𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

18.

Az úton csendben voltunk. Én az előző dolgok miatt, mivel még nem tudtam felfogni mi is történt és hogy hogyan is bízhattam meg ebben az alakban. Gyűlöltem magamat hogy belementem az ilyen dolgokban... és ha nem ért volna ide időben Minho..

Minho pedig inkább az útra koncentrált, de néha láttam hogy rám néz. Gondolom hogy még ott vagyok e mellette. Lassan lehúzott az út szélére majd megállt a kocsival. Ahogyan kinéztem, láttam hogy ez közel sem az én hazám, hanem az övé. Az úton ugy elmerengtem hogy nem is figyeltem hogy, merre is megyünk.

- Miért hozzád jöttünk? - kérdeztem félénken.

- Mivel ha felébred az a tuskó valószínűleg a te házadhoz megy először. Ott meg amilyen hülye lennél be is engednéd és fölöslegesen mentem akkor el érted. - magyarázta a dolgokat mire csak egy aprót bólintottam. Már nem akartam ezek után vitatkozni vele így engedtem hogy úgy csinálja a dolgokat ahogyan akarja.

- Egyébként.. - szólaltam meg újra mielőtt kiszállt volna kocsiból. Hangomra abbahagyott mindent majf felém fordult és várta hogy folytassam. - Honnan tudtad, hogy ott vagyunk? - kérdeztem mivel kíváncsivá tett. Csak annyit mondtam hogy egy sikátor féleségben voltunk.

- Ismerem sajnos azt a helyet. Elégedj meg ennyivel. - mondta egyszerűen majd kiszállt végül. Követtem én is példáját. Amint az ajtón beértünk megcsapott a tipikus Minho illat. - Tudod merre van a fürdő még ugye? - kérdésére bólintottam. - Menj fürödj le akkor. Bent találsz ami kell. - mondta. Újra csak bólintottam és igyekeztem a fürdő felé.

Amint beértem láttam, hogy ott van néhány ruha darab is. Valószínűleg azokat majd felvehetem. Megengedtem a vizet majd gönceimet levéve beléptem alá. Ahogyan végig folytak rajtam a vízcseppek újra éreztem azokat az érintéseket amiket tett velem Wonwon emiatt újra rám tört a sírás. Majd hogy Minho is fehérneműben látott. Mégjobban elszégyeltem magamat. Egy éjszaka alatt két fiú is megnézett és majdnem elvesztettem a hülyeségem miatt a szüzességem.

- Hogy fogok így bejárni az egyetemre. - suttogtam magam elé. Ott majdnem hogy naponta látom Wonwont, de hogy ezek után szóba álljak vele az nem fog megtörténni.. de az más kérdés hogy ő is így áll e majd a dolgokhoz. Lehet hétfőre a suliban már mindenki egy ribancnak fog gondolni. Bármi lehetséges.. és az hogy mostmár szó szerint senki nincs hogy mellettem álljon. Egyszerűen felemészt. Nincs kihez forduljak többet. Yunseo is egy ribancnak tart már és esélyem sincsen bebizonyítani azt hogy nem vagyok az. Főleg ezek után.

Miután kész lettem, a szekrényhez léptem. Ott találtam törülközőt, de amin meg akadt a szemem az a tükör volt. Saját magam. Undorral tudtam csak magamra nézni ahogyan végig néztem meztelen testemet. Nincs rajtam semmi olyan ami bárkinek is kellhetne. Nem értem miért pont velem történt meg ez. Van egy ezer ember aki sokkal szebb nálam és még talán Wonwonnak is viszonozta volna a kedveit. Mély levegőt vettem majd a ruhát amiket találtam felvettem. Kinyitva ajtót hallgatóztam merre is lehet a ház ura. A mellettem lévő ajtó mögül jöttek a hangok így oda szépen elsétáltam és meg is találtam akit kerestem. Minho éppen egy ágyat igazgatott mire jelenlétemre felkapta a fejét.

- Aludj most itt. - lépett arrébb az ágytól. Mellé lépkedtem majd körülnéztem.

- Ez a te szobát? - kérdésemre csak hümmögött egyet. A szoba ugyanúgy mint a nappali barnás fehéres színben pompázott, néhol pedig néhány virág dobta fel a nagy szobát. Ahogyan végignéztem rajta ő is átöltözött, egy lengébb ruhába. Csak egy egyszerű trikó és egy mackó nadrág. Leültem az ágyra ami a részemen szabályosan besüppedt. Érdekes vagy nem, de kétszer olyan puha volt mint az én ágyam.

- Aludj akkor. - kapcsolta le a lámpát, de szerencsére nem volt olyan sötét mivel a kinti lámpák még valamennyi fényt bejutattak. Amint elindult volna kifelé én csuklója után kaptam. Kérdő tekintettel nézett vissz rám.

- Minho.. - ejtettem ki nevét remegve. Lehet nem lesz jó ötlet vagy még bele sem egyezik, de úgy érezném most a legjobban biztonságban magam. - Nem aludnál velem..? kérdeztem meg halkan. Kérésem gondolom furán jöhetett le neki mivel egy ideig csak ugyanúgy nézett le rám. - M-mármint.. - kezdtem volna el magyarázkodni, ha nem fejti le kezemet csuklójáról és át nem sétál a másik oldalra az ágynak majd leült mellém.

- Félsz? - hangjában nyugodtságot véltem felfedezni. Egy aprót bólintottam. - Biztosan jó lesz ha egy ellenkező nemű mellett alszol ezek után? - jogos volt a kérdés és el is gondolkodtam rajta, de egy aprót bólintottam. - Jó akkor. - mondta továbbra is nyugodt hangnembe majd eldőlt az ágyon. Követtem én is példáját.

- Köszönöm.. - motyogtam.

- Hm? - a plafont bámulta továbbra is, nem nézett rám.

- Köszönöm hogy eljöttél értem és leállítottad amit csinált. Ha egy perccel is később jössz.. - kezdtem el szipogni.

- Jaj, ne kezdj megint el sírni. - nyűszögött. - Ha hallgattál volna rám, még ez sem történt volna meg. - igaza volt.

- Ne haragudj..

- Ahh ezt már hallottam. - fordult el velem ellenkező irányba végül, ekkor csönd telepedett közénk. Így gondoltam itt az ideje megpróbálni eltenni magamat reggelre.