Enemy to Lover

A buli, ahol nem lehettem ott

~Chapter 4~

Mikor bezártam a szobánk ajtaját, Mady kinyitotta a szekrénye ajtaját és elővett egy flitteres ruhát.

-Te meg hová készülsz ilyen ruhában? Csak nem...?

-De! Kiszökünk David-dal és bár évfolyamtársammal egy buliba. De megbeszéltük, hogy ketten nem fognak inni, hogy vigyázzanak ránk.

-Csodás. Gondolom, nem te leszel az egyik.

-Szerinted?- Mady elmosolyodott, belőlem és Emilyből meg kitört a nevetés.

-Amúgy nem akartok jönni?

-Csak akkor, ha Leila is jön.

-Biztos, hogy nem. De menjetek csak, majd fedezlek titeket.

Emily megrázta a fejét, Mady meg megköszönte. Szóval sminkben, flitteres ruhában feküdt be az ágyába és nyakig betakarózott.

-De ezelőtt is csináltatok ilyet?- Suttogta Emily.

-Csak egyszer, tavaly, de majdnem lebuktunk. És nagyon jó volt. Ezért megbeszéltük, hogy minden évben egyszer elszökünk.

-Remélem alszotok!- Nyitott be Mrs. Smith a szobánkba. Sose kapcsolja fel a villanyt. Olyan, mint egy elcseszett betörő. Zseblámpával a kezében, fekete pizsamában. Párszor körbevilágított, hogy biztosra menjen, aztán egy bólintás kíséretében becsukta az ajtót. Mady megvárta, míg elhalkulnak a léptei, aztán egyből kiugrott az ágyból.

-Fedezzetek majd, köszi.

-De hol mész ki?- Kérdeztem. Mady csak a fejével az erkély felé intett, és kiment.

-Hát akkor jó éjt.

-Akkor jó éjt.- Válaszoltam, és mosolyogva lefeküdtem. De most sem tudtam aludni. Mert Emily horkolt. Eddig nem csinált ilyet, és remélem, hogy nem is fog többször előfordulni. Felültem az ágyon és néhány percig gondolkodtam. Aztán úgy döntöttem, hogy kimegyek levegőzni. Legalább fél óráig kinn ültem. Sokat gondolkoztam, például arról, amit Emily mondott az első nap. Hogy egy pasival izgalmas. Mivel még sosem voltam szerelmes, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Már éppen indultam be, amikor megláttam valakit leülni az ,,alak fájához". Gondoltam, hogy rejtélyes külsejű emberünk volt az (ki más?), szóval visszaültem. Egy ideig figyelgettem, hogy mit csinál, de csak ült a fa alatt. De annyit sikerült megtudnom, hogy fiúról van szó. Csakhogy elálmosodtam. Próbáltam nem elaludni, de végül elbóbiskoltam. 

-Leila. Leila! Miért itt alszol?- Bökdöste a vállamat Mady. Igen erre keltem fel. Ránéztem a telefonomra. Hajnali 4:12 van.

Mady- 11 nem fogadott hívás

Messenger (5 üzenet)

Mady- Indulunk vissza. Ébren vagy?

Mady- Hahó, megígérted, hogy fedezel.

Mady- Mégsem rúgtam be annyira.

Mady-Tiszta a terep? Válaszoljál már!!!

Mady- Ugye nem aludtál el?!

-Miért aludtál el??? Úgy volt, hogy fedezel.

-Bocsi, csak elaludtam.

-Észrevettem.- Forgatta meg a szemét. De nem flegmásan, inkább mosolyogva.- De nem baj, mert visszajutottunk feltűnés nélkül. Te meg kipihented magad.- Kacsintott és elindult befelé. Épp be akarta zárni az ajtót, amikor leesett neki, hogy én is bemennék.

-Ja, bocsi. Csak tudod.- És a kezével úgy tett, mintha inna.

Reggel Mady nyilván alig bírt felkelni. Szó szerint úgy kellett kihúzni. Végül egy kis késéssel, de leértünk. A szokásos reggeli rutink az volt, hogy a koliból egyből a büfébe megyünk reggelit venni, aztán az udvaron megesszük. Csak utána szoktunk külön válni. Természetesen ez ma sem történt másképp, csak ma volt szerencsénk ahhoz, hogy a másnapos David is velünk tartott. Persze őt bírjuk, mert jó fej. A baj csak az volt, hogy ő eleve is szórakozott, hát még úgy, hogy a pia ki sem ment belőle rendesen!

-Figyu, meséljek egy viccet?- Kérdezte körülbelül huszadjára.

-Szivi, szerintem eleget hallottunk. Reggel fél nyolc van.

-Volt egyszer egy űrlény. Egyik nap meghallotta, hogy valaki sír...- Kezdte mesélni a ,,viccet". De ha még viccesek is lettek volna! Ő inkább a fárasztó, hosszú és kicsit sem vicces történeteket választotta. Szóval már reggel leszívták az agyunk. Ráadásul az első óra fizika volt. Amit annyira utálok. Ez az egyetlen tantárgy, amiből szenvednem kellett az ötösért. Molly pedig ezt tudta a legjobban. Egyszer csak beugrott egy kép Lucasról. Vajon szeret? Vagy csak azért viselkedik így, mert a barátom akar lenni? Nem, fiú-lány barátságok nem léteznek. És Chase miért ilyen fura? Ki lehet az ,,alak"? Ez hogy jött ide?

-Ms. Brown, kérem ismertetné a választ?- Persze, hogy nem figyeltem. Pár pillanatig csendben ültem, míg Molly majdnem kiesett a padból a nagy jelentkezések közben.

-Nem figyeltem, elnézést.- Vallottam be. Hallottam, hogy Molly halkan azt mondja: Ez az!!

-Kérlek, legközelebb hallgasd figyelmesen a tanórát. Ms. Williams.

Molly pedig egy három perces válasz után gúnyos mosolyt, illetve vicsort villantott felém. Nagyon jó. Jól indult a nap. Mi lesz utána?

Sziasztok! Ennek a résznek a végére értetek, de hamarosan jön a következő. Ha még mindig olvasod és nem mondtad azt hogy unalmas, azt nagyon köszönöm!:)