A szomszéd fűje...
Belle Meade nem az az édes kertváros, mint ahogy az emberek gondolják!
Mindenkinek megvan a maga titka, Sarah, azaz Sadie Moore a férjének köszönhetően háztartásibeli, Martin mindent megteremt számukra.
Tökéletes ház, gyerekek, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Anya, ülj le. Most én és Dale készítjük a reggelit – Ada elhúzz a tűzhelytől és leültet Martin mellé az ebédlőasztalhoz. Csodálatos szombat reggel.
– Hé, erről nem volt szó! – reagál Ada kijelentésére némi késéssel Dale. – Azt mondtad te készíted ma a reggelit.
– Ne legyél már ennyire lusta – vágja oldalba a bátyját Ada –, ennyi csak belefér.
– Au – megsimogatja az oldalát, és végül beadja a derekát és segít neki.
– Nehogy azt mond, hogy fájt...
Finomabbnál finomabb ételek kerültek elénk, és még a terítés is tökéletesre sikeredett. Mirelit gofri és rántotta.
– Ügyesek vagytok gyerekek! – felállok, de ekkor a csengő éles hangja hasít a levegőbe. Elindulok a bejárat felé, kinyitom az ajtót és egy pillanatra a földbe gyökerezik a lábam. Káprázik a szemem.
– Anya? – kérdem halkan.
– Szervusz édes kicsi lányom. Be sem engedsz, olyan hideg van itt kint – mondja, majd félrelök az ajtóból. Egyből a nappali felé veszi az irányt. A családi képeket kezdi el nézegetni. – Sehol sem látom magunkat – panaszkodik. – Nem baj, orvosoljuk ezt – kinyitja a táskáját és elővesz egy bekeretezett képet. Ő és apa van rajta, na meg a kicsi én. Arrébb tolja Dale ballagós képét és a mi Las Vegasi esküvőnkét, így központba helyezve azt.
– Margaret – szólal meg Martin az ajtónak támaszkodva. – Régen láttalak.
– Neked csak Dr. Sanchez – lassan felé fordul, de egyből mosoly ül az arcára amint megpillantja az unokáit. – Szent ég, mekkorát nőttetek? Adelaide milyen szép hosszú hajad van, és Dale, te pedig... Jaj, mi az ott a hátatok mögött? Milyen szemetet esztek? Az anyátok nem főz rátok? – kérdi felháborodva.
– Ma a gyerekek csinálták a reggelit... – a szavamba vág.
– Sadie Sanchez, nem dolgozol, és ahogy látom, a háztartást sem tartod rendben, sőt még főzni sem főzöl rájuk. Így neveltelek téged?
– Sosem foglalkoztál velem, fontosabb volt számodra az orvosi diplomád, majd csak akkor kezdtelek érdekelni, amikor választás előtt álltam.
– Igen, és inkább ezt a jött-mentet választottad – mutat Martinra.
– Nem tűrőm a házamban ezt a hangnemet! – felemelem a hangomat, mire újra teljes csend borul a szobára. – Húsz éve semmi hírt nem hallottam felőletek, most pedig beállítasz ide.
– Sadie, ne beszél így az anyáddal – apa jelenik meg a bejárati ajtóban. Rengeteget változott, a haja megőszült és ráncok jelentek meg az arcán, mindez anyáról nem elmondható. Festett haj, és talán még botox is.
