𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

19.

Minho pov.

Hátamon próbáltam már pihenni, mikor lassan annyit éreztem,hogy valami vagy inkább valaki rám gurul.

- Komolyan mondom Csipkerózsika nem szenvedett ennyit mikor annyit aludt. - morogtam orrom alatt hogy mégse keltsem fel őt. Következő lépése miatt szemeim kikerekedtek. Egyik lábát majd egyik kezét átlendítette rajtam majd úgy bújt oda hozzám. Haja arcomba lógott, így füle mögé raktam majd csodálni kezdtem szép arcát. Kezem oktalanul fejére tettem majd haját kezdtem el simogatni. Olyan békésen alszik. Ha csak arra gondolok hogy mit tett vele az a féreg egyszerűen felforr a vizem..

Wonwonnal régebben barátok voltunk. Ő is benne volt abban a bandában akiknek bejöhetett Haeun, de ő csak ki szerette volna használni. Annyiszor elmondta hogy hogyan fekteti majd meg. Undorító dolgokat mondott róla, de ilyenkor még én és a társaságom is ilyen volt. És persze a régi kedvenc bárunkba kellett elvinni őt és ott akarta az egészet csinálni. Innen is tudtam hol van az a hely, de erről csak akkor szeretnék beszélni Haeunnak ha tényleg úgy érzem hogy nem fordítana nekem hátat. De ez még valószínűleg nem most fog bekövetkezni..

Haeun pov.

Reggel szorító érzésre lettem figyelmes a derekamba, vagy inkább a derekam körül. Elkezdtem nyitogatni szempárom, hogy megnézhessem mi az. Két kar fonódott derekam körül. Ijedten néztem magam mögé, de amint megláttam hogy ki is fekszik mögöttem valamennyire megnyugodtam. De hiba volt elszólnom magam mivel eszembe jutottak az este történtek. Telefonomat levéve a mellettem lévő kis asztalról kapcsoltam be. 20 nem fogadott hívás egy ismeretlen számtól.

- Ez Wonwon lesz. - motyogtam, mire a mögöttem lévő mocorogni kezdett ezzel mégközelebb húzta magát hozzám így már mindenünk lassan összeért.

- Mi történt? - szólalt meg reggeli mély hangján. Közelségétől én pedig egy árnyalattal pirosabb lettem majd gyorsabban kezdett el dobogni a szívem. Miért vállt ki ilyen érzelmeket belőlem..

- Gondolom Wonwon ke-keresett. - makogtam, mire a mögöttem lévő az arcát az enyém mellé emelte hogy láthassa a telefonomat.

- Tiltsd le. - mondta oly nyugodtsággal. Bőre már az én bőrömhöz ért mire megköszörültem a torkom.

- El tudnál engedni? - kérdeztem.

- Hm.. este még te bújtál ide hozzám. - engedett el végül és egy nagyot nyújtózott. Szemeim kétszeresére nőttek.

- Micsoda? - fordultam felé, de olyan hirtelen hogy nem is gondoltam arra, hogy arca olyan közel lesz hozzám hogy orrunk súrolja egymást. Egy pillanatra még a levegőt is visszafogtam.

- Igen igen, te másztál rám. - bólogatott csukott szemmel.

- Pff.. persze..

- Van kamerám, megnézzük azt? - emelte fel egyik szemöldökét.

- Van kamerád a szobában?! - kiáltottam fel. Válaszomra csak bólintott egyet. - És hol van még?!

- Hm.. a fürdőbe..

- Fürdőbe?! - sikítottam fel. - Te perverz! - ütöttem meg, mire felnevetett.

- Csak vicceltem Haeun, nyugodj meg. Minek szerelnék fel kamerákat ide? - nézett rám értetlenül.

- Hát... hát.. - próbáltam valamit kitalálni hogy ne én jöjjek ki szarul a helyzetből.

- Hát hát. Ez az nincsen okom szívem. Majd biztos magamat nézegetem miután lefürödtem. Elég belenéznem a tükörbe és már úgy látom milyen jó vagyok. - dőlt vissza büszkén az ágyra kezét feje alá rakva. Csak egy szemforgatással díjaztam előbbi beszédet mikor is a telefonom rezegni kezdett.

