𝐒𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞![𝐂𝐚𝐫𝐥𝐨𝐬 𝐒𝐚𝐢𝐧𝐳 𝐉𝐫.]

𝐇𝐀𝐓

C A R L O S

- Még mindig nem vagytok együtt? - kérdezte Lando, miközben kinyitotta a hűtőm ajtaját. - Tényleg nincs semmi kajád?

Lando és a maranellói lakásomban tartózkodtunk az azeri és a kanadai nagydíj között, ugyanis a brit úgy döntött, hogy pihenésképpen nálam tölti azt a néhány napot, amit szabadnapként kaptunk, mielőtt a csapatok Montrealba indulnának.

- Gyümölcs van - mutattam a konyhapulton lévő gyümölcskosár felé.

- Jó, adj egy almát - sóhajtott, mire én felé dobtam azt, de sajnos sikerült elkapnia, mielőtt még fejbe találta volna. - Szóval?

- Nem.

- És mégis miért? - csámcsogott felháborodva. - Teljesen odavagytok egymásért. Elvitted vacsorázni, aztán egész hétvégén egymás mellett voltatok. Nem hiszem el, hogy még nem jöttetek össze.

- Lando, két hete ismerjük egymást - néztem rá. - Mi van, ha ő túl korainak tartja?

Ha rajtam múlt volna, már rég megcsókoltam volna Summert, de mivel nem ismerjük egymást olyan rég óta, ezért tekintettel kell lennem arra, hogy lehetséges, hogy ő lassan szeretne haladni.

De közben minden szabad pillanatban együtt vagyunk. Csütörtökön kettesben vacsoráztunk, ami csodálatos volt. Mostmár végleg, menthetetlenül szeretem azt a lányt. A versenyhétvége további napjait pedig szinte mindig egymás társaságában töltöttük, zavartalanul beszélgetve bármiről.

- Ebben van valami - gondolkodott el a brit srác. - De szerintem ne halogasd túl sokáig. A végén még azt hiszi, hogy nem érdekel téged.

- Ami persze nem igaz.

Lando szórakozottan mosolyogva nézett rám, majd amikor hirtelen megcsörrent a telefonom én villámgyorsan kaptam fel a pultról, reménykedve abban, hogy az előbb említett Summer keres.

A csalódottságom az arcomon is látszódhatott, amikor láttam, hogy csak anyu hív, mert a legjobb barátom nevetve ütögette meg a vállamat.

- Hola, mamá - szóltam bele a telefonba, próbálva leplezni a csalódottságot a hangomban.

- Hola, Carlos. Esta no es mi llamada que estabas esperando, ¿verdad? (Nem ez én hívásomat vártad, igaz?) - kérdezte, még így is, hogy nem látja az arcomat, felismerve, hogy mit érzek.

- No precisamente (Nem igazán.) - vallottam be, tudván, hogy felesleges hazudni, édesanyám ahhoz túl jól ismer. - Pero me alegra que hayas llamado, no me malinterpretes (De örülök, hogy hívtál, ne érts félre. ) - tettem hozzá, mire a nő csak felnevett a vonal másik végén.

- ¿Y de quién estabas esperando la llamada? ¿Simplemente no esa encantadora niña de Mónaco, de la que ya me has contado tanto? (És kinek a hívását vártad? Csak nem az elbűvölő monacói kislányét, akiről már annyit meséltél? )

- Pero. (De.)

- Tengo muchas ganas de conocer más y más a Summer (Már egybe jobban várom, hogy megismerjem Summert.) - mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Te gustará, eso seguro (Kedvelni fogod, az biztos.) - ígértem meg, mert biztos voltam benne, hogy így is lesz. Kevés olyan ember van, aki ne kedvelné a mindig mosolygó és kedves Summer Grimaldit.

Anyával még megbeszéltük, hogy Kanadában bemutatom neki a monacói lányt, majd arról kérdezett, hogy Lando és én hogy vagyunk. Röviden válaszoltam neki, hisz se velem, se Landoval nem történt semmi izgalmas az elmúlt napokban.