A legsötétebb megszállottság

5. R é s z

Junior év(Harmadik év)

Amelia felnézett a szinte fekete szemébe, és zavarodottságot érzett a sajátjában, amiért az imént beszélt hozzá. Jessica és ő egyszer már utánanéztek olaszul a csúnya szavaknak, és megtalálták azokat, amelyekkel az ikrek szokták szólítani, de ez teljesen más volt.

Salvatore nagy kezét a lány vállára tette, hüvelykujja a lány kulcscsontjának csupasz bőrén pihent. Furcsa szikra járta át a testét, amitől a gyomra iszonyúan remegő érzéssel elevenedett meg. A férfi közelebb hajolt, a másik keze a lány combjának csupasz bőrére tévedt, és megszorította.

A lány elméje összezavarodott, még sosem érintették így. Talán amikor kövérnek nevezték, és ezt mutatta ki azzal, hogy a combja felső részének húsát markolta. Nagyot nyelt, és a fiú mellkasát próbálta elnyomni. Nem törődött azzal, hogy ujjai érezték a fiú hasizmának keménységét.

- Hagy-j...Hagyj békén! - Idegesítő dadogása megmutatta magát.

A fiú vigyorgott, élvezve a lány vergődését. Megszorította a lány vállán lévő kezét, és feljebb csúsztatta a combján lévő kezét. A lány összerezzent, a szemei tágra nyíltak. A fiú keze nem állt meg, és a gyomrában lévő remegéstől hányingere támadt. Görcsösen összeszorította a kezét, és a férfi izmai ellen csapkodott.

- Engedj el, Salvatore!

- Dì di nuovo il mio nome. (Mond ki újra a nevemet.)

A fejét a lány nyaka felé billentette, vigyorral az ajkán. A lány keze beszorult a testük közé, abbahagyva a küzdelmet. A lány nyöszörgött, amikor a fiú ujjhegyei elérték a bugyija szélét, a fiú lehellete csiklandozta a bőrét, mire a fiú felkuncogott. A lány elméje kiürült, a pánik vette át az irányítást. Vissza kellett vágnia. Tennie kellett valamit.

Felemelte a térdét, és telibe találta a mogyoróit. Fájdalmasan felnyögött, mindkét keze a farkát markolta és dörzsölgette, hogy megnyugtassa. A fiú nyögve térdre rogyott a lány előtt.

- Cazzo! - Morogta, miközben a lába közötti fájdalomra koncentrált. (Bassza meg!)

Amelia ezt kihasználta, mint az esélyt, hogy lelépjen. Néhány szempár feléjük pillantott. Lorenzo ellökte magától Alison-t, és elindult feléjük. A lány megbotlott, alig tudta elkapni magát az eséstől, és rohanni kezdett a folyosón. Egész teste remegett, és a lélegzete szaggatottan akadozott, ahogy az osztályteremhez ért. Bement, a légzése megnyugodott, de a teste továbbra is remegett. Cheryl hátul ült, harsány nevetése betöltötte a termet. Amelia nem hallotta. Csak arra tudott gondolni, hogy Salvatore keze rajta van, és hogy mit szándékozhatott tenni.

Az ebéd gyorsabban jött, mint Amelia gondolta volna. Nem emlékezett az első két órájára, de örült, hogy Jessica mellé ülhetett. Szüksége volt a legjobb barátnőjére, aki éppen az anyja által csomagolt csirkés-gránátalmás salátát ette, és egy üveg szénsavas vizet kortyolgatott.

- Szóval... - Kezdte.

- Hm? - Felnézett Jessica-ra.

- Mi történt közted és Lor között?

Az egész iskolában mindenki rövidíthette a Fiore ikrek nevét, kivéve őt. Kristálytisztán megmondták neki, hogy a teljes nevüket kell használnia. Az is gyakori volt, hogy az emberek összekeverték őket, amin ők csak nevettek. De nem vele. Ő hamar megtanulta, hogyan kell megkülönböztetni őket. Egyszer szándékosan a bátyja nevén szólította Salvatore-t, és drágán megfizetett érte.

Egy hónapig nem adott neki egy szusszanásnyi időt sem. Ha meglátta, valamilyen módon megbüntette. Többször is úgy ment haza, hogy a karján zúzódás volt, mert megragadta, vagy valahol megvágta magát, mert más tárgyaknak ütközött vagy a földre esett.

-Salvatore - Halkan szólalt meg, a tekintete ösztönösen a fiú asztalára vándorolt.

A fiú sötét szemei ott voltak rajta, a karjait keresztbe fonta a mellkasán, és az arcát összeszorította a düh. Elállt tőle a lélegzete. Visszakényszerítette a figyelmét Jessica felé.

- Mindegy - Legyintett a hibájára, mintha csak egy apróság lenne. - Mond el - Beleharapott a csirkébe.

- Én...ööö...valahogy...- Összenyomta mutatóujjai hegyét. - Tökön térdeltem. - A hangja mélyen és kapkodva jött ki.

Jessica állkapcsa leesett, és hitetlenkedve bámult rá, várva, hogy elmondja talán ez csak egy vicc. Amikor Amelia nem mozdult, Jessica nevetőgörcsben tört ki. Amelia tekintete Salvatore-ra villant. A fintora elmélyült. Nem vett tudomást Cheryl-ról, aki most már őt is fintorogva nézte. Visszafordult Jessica felé.

- Nem lehet igaz!

- Nem akarom tovább hordani ezt a szoknyát. - A lány lenézett az asztalra.

- Mi! Miért? - A nevetése hirtelen abbamaradt.

Amelia nem tudta rávenni magát, hogy Jessica felé nézzen.

- Várj...Az a szemét megpróbált valamit csinálni? - A düh kirajzolódott a vonásain.

- Én... nem akarok erről beszélni.

- Amelia...

- Komolyan mondom...

- Amelia, a zaklatás egy dolog. De ha ő...

- Hagyd abba! Semmi baj... - Azt akarta, hogy a mai nap véget érjen. - Valószínűleg csak vicc volt. Egy módja annak, hogy később kigúnyoljon, amiért azt hittem, hogy tényleg rám hajtott.

Jessica hallgatott, a salátája egyre jobban átázott, ahogy ott ült. Végül ejtette a témát, és megmentett a salátájából, amennyit csak tudott.

- Még egy év, és elmegyek főiskolára. - Amelia felsóhajtott, és megtámasztotta a fejét az asztalon.