𝐒𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞![𝐂𝐚𝐫𝐥𝐨𝐬 𝐒𝐚𝐢𝐧𝐳 𝐉𝐫.]

𝐍𝐄́𝐆𝐘

C A R L O S

Legszívesebben el sem engedtem volna Summert. Ahogy magamhoz öleltem a karcsú testet és beszívtam a haja édes illatát úgy éreztem, hogy soha többé nem akarom elengedni. De sajnos kezdőtött a szabadedzés, így el kellett válnom tőle.

Az öltözőben még beszéltem egy kicsit Onoro-val, a menedzseremmel, majd elkezdtem felvenni a piros színű overált.

Közben mindig Summer felé terelődtek a gondolataim. Felidéztem a közös limonádézást, amiről tudtam a napom legjobb fél órája lett, bár még csak dél volt.

Miközben a lányon gondolkodtam, eszembe jutott, hogy említett valami olyasmit, hogy az apja helyette szokott dönteni. Nem értettem, hisz Summer huszonegy éves, már minden államban felnőtt nőnek számít. Az édesapja nem uralkodhatna felette. Persze, nem tudhattam, hogy van-e valami a háttérben, de valahogy éreztem, hogy a lány nem érzi jól magát abban a puccos kastélyban, ahol élt. Eldöntöttem, hogy utánajárok ennek, ebben pedig Charles lesz a segítségemre, ugyanis ő mindent tud a lányról.

- Hahó, Carlos! - kopogott az egyik mérnök az ajtómon. - Siess, kezdés van!

Gyorsan felhúztam a lábamra a cipőt is, majd elindultam a kocsi felé, ahol a mérnökök és a szerelők körül vették a piros autót.

- Mi az, hogy én hol voltam? - hallottam meg Summer hangját valahonnan hátulról, mire egyből megfordultam.

A lány Charlotte mellett állt, a helyiség hátsó részében, az ajtó mellett. Épp felháborodva beszélt arról a barátnőjének, hogy már sokszor hívta őt és Charles-t is, de egyikük sem vette fel a telefont, ezért végül Landoval járta körbe a paddock-ot.

Summer, mintha csak megérezte volna, hogy figyelem, felém fordította a fejét és a szemembe nézett. Széles mosolyra húztam az ajkaimat, majd láttam, hogy ő is ugyanúgy tesz.

A pillanatot Charles tette tönkre, aki akkor lépett ki az öltözője ajtaján, és egyből a lányokhoz sietett.

- Remélem, mindketten nekem szurkoltok! - mondta a monacói.

- Hát, persze - mosolygott a barátnője, majd lábujjhegyre állva egy puszit nyomott a fiú arcára.

- Nem biztos - incselkedett huncut mosollyal Summer, mire a csapattársam tettetett felháborodással nézett rá.

- És akkor mégis kinek fogsz?

- Carlosnak - válaszolt a lány, miközben újra felém nézett.

- Summer csinálja jól - indultam feléük én is.

- Mindenki tudja, hogy a mai szabadedzést én nyerem - húzta ki magát Leclerc, mintha már a világbajnoki kupa is a kezében lenne.

- Az lehet, de vasárnap a futamot én fogom - vontam meg a vállam.

- Jó, ezt majd folytatjátok a pályán! - szólt közbe Summer, mielőtt én és Charles ténylegesen összevesztünk volna, pedig ez az egész csak viccnek indult. - Amúgy meg, nem csapaton belül kell rivalizálni!

Mivel Mattia már szólt, hogy ideje lenne kimenni a pályára, otthagytuk a lányokat, és mindketten a saját Ferrarinkhoz léptünk. Felvettem a sisakomat, majd a monacói pilótát követve én is kigurultam a garázsból.

Az edzés viszonylag jól telt, bár egész idő alatt arra vártam, hogy Summer hangját halljam meg a fülesen keresztül, bár én is tudtam, hogy erre elég kevés esély van. Végül harmadik lettem, Charles pedig a legjobb kört autózta.

- Nagyon ügyes voltál, Carlos - állt meg mellettem egyből a monacói hercegnő kedvesen mosolyogva, amikor kiszálltam a járműből.

- Köszönöm - mosolyogtam vissza rá, miközben kivettem a fülemből a fülest, és beletúrtam a hajamba.