𝐒𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞![𝐂𝐚𝐫𝐥𝐨𝐬 𝐒𝐚𝐢𝐧𝐳 𝐉𝐫.]

𝐄𝐆𝐘

C A R L O S

- Szóval, most, hogy itt vagyunk Monacóban, szeretnélek titeket valakinek bemutatni - csapta össze a tenyereit Charles, miután felállt a hotelszobájában lévő kanapéról.

Még csak csütörtök volt, ezért ma még nagyjából lazíthattunk. Lando, Pierre és én azért jöttünk, hogy át a monacói sráchoz, hogy szórakozzunk valahogy. Lando terve azt volt, hogy játszunk valami PlayStation-os játékkal, ezt pedig AphaTauri pilótája is díjazta, de Charles-nak más tervei voltak.

Egy ideje már hajtogatta, hogy ha Monacóba jövünk, akkor mindenképpen meg kell majd ismerkednünk valakivel. De hogy kivel, azt pontosan senki nem tudta. Annyit tudtunk, hogy a férfi legjobb barátjáról van szó, aki lány, és Summer. Ezen kívül csak annyit tuduk róla,hogy van egy kutyája és a sárgadinnyét, de a görögdinnyétől rosszul van. Azt is tudtuk róla, hogy két évvel fiatalabb a legjobb barátjától és magántanuló. Charles rengeteget mesélt róla, de a vezetéknevét sosem említette, amikor pedig rákérdeztük, hogy meg tudjuk nézni instán, akkor mindig gyorsan témát váltott.

- A titokzatos Summert szeretnéd nekünk bemutatni? - nézett fel Pierre a telefonjából.

- Igen - bólogatott a fiú, és nagyon lelkesnek tűnt.

- Menjünk - állt fel Lando is. - Kíváncsi vagyok, milyen ez a lány, akiről folyton beszélsz.

Tíz perc múlva már mind a Leclerc fiú kocsijában ültünk, és épp az úticél felé tartottunk, ami valószínűleg a lány háza volt.

- Tudod, mit nem értek, Leclerc? - szólalt meg hirtelen, majd a rádió gombja felé nyúltam, hogy lentebb vegyem a hangerőt, és a többiek hallják a mondanivalómat.

- Na?

- Charlotte sosem féltékeny erre lányra? - kérdeztem. Nehezen hiszem, hogy a barátnője nem féltékeny és nem akarja megtépni azt a lányt, akivel a barátja majdnem minden szabadidejét tölti és elképesztően boldogan beszél róla.

- Nem - rázta meg a fejét. - Summer hozott minket össze, neki köszönhetően ismerjük egymást. Charlotte Summer legjobb barátnője. Plusz Summer olyan, mintha a húgom lenne, sose volt semmi több köztünk és nem is lesz.

Végszóra érkeztünk meg. Amikor kiszálltam az autóból, azt hittem, hogy Charles eltévesztette a házszámot. A ház hatalmas volt, elegáns és gyönyörű. Sima fehér színűre volt festve, de ezt megtörték a két erkélyre kihelyezett zöld és színes növények. Konkrétan úgy nézett ki,mint egy kastély, a ház előtt pedig egy méregdrága fekete Porsche parkolt. Tudtam, hogy Monaco a gazdagok városa, de nem hiszem, hogy sok embernek van ilyen lakhelye.

- Haver, biztos, hogy jó helyre jöttünk? - érdeklődött Lando teniszlabda méretű szemekkel. Oké, hogy mindannyiónknak van pénze és eléggé luxus életét élünk, de ez azért még nekünk is sok volt.

- Biztos - bólintott mosolyogva a csapattársam, miközben a felvette a fekete napszemüvegét, majd elindult a kapu felé. - Gyertek!

- Te jó ég, ki lehet ez a bizonyos Summer? - motyogta mellettem Pierre azt a kérdést, ami már percek óta engem is egyre jobban érdekel.

Kopogtunk, és egy öltönybe öltözött úr nyitott nekünk ajtót, aki amint meglátta Charles-t, üdvözölte őt, majd félre is állt, hogy be tudjunk menni.

- Mr. és Mrs. Grimaldi a nappaliban van, a kisasszony hollétét sajnos nem tudom - mondta az öltönyös, aki valószínűleg valami komornyik szerű lehetett.

- Grimaldi? - suttogtam döbbenten. Ugye, Charles most nem a monacói hercegi családnak akar minket bemutatni? Ugye, nem?

- Köszönjük - biccentett a srác, majd elindult felfelé az egyik lépcsőn, gondolom a nappali felé.