𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

23.

Arra eszméltem fel éppen szépséges álmaimból, hogy valaki vállamnál fogva rázogat. Lassan nyitogattam szempárom majd szembe találkoztam egy fölöttem levő Minhoval aki valamit mondogatott majd kezét vállaimról fejem mellé tette.

- Csak nem tetszik a helyzet?- kérdezte vigyorogva. Mihelyst észbe kaptam kezeimet vállaira tettem majd úgy toltam el, vagyis csak akartam.

- Minho.. szeretnék felkelni. - erőlködtem hogy hátha sikerül távolabb vinnem.

- Na mostmár igen? - húzta fel egyik szemöldökét majd kezével ellökte magát így álló helyzetbe vágta magát. Egy nagy levegőt fújtam ki. - Anyum szólt hogy gyere vacsizni.

- Mi? Már vacsora idő van? - vettem fel mellőlem a telefonomat majd néztem meg az időt.

- Na igen. A fél napot átaludtad. - indult ki a szobából.

- Miért nem keltettél fel. - motyogtam majd elindultam utána.

- Nem azt tettem az előbb? - nézett rám értetlenül.

- De előbb kellett volna. - mondtam miközben beértünk a konyhába. Jobbnál jobb illatok csapták meg orromat így Minhoról az anyuka felé vezettem figyelmem.

- Jól aludtál aranyom? - nézett rám édesen mosolygva. A becenév hallatán mosoly derült arcomra.

- Igen. - bólintottam.

- Gyertek csak üljetek le. - ült le velünk szembe majd mi is így tettünk.

Szedtünk a fazékból magunknak majd megköszönve az ételt elfogyasztottuk azt. Az anyuka elvéve előlünk tálcákat kezdett el pakolni az asztalról. Persze megkérdeztem hogy segítsek e de leintett azzal hogy vendég vagyok és ez az ő dolga mikor ott van.

- Holnap délután tervezek elmenni. Még elmegyek bevásárolni neked. - szegezte e mondatát a fiának.

- Nem kell, majd én be-

- Nem nem. - rázta meg a fejét. - Ti csak élvezzétek egymás társaságát. Biztos hosszú lesz az este. - kacsintott egyet. Szemöldököm a magasba ugrott mire Minho felé fordítottam fejemet.

- Jaj anyu, ne beszélj már hülyeséget! - húzta össze szemöldökét.

- Drága fiam, én is voltam fiatal. - indult el felénk majd egyik kezét a fia vállára tette. - Csak nyugodtan legyetek hangosak, miattam ne aggódjatok. - kuncogta el magát majd kiment.

- De mi nem is.. - fordultam utána, de addigra el is tűnt. - Minho teljesen félreértette a helyzetet! - ütöttem vállára.

- Miért, mi nem igaz? - nézett le rám.

- Mi az hogy mi nem igaz?! - néztem össze-vissza idegességembe.

- Engedd el. - sóhajtott majd indult kifelé de időközben megállt. - Hozz ki néhány cuccot a dolgaid közül majd fürödj le és gyere át hozzám. Anyum abban a szobában alszik ahol te aludnál. - lépett ki végül engem szótlanul otthagyva. Mennyiszer fogok még ilyen jó híreket kapni a mai nap folyamán..

Sóhajtva robogtam fel a lépcsőn majd indultam be abba a szobába ahova a dolgaimat pakoltam le. Minho anyukája éppen már feküdni készült az ágyba.
Íhy gyorsan meghajoltam elmotyogtam egy jó éjszakát majd kivéve cuccaimat siettem volna be a fürdőbe.

- Haeun. - szólított meg mire felé kaptam fejemet. - Örülök hogy találkozhattan veled és köszönöm hogy vagy a fiamnak. Látszik rajta hogy igazán szeret téged. - mosolyodott el lágyan. - De mostmár menj, nem szeretnélek feltartani. - fordult velem ellenkező irányba. Lassan bólintottam egyet majd tovább indultam az úticélomhoz.

Ahogy a vízcseppek a testemhez értek úgy éreztem hogy eltűnik minden fájdalmam. Egy kis idő múlván kiléptem a kádból majd törülközőt rátekerve magamra álltam meg a tükör előtt és úgy néztem végig magamon. A szívásfolt amit még Minho okozott már alig volt látható így szerencsére valószínűleg nem vehette észre az anyuka. Nagyot sóhajtva kaptam fel magamra ruháim majd Minho szobája felé vettem az irányt. Bekukucskálva láttam hogy nincs bent így bátorkodtam belépni. Újra magával ragadott az enyhén mentolos illat. Ennyiből is simán rá lehet jönni hogy kinek a szobája.

