𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

17.

18+ !! (8. bekezdéstől olvashatják akik nem szeretik esetleg az ilyen részeket)

- Haeun, én nekem mióta bemutatott Yunseo csak te jársz az agyamba. Csak te, mint nő. - nézett le komolyan szemeimben majd szemei letévedtek ajkamra. Amennyire csak lehetett magához kezdett újra szorítani majd velem együtt tett egy lépést előre így nekem hátrálnom kellett mikor egyszer csak megéreztem mögöttem hogy értünk az ágy széléig.

- Wonwon... - suttogtam neki közénk, de nem várta meg míg befejeztem volna hanem ajkaimra hajolt. Szemem kétszeresére nyitódtak. Kihasználva hogy nem fogtam fel a dolgokat, óvatosan lökött egyet rajtam így leesetem az ágyra ő pedig rám mászott majd újra ajkaimra tapadt. Kezeimmel próbáltam őt távolabb tolni magamtól de ennek cserébe mivel sokkal erősebb volt mint én, mégjobban leengedte magát rám. Így már majdnem hogy rajtam feküdt.

- Ha beleegyezel hidd el gyorsan végzünk. - mondta majd a nyakamra tévedt ajkai, közben kezeivel számat lefogta, hogy véletlenül sem adhassak ki hangos hangot, amikor meglátta a szívás foltokat a nyakamon. - Te... lefeküdtetek?! - kérdezte elég ideges hangon mikor rám nézett. Habozás nélkül rázni kezdtem fejemet majd a pánik is rám tört.  - Nekem kellett volna lenni az elsőnek. - morogta majd újra ajkaimra mart. Alatta amennyire csak tudtam kapálózni kezdtem, hogy hátha sikerül kijutni több kevesebb sikerrel.

Egyik kezével ruhám felső részébe becsúsztatta kezeit megtalálva cipzáràt lehúzta azt. Mégjobban kapálózni kezdtem és ütögetni mellkasát, de semmit sem hatott, mintha ez az ember kőből lenne. Kezeivel végül vállamról lehúzta a ruhadarabot majd így rálátást nyerhetett felső testemre amit csak egy melltartó védett már. Benyúlt az alá egyik kezével majd másik kezével egyberuhám alá nyúlt be. Ekkor tört ki belőlem a sírás mivel már nem tudtam mást csinálni. Bármit tehetek ellene ő meg sem érzi. Mellemre erősen rámarkolt miközben a lenti keze is elérte már a fehérneműmet amin végig szántotta ujjait én pedig csak folyamatosan sírtam. Sosem engedtem ennél tovább senkit, még a volt barátomat sem. Mindig is féltem az ilyen érintkezésektől.

Lassan húzta le rólam egyberuhát így már fehérneműbe feküdtem alatta. Lenti kezével benyúlt fehérnemű darabom alá majd egy pillanat alatt belém mélyesztette két ujját. A hirtelen cselekedetétől és a fájdalomtól felsikítottam. Gyorsan kezdte el mozgatni bennem ujjait ami mégfájdasalmabbá tette az egészet.

- Nézz rám édes. - emelte fel fejemet hogy szemkontaktust fel tudja venni velem. - Ugyan ne sírj, a végére tudod jól hogy élvezni fogod. És hidd el jobban, mint azzal a fasz gyerekkel. - morogta idegesen. Már éppen hogy kezdett alábbhagyni a fájdalom, mire csatlakoztatta harmadik ujját is. Újra és újra sikítottam a fájdalomtól és még a kis remény miatt hátha valaki meghallja. De ezt lehetetlennek gondoltam mivel a hangos zene mellett az én hangom semennyire sem ér fel.

Egy kis idő múlva ujjait kivezette belőlem majd két lábam közé helyezkedett. Nadrágjához nyúlt majd gyorsan vetette le magáról azt. Boxerén keresztül hozzám nyomta magát ami már azon át is eléggé kidurodott. Gyorsan kapta le róla az utolsó textil darabot majd hozzám dörgölte teljes hosszát. Tudtam hogy már nincs mit tenni. Már a könnyes szemeimtől nem is láttam semmit, végül egy nagy levegőt véve becsuktam a szememet és vártam rá.

- Te rohadék! - csak egy csattanást hallottam utána. Bátorkodtam kinyitni szememet és amennyire csak láttam könnyeimtől próbáltam kivenni az ember alakját aki a falhoz szorította Wonwont. Majd az ember keze megint lendült majd mégegyszer, így Wonwon feje oldalra bicsaklott majd a földre esett. Elájult. - Esküszöm megöllek! - indult volna újra felé, de én elkaptam csuklóját.

- Minho.. - szipogtam halk hangon. A fiú hátra nézett majd leült velem szembe az ágyon. Nem kellett nekem sem több karjaiba vetettem magam majd csak sírtam és sírtam.

- Mondtam Haeun, hogy kerüld el őt messziről. - sóhajtott.

- Ne.. ne haragudj. - szipogtam továbbra. Minho eltolt magától, majd végig nézett rajtam, de gyorsan el is kapta rólam tekintetét. Amikor tudatosult hogy is vagyok kezeimet magam elé kaptam és amennyire csak tudtam próbáltam eltakarni magam.

- Öltözz fel aztán menjünk míg fel nem ébred, mert akkor biztosan kicsinálom. - morogva fordult nekem háttal, de pont úgy hogy a fiút aki eszméletlenül fekszik még láthassa. Gyorsan keltem fel majd magamra kaptam a ruhákat, de mikor fel akartam húzni a cipzárt, tudatosult bennem hogy az elszakadt.

- Na megvagy? - fordult felém, majd újonnan végigmert engem de mostmár ruhában. - Akkor menjünk. - kerülte ki az ágyat, de amint elment Wonwon mellett láttam, hogy egy "kicsit" neki ment a lábával majd elém sétált. - Na?

- Tönkrement a cipzárja.. - motyogtam. Vett egy mély lélegzetet majd kabátját levéve hátamra rakta.

- Így nem látszik. - nézte végig hátamat. - Esküszöm tényleg kicsinálom a gyereket. - mondta majd megragadta kezem és kifelé kezdett húzni. Amint leértünk, láttam hogy egy asztal köré gyűltek a férfiak és valamit nagyon néztek, de azt nem láthattam mit.

Ajtó irányába kezdett el menni majd nem állt meg míg egy fekete kocsihoz nem értünk amivel ő szokott jönni az egyetemre. Kinyitotta nekem az ajtót majd beültem aztán átment a másik oldalára és beült a volán mögé.