𝐒𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞![𝐂𝐚𝐫𝐥𝐨𝐬 𝐒𝐚𝐢𝐧𝐳 𝐉𝐫.]

𝐇𝐄́𝐓

S U M M E R

Úristen - ez volt az első gondolatom, amikor Carlos megcsókolt.

A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a mellkasomból. Carlos tenyere a derekamra simult, miközben én a sötét hajába túrtam a kezemmel.

Miután az ajkaink elváltak egymástól, a férfi szorosan átölelte a derekamat, így ültünk a csillagos eget nézve.

- A gumicukor elmaradhatatlan - nyúltam bele az epres, savanyú gumicukor zacskójába.

- Az fontos - nyomott egy puszit mosolyogva az arcomra, mire újra elpirultam.

- Akkor sétálunk? - álltam fel néhány perccel később, a férfi pedig bólogatva ugyanígy tett és összekulcsolta az ujjainkat.

Ketten voltunk a kertben, csupán a csillagok figyeltek minket, ahogy boldogan nevetve sétáltunk végig a virágok között.

◆♡◆

- Jó éjt, Summer! - csókolt meg Carlos búcsúzóul, majd mindketten bementünk a saját szobánkba.

Vigyorogva huppantam le az ágyamra, és miután előkerestem a telefonomat, az ágyamon hátradőlve tárcsáztam a legjobb barátnőmet.

- Na, mizujs, csajszi? - vette fel egyből Charlotte. - Mesélj, milyen volt?

- Átjössz?

A lány válasz nélkül nyomta ki a telefont, de a következő pillanatban már hallottam is, hogy nyílik a szomszéd szoba ajtaja. Néhány perccel később pedig már az ágyon ülve meséltem neki, hogy mi történt az elmúlt órákban.

- Szinte ragyogsz, Sum - mosolygott rám a lány.

- Hát, elég boldog vagyok - kortyoltam bele a borba, amit a lány bontott, amikor megérkezett.

Korábban is voltak fiúk, akik tetszettek nekem, és rengeteg romantikus könyvet olvastam, ahol mindig pillangókról és határtalan boldogságról volt szó. De mivel én az elmúlt huszonegy évben sosem tapasztaltam ilyen, ezért nem hittem benne. Most viszont, hogy megismertem Carlost, teljesen mértékben hiszek benne. Hisz nekem is vannak őrülten tomboló pillangóim, és én is boldog vagyok, amikor a spanyol férfival lehetek.

Negyed óra múlt, amikor Charlotte és én már arról beszéltünk, milyen jó, hogy mindketten találtunk valakit, akivel boldogok lehetünk, valaki kopogott. El sem tudtam képzelni, hogy mégis ki a fene az, és mit akar fél tizenkettőkor, de azért kinyitottam az ajtót.

- Kipletykáltátok magatokat? - kérdezte Charles, miközben beljebb jött. - Nekem is elmeséled, hogy milyen volt az este, Summer?

- Magatokra hagylak titeket - mondta Charlotte, majd miután engem megölelt, a fiúnak pedig adott egy rövid csókot, visszament a saját szobájukba.

Charlotte sosem volt féltékeny rám, nem csináltam balhét abból, hogy a barátja és én sok időt töltünk együtt. Tudja, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek, és sosem tudnánk egymásra máshogy nézni. Charles előző barátnői nem voltak ilyenek. Ők mind utáltak engem, és úgy gondolták, hogy én el akarom tőlük venni a fiút. A legtöbb lánnyal pont ezért szakított. Bár én mondtam neki, hogy miattam ne tegye tönkre a kapcsolatait, ő erre csak annyit mondott, hogy én sokkal fontosabb vagyok, mint azok a lányok, akik ezt képesek megérteni, hogy mi csak barátok vagyunk.

De őszintén elmondva, én is féltékeny lennék, ha barátom annyi időt töltene egy lánnyal, aki nem vérszerinti rokona, mint amennyit Charles tölt velem.