- Itt mersz aludni? - suttogta valaki mögülem. A hirtelen hang miatt ijedtemben megfordultam, de amilyen szerencsés lehettem én mi nap, olyan közel állt hozzám hogy orrunk majdnem hogy horzsolta egymást. Arra pedig végképp nem számítottam hogy a felsőtestét a fiúnak semmi nem takarja. Egyedül a derekára volt csavarva egy nagyobb törülköző, vizes haja pedig arcába lógott. Kezeimet szemeim elé tettem majd újra hátra fordultam neki.

- T-te meg m-mit csinálsz? - kérdeztem oda sem nézve.

- Fürödtem? - kérdezte ártatlanul, de biztos vagyok benne hogy mosolygott. - Egyébként csak kint hagytam a ruhámat azért jöttem. - hallottam hogy közelebb lépdes majd hirtelen el is távolodott, emiatt bátorkodtam szemeim elől elvenni kezemet.

Körülnéztem de már nem volt bent. A nagy levegőt amit eddig bent tartottam kifújtam majd az ágyhoz léptem és leültem arra a részre ahol ma éjjel aludtam. Nem tudom mennyi ideig fog tartani míg itt leszek, de muszáj lesz valamit kitalálni hogy minél előbb visszamehessek a lakásomba.

Gondolat meneteim közben Minho zavart meg aki mostmár teljesen fel volt öltözve, de haja még mindig vizesen tapadt homlokára. Szívem egy nagyot dobbant, de próbáltam vele nem fogalkozni mert abból semmi jó nem sülhet ki. Megrázva fejemet fordultam el jobb oldalra, neki ellentétes irányba. Lassan éreztem hogy besüpped mellettem az ágy.

- Mit mondtál neki hogy azt hiszi a barátnőm vagy? - szólalt meg halkan.

- Semmit. Nem is engedet szóhoz jutni. - motyogtam.

- Akkor is kimagyarázhattad volna. Mostmár odáig lesz érte, hogy barátnőm van. De hogy pont te..

- Hékás! - fordultam végül felé mivel azért ez rosszul esett. - Örülhetnél hogy legalább ilyen a "barátnőd"! - raktam idézőjelbe azt a szót.

- Mégis milyen? - fordult felém egész testével. - Ilyen gyáva? - mosolyodott el piszkosul.

- Mi az hogy gyáva?! - ütöttem mellkason ami picit erősebben is sikerült mint akartam így a néma csendben nagyot csattant mire felszisszentett. Egy pillanatra meggondoltam hogy kérjek e bocsánatot de végül úgy álltam a dolgokhoz hogy őt sem érdekelte, hogy a szavai után mit is reagálok, így fejemet elfordítva majd fordultam neki ellentétes irányba újra. - Nem vagyok gyáva. - motyogtam.

- Akkor milyen vagy? - fojtotta el nevetését végül. Ekkor lett nálam teli a pohár, így felültem idegességembe. Másodpercekkel később Minho is így felé fordultam. - Na? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Mibe lennék gyáva? - húztam fel szemöldököm mire egy jót kuncogott.

- Mibe nem inkább. - feküdt le végül egy nagyot nyújtószkodva. A következő lépéseimet fel sem fogva, de haragom vezérelt, egyik lábamat átlendítettem rajta. Így már a derekán ültem. Tetteimre nem csak ő hanem én is meglepődtem. De nem akartam hogy igaza beigazolódjon, így kihúztam magam majd megköszörültem torkom.

- Ki a gyáva? - döntöttem oldalra fejem majd elmosolyodtam mivel tudtam hogy nyertem. De arra nem számítottam, hogy egy hirtelen mozdulattal vállamnál fogva maga alá teper. Most ő volt az aki felettem volt és féloldalasan mosolygott. Majd lehajlott hozzám.

- Biztos vagy benne hogy így akarsz játszani? - suttogta fülembe amitől a szívem kétszer gyorsabb tempóra váltott. - Mert amit én elkezdek azt be is fejezem. - emelte feljebb magát. Mellkason gyorsan emelkedett fel és le. Nem tudtam hogy a félelem miatt vagy akár már más dolog miatt.

- A-akkor ne mondd rám hogy gyáva vagyok. - néztem el más irányba csak nem rá.

- Amit az előbb tettél baba az semmi ahhoz képest. - fogta meg államat majd felé fordította. - Szóval maradj csak a kis megszeppent lányka mint amilyen éppen most vagy. - kacsintott majd végül visszafeküdt mellém. Nekem pedig szívem még ugyanolyan rohamos tempóban járt.