𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

21.

- Egyberuhát vigyek? - gondolkodtam miközben pakoltam bőröndömbe. Nem tudom meddig kell ott lennem és a fiú mikor akar leszállni rólam. Azóta mióta itt vagyunk 8 új nem fogadott hívás érkezett erről a telefonszámról. Nem igazán akarja feladni, de ami engem mégjobban megrémiszt az az amit Minho mondott, hogy még meg nem szerzi amit akar nem áll le.

Meggyőződtem hogy minden ami fontos vagy kell elraktam, körül belül két- három hétre ha elegek a ruhám. Gondolom több idő nem kell. Bőröndömet magam után húzva mentem ki az emberhez aki elvileg ott várt rám, de már nem volt ott. Ijedten nézegettem körbe.

- Minho? - mondtam egy picit hangosabban. - Ne szórakozz velem! - emeltem fel a hangom. - Jó akkor felhívom. - morogtam majd telefonomért nyúltam hátsó zsebembe, mire egy kéz érintette meg a kezem hátulról. Ijedtemben ugrottam egyet és így szembe találkoztam egy kacagó Minhoval. - Tudod hogy ez nagyon nem vicces! - néztem rá mérgesen.

- Na ne mondd hogy megijesztettem a kis babát. - hangjába gúnyt fedeztem fel.

- Esküszöm ha mégegyszer csinálsz ilyet, megfejellek!

- Nem hinném hogy feléred azt. - lépdelt közelebb hozzám, így megjobban látszódott mennyivel magasabb nálam. Sosem érném fel. Duzzogva kulcsoltam össze két kezem magam előtt amin megint egy jót nevetett. Kihasználva hogy nem fogom a bőröndömet, kezével érte nyúlt majd magához húzta. - Menjünk. - mondta meg nem várva válaszom elindult kifelé.

Bepakolva bőröndömet hátra, beültünk mi is a kocsiba majd elindultunk vissza.  Egy ideje már mentünk, mikor is a tükörből egy autó elindult utánunk, vagyis csak eleinte azt hittem erre kell mennie, de miután sokáig néztem észrevettem hogy véletlenszerűen mindig arra fordul amerre mi.

- Minho.. - szóltam hozzá miközben az autón tartottam szemeim. Válaszul csak hümmögött. - Olyan mintha az a kocsi mögöttünk követne.

- Na bazdmeg. - sziszegte. Értetlenül néztem rá. - Ez ő lesz. - kanyarodott el a bal irányba mikor jobbra kellett volna mennünk.

- Hova megyünk? - kérdeztem ijedten mivel erre még nem jártam.

- Nem fogom elvezetni őt a házamhoz. - morogta majd rálépett a gázra. Nem tudtam merre megyünk és merre akar menni Minho. Egyszer csak telefonom rezegni kezdett.

- Hív.. - néztem a telefonomra ami az ismeretlen számát mutatta.

- Ne vedd fel!

- De lehet meg tudom vele beszélni. - motyogtam.

- Aztán a kis ártatlanságod miatt mégjobban rád száll majd.

- Csak ne szólj bele, kérlek. - kérésemre egyet sóhajtott majd elhúztam a zöld ikont.

- Haeun... - kezdett volna bele.

- Wonwon, kérlek hagyj békén. Nem akarlak többé már látni és beszélni sem veled. És kérlek többé ne gyere a házamhoz sem.

- Meg akarom beszélni ezt veled. Kérlek.

- Nincs mit megbeszélnünk. Nem akarok hallani felőled.

- Rendben van. Békén hagylak. De az egyetemen nem tudsz majd engem elkerülni. - mondta, majd utána lerakta. Amint elemeltem fülemtől Minho egyből szólásra nyitotta száját, de aztán nem mondott semmit csak a tükörbe nézett.

- Nem tudom mit beszéltetek, de úgy tűnik működött. - mondta majd én is a tükörbe pillantottam. A kocsi elkanyarodott. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat.

- De ott van még az egyetem is. Ott nem tudom elkerülni, mivel a folyosón bármikor összefuthatok vele. - mondtam majd átgondoltam, hogy mi is történhet meg velem. - És mi van ha elterjeszt hazugságokat rólam? - kaptam ijedten Minho felé a fejem. - Mi lesz ha azt hazudja hogy egy nagy ribanc vagyok? - temettem arcom kezeimbe.