Ismeretlen szám

Amint megláttam tudtam hogy ki az újra. Kezeim remegni kezdtek emiatt majdnem kiesett a telefon a kezemből. Ezt Minho is észrevette így gyorsan felült mellém, majd amint látta hogy mi újság van, egy lendülettel kikapta a a kezemből a telefont és ráment a zöld ikonra.

- Te meg mit...- kezdtem volna el kiabálni ha kezével nem fogja be számat. Majd telefonomat kihangosította.

- Végre Haeun! Figyelj bocsánatot szeretnék kérni az estiekért csak túl sokat ittam így nem tudtam magamat kontrollálni. Azt hittem te is akarod. De hidd el ezerszer jobb lett volna mint azzal a Minhoval. Ő csak kihasznál téged. - ránéztem Minhora aki ilyen "tényleg?" fejet vágott. - Elmentem ma hozzád, de nem voltál otthon. - szemeim kétszeresére nőttek, hogy ez mégis honnan tudhatja. Minho kezét levettem a számról.

- Honnan tudtad hogy nem vagyok otthon? - kérdeztem félelemmel a hangomban. A másik oldalról csönd hallatszódott.

- Megijedtem hogy valami bajod eset így..

- Te betörtél hozzám?! - rivaltam fel.

- De nem rossz szándékból! Csak aggódtam. - védekezett. - Beszéljük meg a dolgokat.

- Nekünk nincs semmi megbeszélni valónk.

- Hol vagy most?

- Otthon.

- Ne hazudj már nekem.

- Szóval még mindig ott vagy. - kezdtem el remegni az idegben. Minho ezt észrevette így vállamat simogatni kezdte. Megnyugtatóan hatott rám ez az érzés.

- Addig nem megyek el míg ide nem jössz és nem beszéljük meg! - emelte fel hangját. Kis ideig gondolkodtam hogy mit hogyan kellene de végül egy nagyot sóhajtottam hogy ha haza akarok menni akkor mindenféleképpen beszélnem kell vele, de mire szólásra nyitottam volna a szám Minho előbb belekezdett mondandójába.

- Akkor ott maradhatsz örökké mivel addig nem megy vissza.

- Tudtam hogy te állsz a dolgok mögött! Haeun kérlek ne higyj neki bármit is mondd!

- Elég gáz vagy hogy majdnem megerőszakolod a csajt azután meg azt akarod hogy megbízzon benned. - nevetett fel gúnyosan.

- Minho fogd már be a pofád és engedd, hadd beszéljen Haeun! Haeun, Minho sem olyan amilyennek mutatja magát, ne bízz benne! - ordította.

- Késő bánat. Ne keresd többé Haeunt, ha igen, nem foglak csak úgy ott hagyni mint ahogyan azt tegnap tettem. - mondta nyugodt hangnembe, de arcán láttam hogy ideges. Amint elmondta mit akart le is nyomta őt. - Mennyire irritáló ez a faszfej. - fújta ki a bent maradott levegőt.

- De Minho..

- Hm? - nézett rám.

- Így nem tudok haza menni. Muszáj lesz vele beszélnem és most csak mégjobban feldühítetted. - motyogtam. - Én is elintéztem volna.

- Tényleg? - fordult felém egész testével mire bólintottam egyet. - Oké és hogyan képzelted el? Haza mész ott vár, behívod egy forró csokira és azt hiszed ennyi? Hidd el ha van máskor lehetősége ő nem fogja elhalasztani, főleg ha első alkalommal nem sikerült amit akart.

- De máshogyan nem tudok haza menni Minho. - néztem rá értelmetlenül.

- Akkor nem mész haza. - szemöldököm az égbe meresztettem.

- Akkor még is hol fogok aludni, enni, fürödni, magyarán élni? - néztem rá hihetetlen arckifejezéssel.

- Költözz hozzám. - mondta ki egyszerűen emiatt nem tudtam hogy komolyan gondolja e így elnevettem magam.

- Jó vicc. - bólogattam.

- Nem viccelek. - nézett rám komoly arckifejezéssel mire bennem a vér is megfagyott. - Költözz hozzám, Haeun.