𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

4.

A hétvégém kellemesen telt, szerencsére Minhoról semmit sem hallottam. Boldog lennék, ha ez így is maradna. Yunseoval beszéltem, a hétvégén megfázott, így ezen a héten nem jön be. Elkészültem majd mikor indulni akartam a telefonom elkezdett rezegni. Ismeretlen szám. Egy ideig tanakodtam hogy felvegyem-e vagy sem, de végül úgy döntöttem hogy elhúzom a zöld ki ikont majd fülemhez emeltem.

- Halló tessék? - szóltam bele. Bár ne tettem volna.

- Mentsd el a számomat. - mondta elég egyszerűen Minho.

- Azért egy köszönést megejthettél volna, de miért is tenném? - indultam el közben az egyetem felé.

- Mert elkezdődött a 2 hónap szóval szedd össze magad és figyeld az üzeneteim. - ezzel le is rakta. Hah, szóval ez volt amiért békén hagyott a hétvégén. De őszintén eléggé félek mit is takar ez a két hónap és mit kellene tennem. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a terembe majd újra rezegni kezdett a telefonom.

Ismeretlen szám
Ülj le mellém.

Körbenéztem majd meg is láttam a leghátsó padsorban ülni. Nagyot nyelve indultam meg felé majd le is ültem mellé egy helyet kihagyva közöttünk. Telefonjából fel sem nézett így gondoltam nem is látta, hogy leültem oda. Kár volt ezt elkiabálnom mivel felállt és mellém ült.

- Azt írtam hogy mellém. - fogta meg székem majd közelebb húzta magához ezzel együtt velem is. Tekintetét még mindig fel nem emelve telefonjából.

- Mit szeretnél, mit tegyek? - fordultam felé komoly arckifejezéssel. - Csak mondd meg most és abban a pillanatban megcsinálom és aztán békén hagyhatsz, rendben? - suttogtam magunk közé. Rám nézett majd féloldalasan elmosolyodott.

- Az túl egyszerű lenne nem igaz? A két hónap túl rövid, minden percét ki kell élvezni. - kacsintott rám, majd visszavezette figyelmét a telefonjába, de én ennyivel nem adtam fel.

- Biztos van valami amit éppen most megtehetnék, hogy legalább a mai napra békén hagyj.

- Hm.. -gondolkodott el. - Ha megcsókolsz a mai napra békén hagylak. - fordult felém teljes testével, nekem pedig kétszeresére nőttek szemeim.

- M-micsoda? - csuklott el a hangom.

- Jól hallottad. Te szerettél volna egy feladatot én pedig csak elmondtam. - rántott vállat. - Akkor beválalod ezt, azért, hogy a mai napra békén hagyjalak?

- Egyáltalán ilyet, hogyan kérhetsz?! -förmedtem rá. - Még ha együtt járnánk akkor megérteném, de.. - itt esett le a szituáció.

- Na látod akkor meg lehet érteni. - mosolygott rám önelégülten.

- Azt mondtad, hogy a barátnőd leszek, de ilyet nem említettél benne! - kezdtem picit ideges lenni.

- Miért szerinted egy kapcsolat csak arról szól, hogy a párok egymás mellett ülnek? - nézett rám úgy mintha egy óvodás gyerek lennék aki nem ért semmit. - Volt már kapcsolatod?

- Persze, hogy volt. - motyogtam. Igaz egyszer voltam csak, de ott is egy csóktól messzebb nem mentünk.

- Akkor meg tudnod kéne, hogy egy csók nem fog jelenteni oly sokat egy kapcsolatban, mivel a párok csak egyre-egyre többet akarnak. -lehajtottam a fejem és inkább a cipőmet kezdtem el tanulmányozni ami neki is feltűnt elég gyorsan. - Nem jutottatok el addig? - hangjában kis kíváncsiságot véltem felfedezni. Csak megráztam a fejem. - Elhagytad?

- Megcsalt. - csak ennyi jött ki a torkomon.

- És még csak ki sem használt? Wow, jó balfék lehetett az a srác. -ingatta meg fejét én pedig már a sírás határán álltam, így inkább picit elfordultam mellőle.

Az órák gyorsan elteltek és szerencsémre Minho nem is nagyon piszkált tovább, furcsáltam ezt az egészet, de örültem neki. Éppen már kifelé tartottam a suliból mikor is valaki a nevemet kezdte el kiabálni, hátranéztem majd megláttam Wonwont aki felém intett.

- Szia Haeun! Jobban vagy már? Láttam, hogy pénteken nem voltál a legjobb formában mielőtt Minho szó szerint elrabolt téged. Csak nem bántott? - arcán aggódást véltem felfedezni. El kellene neki mondjam az igazat? Hogy Minho szerint ő be akart drogozni? Mégis kinek kellene hinnem? Wonwon túl ártatlannak tűnik, hogy ilyet tegyen. Valószínűleg csak Minho akart újra átverni.

- Nem, dehogyis. Nem bántott, ne aggódj. Ne haragudj, hogy szó nélkül otthagytalak téged. -mosolyogtam szomorkásan.

- Nem gond, de ha szabad tudnom, mi van köztetek.. esetleg többek vagytok mint barátok..?

- Mi?! Pff, dehogy vagyunk! Még csak barátok se vagyunk. - nevettem fel és éppen ekkor csörrent meg telefonom. Ismeretlen szám. - Csak mondd hogy nem az emlegetett szamár. -sóhajtottam.

- Tessék? - vonta fel szemöldökét az előttem álló.

- Mi? Ja! Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. Majd holnap találkozunk! - fordultam meg így benyomva a zöld kis ikon, de amikor bele akartam szólni Wonwon csuklónál fogva visszarántott majd arcomra puszilt a telefont pedig még mindig a fülem mellett tartottam.

- Ha tényleg nincs semmi közted és közte akkor addig fogok próbálkozni míg én nem leszek az a szerencsés ember aki téged boldoggá tud tenni. Csak szólok nem fogom feladni egy hamar.. Holnap akkor találkozunk. - egy féloldalas mosoly kíséretében sétált el mellettem. Én pedig ott álltam földbe gyökerezett lábbal. S amint észhez tértem, lábaimat szedve indultam meg haza.

Hi Hi! Boldog születésnapot a mi kis egyetlen Linooonknak! <333 Születésnapja alkalmából hoztam el a követő részt! ( Mivel Koreában már 25.-e van)🫂 Egyébként kinek hogy tetszik eddig hot megaverse?( fun fact november 10.-én van a születésnapom mikor jön ki majd az albumjuk🤲🏻💓)
Ha tetszett a rész ne felejts el voteolni! Ezzel jelzed nekem, hogy érdekel a történetem és érdemes lenne folytatnom. A véleményeiteket nyugodtan leírhatjátok kommentbe!💌