- Leginkább ha így is lenne, azt terjesztené, hogy félsz a szexuális érintkezéstől vagy egyszerűen csak a sze...-

- Mégcsak ki se mond ezt a szót! - vágtam szavába. - Nem szeretem ezt a megfelelőjét. - motyogtam.

- Szóval tényleg félsz tőle. - pillantott rám majd újra az utat figyelte.

- Nem félek! Csak azt a szót leginkább akkor szokták használni, ha önös célra megy és nem is igazán szeretetből.

- Te tényleg szűz vagy még. - nevetett fel.

- Még mindig jobb mintha egy nagy ribanc lennék! - húztam össze szemöldököm mire ő elismerően bólintott egyet.-  Amúgy pedig nekem tökéletes így, az is szeretnék maradni. Undorítónak tartom ezt.

- Te nem tudom hol vesztél el, de ez az egyik legjobb érzés amit az életed során átélhetsz. Csak egy jó partner kell hozzá és ennyi.

- Te már csak jól tudod. - motyogtam szemet forgatva.

- Persze, ha akarod segíthetek neked is megtanulni. - ejtette ki könnyedén szavait, mire nekem még füleim is vörösbe borultak. - Tetszik az ötlet mi? - kuncogott mikor is észrevette arcomat.

- Fúj nem! Ne is álmodj ilyenről! - emeltem fel hangom. - Te lennél az utolsó a világon akit választanék magam mellé.

- Hm.. az eddigi jeleid nem erről tanuskodtak.

- Ne butáskodj már! Milyen jeleim?

- Elég sok van baba.

- Na akkor mondj egyet! - fordultam felé.

- Hm.. ma éjjel te kérted hogy aludjak veled majd hozzám is bújtál? - emelte fel szemöldökét.

- Az azért volt mert féltem! - védekeztem igazamról. De az arcom éppen a másik jelét mutatta ennek.

- Mikor mellém huppantál az egyetemen, mert az egyik csaj le akart ülni mellém.

- Az csak azért volt, mert nem akartam közel ülni ahhoz a ribanchoz!

- Vagy mikor nyögdécseltél alattam mikor még csak a nyaka...-

- Jól van, elég! - vittem fel egy oktával hangomat majd arcom ha lehetett még vörösebb árnyalatot vett fel, amin Minho egy jót kuncogott. - Akkor pedig beteg voltam így csak kihasználtál. - motyogtam.

- Persze. Mivel egy beteg elfelejti önmagát és annak is örül aminek alapjáraton nem örülne. Teljesen logikus, nem? - fordult be már az utcába ahol ő lakik.

- Veled sem lehet normálisan beszélgetni. - motyogtam. A kocsival leparkolt a háza előtt. Leállítva a motrot szállt ki majd csomagtartóhoz lépett onnan pedig kiszedte bőröndömet.

Kiszálltam én is majd a bejárati ajtóhoz siettem. Minho kezét csak odaérintette a monitorhoz és máris nyitva állt előttünk az ajtó. Előre mentem majd megvártam míg be nem ér. Telefonnal a kezébe és a bőröndömmel jött be szemeit végig a telefonon tartva. Valamit olvashatott.

- El kell szaladnom Hyunjinhoz. - mondta miközben bőröndömet elém rakta. - Egy fél óra körül belül és jövök addig nézz körül. A lépcsőn az én szobám mellett találsz egy üres szobát, ott nyugodtan rendezkedj el. - mondta sietősen, majd ajtót maga után becsukva hagyott egyedül engem a házba.

- És még ő mellettem van. Itt biztonságosabb. Pff. - forgattam meg szemeimet. Bőröndömért nyúlva indultam felfelé a lépcsőn az említett üres szobához. Benyitva az ajtót egy kicsit kisebb mint Minho szobája, de még így is tágas szobába léptem be. - Na akkor kezdjünk neki..

ha tetszett a rész ne felejts el voteolni! ezzel jelzed nekem, hogy érdekel a történetem és érdemes lenne folytatnom. véleményeiteket nyugodtan leírhatjátok kommentbe!<3