A szomszéd fűje...

VIII.

A szüleim megjelenése teljesen kiszakított a saját kis világomból, és még ennek tetejébe Martin megfeledkezett arról, hogy a szülei írtak neki egy sms-t miszerint meglátogatnak minket és eljönnek velünk a vásárra. Imádom őket, de ez egy kicsit most sok. Ezért is döntöttem, úgy hogy elmegyek futni.
Felkapom az edzőcipőmet és egy dzsekit a hűvös idő miatt. Lefordulok a bejárónkról és elindulok. Az arcomat csípi a hideg levegő, az adrenalin pedig túlteng bennem. Egyre gyorsabb és gyorsabb vagyok, míg teljesen el nem fáradok. Leülök egy út menti padra és várok. Tény, hogy fenekestül felfordult az életem, de ez nem lehet ok arra, hogy egyre nehezebben bírom lefutni a távolságokat.

– Üdv szomszéd! – mély, riogató hang üti meg a fülemet. Felnézek, Jeffrey az.

– Szia! – A tekintetem egyből visszasiklik az edzőcipőmre és próbálok nem rá nézni. Sosem voltunk jó viszonyba a gimnázium alatt, így eléggé zavaros ez a helyzet.

– Nem jelentél meg a megemlékezésen – vág bele a témába Jeff.

– Miféle megemlékezésen? – kérdem még mindig a cipőmet figyelve.

– Jennifer Millerén. Csütörtökön volt, húsz éve. November hetedike, ezerkilencszázkilencvenhét. Durva mennyire repül az idő – leül mellém. – Valamelyiknap láttalak a sírjánál!

Ahogy az utolsó mondat elhagyja Jeff száját a szívem kihagy egy ütemet. Ránézek, ő csak mosolyog. A kezem remegni kezd, amit úgy próbálok eltitkolni, hogy ráülök, legalább nem érzem a pad hideg felületét.

– T-tényleg? – kérdem.

– Igen, én is kijárok néha. Tudod, jóba voltam a nővérével, így úgy gondoltam evidens, hogy elmegyek oda és a megemlékezésre is. Az iskolából is sok tanár megjelent, furcsálltam is, hogy te nem vagy ott, mert még a rendőrkapitány is lerótta a tiszteletét.

– Mike? – kérdem meglepődve.

– Igen, ő is ott volt.

– Na és Jennifer nővére? Ő ott volt? – aggódva fürkészem Jeff arcát, de semmit sem tudok leolvasni róla.

– Természetesen, de ez maradjon köztünk. Mióta megtörtént az a szörnyű baleset nem szeret emberek előtt mutatkozni, az utóbbi időben szerencsére változtatott ezen, de akkor sem az igazi már.

– És hol él most? – kérdem aggódva.

– Nashville-ben.

– Nem is tudtam, akkor nem ment messzire.

– Rögeszméi vannak! – hirtelen vált témát.

– Hogy érted?

– Úgy gondolja nem baleset volt a húga halála. Szerinte valaki szándékosan követe el, állítása szerint azelőtt Jennifer sosem ivott alkoholt és egyedül nem ült volna be a kocsijába. Egyszerűen félt egyedül vezetni. Szóval meggyőződése van az egészről, de a rendőrök nem hisznek neki.