték a barátaimat és egyéb rémségekre emlékeztet.

– Mehetünk – mondom.

A várost illetőleg, nem keresgéltünk sokáig. Franklin mellett döntöttünk. Csendes kis város, igaz az elején nehéz volt beilleszkedni, hiszen híre ment a dolgoknak. Még az újságba is bekerültünk. És a tv–be is helyett kapott az ügyünk.

Másfél óra vezetés után érkeztünk meg a bíróságra, a szüleim és a gyerekek már vártak ránk. Kaptam egy- egy szerencse puszit, majd beléptem a bíróság épületébe. Remegtem, mint a kocsonya, pedig már sokadik alkalommal mentem végig azokon a folyosókon. A tárgyalás majdnem két órás volt.

– Ártatlan vagyok! – ordítottam kifelé menet, és Martin nyakába ugrottam. Megkönnyebbültség áradt szét benne. Az ügyvéd utánam lép ki az ajtón. Kezet rázz mindenkivel, és mielőtt távozna félre hív.

– Ne feledje a szabadlábra helyezés alkuját – kezd bele mikor már senki sem hall minket.

– Tudom, bármilyen rossz tett, vagy új nyom újra nyithatja az ügyet. És nem beszélhetek senkinek a bent történtekről.

– Pontosan. Szerencséje, hogy golf társam a bíró, különben most nem ugrándozna itt – mondja komoly arccal.

– Mindent betartok! – ígérem meg.

– Úgy legyen – felém nyújtja a kezét, és kezet rázunk.

– Minden rendben? – kérdi Martin amint visszatértem hozzájuk.

– Persze, csak egy-két dolgot még megbeszéltünk.

– Tudod, hogy már nem hazudunk egymásnak.

– Ez csak természetes – megcsókolom.

Irói utószó!

Szóval ennyi lett volna Sarah története, titkok amit évekig cipelt magával és amiket a sírig fog. Emiatt ez egy egykötetes történetnek születet meg. Gondolkodtam második részen, de így izgalmasabb a lezárása. Gondoljatok bele amit akartok. Én élveztem az írását, főleg a kilencedik részt. Az már az első pillanatokban megszületett bennem. A tizedik fejezet az egy ráadásnak készült, hogy tudjátok mi is történt velük. az az egy biztos Sarah megúszta, mindig tudta hogyan ussza meg.

Remélem tetszett ez a kertvárosi történet. Legyetek figyelmesek mivel holnap délután kikerül a következő történetem!

2023.03.15