𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

5.

Yunseoval még reggelről beszéltem, hogy vagy és mi újság vele. Azt mondta gyógyulgat és valószínűleg jövőhéten már jöhet iskolába. Suli előtt még beugrottam hozzá mivel átvittem neki a tegnapi anyagokat, hogy időben fel tudjon készülni.

- Jól van, jól van már a suli előtt vagyok így le kell tennem Yunseo! Hm.. Szia! - vettem el fülemtől a készüléket majd mikor szerettem volna elrakni akkor láttam meg, hogy tegnap egy 2percet beszéltem egy ismeretlen számmal. Igazából nem ugrott be, hogy mikor is, de nem is tulajdonítottam neki nagy dolgot.
Éppen ilyenkor kaptam egy üzenetet.

Ismeretlen szám:
MELLÉM ülj.

Szemeim kétszeresére nyitódtak ahogyan olvastam az üzenetet. Úgy gondolom, még ha ez egy hamis párkapcsolat akkor sem neki van mindenbe joga..
Beérve megláttam a szokásos helyén ülni, így odamentem és leültem mellé a székkel pedig távolabb húzódtam tőle.

- Tegnap mit csináltál? -kérdezte fel sem nézve telefonjából.

- Az nem a te dolgod. - dörmögtem orrom alatt.

- Hm.. - őszintén nem hittem volna, hogy ennyivel lerendezi a helyzetet, de örültem neki.

Egész előadáson éreztem Minho tekintetét rajtam, de próbáltam nem foglalkozni vele. Óra végén sem szólt egy szót sem hozzám ami azért eléggé érdekes volt, kezdem azt hinni, hogy beteg. Lassan indultam kifelé az osztályból, ha Yang Eric nem áll be elém. Asszem ő is első éves mint én.

- Szia Haeun! Tudnánk beszélni? -vakarta meg tarkóját.

- Persze, mit szeretnél? - erőltettem magamra egy mosolyt mivel még életemben nem beszélgettünk csak mikor projekt munkán együtt dolgoztunk, így ötletem sem volt miért is szeretne velem beszélni.

- Nem mehetnénk ki a folyosóra? -kérdezte zavartan. Válaszul csak bólintottam, majd megfogva óvatosan csuklómat maga után kezdett húzni. Amint kiértünk magával szembe fordított majd mikor kapcsolt elengedte a csuklómat. - Ja, igen. Ne haragudj, remélem nem szorítottam meg erősen. -mondta zavartan.

- Nem, dehogyis. Szóval megtudhatom mégis miről szeretnél velem beszélni? - néztem rá kíváncsian.

- Huh.. igazából amióta az első órán megláttalak eléggé érdekes és furcsa dolgokat kezdtem érezni, s hogy minél többet láttalak ez az érzés egyre jobban erősödött. - nézett össze-vissza mint inkább a szemembe, majd vett egy mély levegőt. - Tetszel nekem Haeun, és örülnék, ha megtisztelnél azzal, hogy legalább megismerhessük egymást. - nézett végül szemembe.

Ahogyan észrevettem nagyon aranyos srác, de bennem sosem váltott ki ilyen érzéseket. Az pedig hogy ismerjük meg egymást közelebbről azt úgy gondolom nem lenne gond. Éppen válaszolni akartam mikor is egy kar fonódott derekamra.

- Ne haragudj, de Haeun már foglalt. - ért mellém Minho majd kezével amennyire lehetett csak közel húzott magához. Csak Minhora tudtam koncentrálni és a kezére, hogy milyen szorosan és stabilan tartott.

- Ááá.. én sajnálom, nem tudtam, hogy van.. barátja.. - vakarta meg tarkóját szégyenkezve.

- Mondjuk hogy nem gond, most eltekintek ettől, de többet ne lássalak meg a közelében! - vett fel olyan komoly arcot amitől még engem is kirázott a hideg.

Derekamnál fogva kezdett el magával húzni. Ahogyan mentünk elég sok párszem ránk szegeződött, ilyenkor is gondoltam, hogy ideje lenne cselekedni. Ráfogtam kezére majd probáltam lefejteni rólam.

- Ne próbálkozz, nem foglak elengedni. - rántott magához, ha ez még lehetséges volt. Az arcom már szó szerint éget. Az emberek miatt, ahogyan bámultak ránk és az egész helyzettől.

- Kérlek Minho.. -suttogtam kettőnk közé. Lassan engedett szorításán majd kezét levette onnan, de mihelyst fellélegezhettem volna, kezemért nyúlt majd ujjainkat összekulcsolta. Egészen az iskola kapujáig húzott majd utána megállt amellett a kocsi mellett amivel aznap éjszaka hazavitt.

- Szállj be. - nyitotta ki előttem az ajtót, majd ellenkezés nélkül beszálltam mivel, úgy gondoltam nem lenne jó ezek után leállni vele vitatkozni főleg, hogy látom éppenséggel milyen ideges. Amint beszállt egy sóhaj keretében fejét hátra döntötte közben szempárját lecsukta. Egy ideig csendben voltunk majd ő törte meg a csendet.

- Mesélj magadról. - mondta lecsukva szemét.

- Miért meséljek? - kérdeztem vissza halkan.

- Ha már a barátnőm vagy jó lenne néhány alap dolgot tudnom rólad, nem gondolod?

- Hát de.. de nincs mit mesélnem magamról, nem vagyok valami érdekes ember. - bámultam kezeimet.

- Wonwonnal milyen kapcsolatban állsz? - váltott egyszeriben témát.

- Semmilyenbe.

- Na persze! - horkantott fel. - Múltkor mikor hívtalak, felvetted így mindent hallottam, szóval meg se próbálj hazudni.

- T-tényleg nincs közöttünk semmi, csak a buli előtt ismertem meg Yunseo miatt. Majd akkor beszélgettem volna vele először mikor te elraboltál. - emeltem ki az utolsó szót mire felhorkantott újra.

- Ha nem raboltalak volna el, valószínűleg már a szüzességed odalenne. - szavai miatt inkább szemeimet levezettem kezeimre és csak szorosan azokat bámulták amik már csipkedték is egymást amit ő észre is vett. - Csatold be magad, elmegyünk...