Enemy to Lover

Érzelmes éjszaka

~Chapter 18~

De amikor megláttam az arcát...

Ő volt az. Először el se hittem, aztán realizáltam, hogy éppen az ölében ülök és lefogom a kezét, úgyhogy gyorsan lemásztam róla és leültem mellé a fűbe.

-Szóval te vagy az alak...- Suttogtam magam elé. De Chase nem is figyelt. Csak meredten bámult maga elé, majd szépen komótosan felvette a földről a cigijét, ami a mutatványom közben esett ki a kezéből. Ezután folytatta az ,,izgalmas" tevékenységét. Először csak felhúzott térdekkel ültem, aztán ránéztem. Ő nem nézett rám, de tudtam, hogy nem volt részeg. Követtem a tekintetét, de csak a sötét, csillagos égbolt volt előttünk. Így hát én is azt néztem. Nem tudom mennyi ideig ültünk így csendben, amikor Chase végre megszólalt.

-Kérsz?- Nyújtott felém egy tequilás üveget. Egy másodpercig csak hülyén néztem rá, majd megvontam a vállam.

-Miért is ne?- Persze ebben a pillanatban még nem tudtam, hogy mi lesz a vége. Jól meghúztam az üveget, majd fintorogva adtam vissza. És Chase végre felnevetett. Elkezdte utánozni az arckifejezésemet. Gyengén a vállába boxoltam, mire ő csak mégjobban nevetett. Erre már én sem tudtam tartani magam. Így ültünk, nevetve, néha odaadtuk egymásnak a tequilát és kortyoltunk belőle.

-Mondjak egy viccet?- Kérdezte.

-Ne! Az előző se volt vicces!- Nevettem. De tényleg, folyamatosan röhögtem és nem hagytam abba.

-Mégis nevettél. Na, szóval a kövér embertől megkérdezik: Állandóan nassolsz, nincs bűntudatot? -Nincs, azt is megettem.- Chase rácsapott a térdére és hangosan elkezdett nevetni. Én meg röhögőgörcsöt kaptam. Pedig tényleg nem volt vicces.

Chase rátette a kezét a combomra. Rám nézett, én pedig rá és közben lassan csúsztatta felfelé a kezét. Aztán megint elkezdődött, de nem ellenkeztem. Nagy részben azért, mert annyira részeg voltam, hogy nem is tudtam, hogy hol vagyok. Vad csókolózásba kezdtünk, éreztem az alkoholos szájízt. Nem különösebben érdekelt. Levette a hálóingemet, testünk egymáshoz simult.

-Akarod?- Kérdezte félve. Nem gondoltam volna, hogy meg fogja kérdezni. Válaszul megcsókoltam. Tombolt bennem a Chase iránti vágy és a szenvedély. Nem tudom, hogy ő mit érezhetett. Vajon az alkohol miatt csinálja ezt? Vagy tényleg ezt akarja? De abban a pillanatban nem érdekelt. Csak ő. A keze, amivel az arcomat fogta, a szája, ahogy bejárja az egész testem. Hirtelen Chase befogta a számat. Először nem értettem, de aztán megtörtént. És azért fogta be a számat, hogy ne hallatszon a halk sikolyom. Mélyen egymás szemébe néztünk. Egyszerűen elájulok ezektől a szempároktól. Amikor befejeztük, meg akartam csókolni Chase-t, de ő elhúzódott.

-Hé, mi a baj?- Nem nézett rám, de láttam, hogy bánja azt, ami kettőnk között történt.- Nem bántam meg. Chase...

-Én sem bántam meg. De nem akarlak bántani. És tudom, hogy az lesz a vége.- Szegezte rám a szomorú szemeit. Rossz volt így látni.

-Chase, én nem szórakozásból vagyok veled. Én... azt hiszem, hogy szeretlek.- Suttogtam. De ő nem válaszolt. Könnyek gyűltek a szemembe. Lehet, hogy nem hallotta.- Szeretlek, hallod?- Emeltem fel egy kicsit a remegő hangom. Továbbra sem kaptam választ. Az arcomon legördült az első könnycsepp. Fel akartam állni, de megfogta a kezem.

-Ha most ebbe belekezdünk, tudd, hogy nem lesz szép a befejezés. És ez ellen nem tehetünk semmit. Ez egyszerűen a sorsom. Nem lehetek soha sokáig boldog.

-Mellettem az lehetsz.- Mosolyodtam el és a nyakába borultam. Szorosan átölelt aztán felállt és megfogta mindkét kezem.

-Leila Brown, leszel a barátnőm?

-Igen.- Mondtam meghatódva.

-Menj vissza a szobádba, megfázol. Reggel találkozunk.- Intett, majd ő is elindult. 

Miközben visszamentem a koliba, azon gondolkoztam, hogy milyen lesz a kettőnk kapcsolata. Romantikus vagy bulizós? Sokat veszekszünk majd? Francba. miért kell állandóan a jövőn gondolkoznom, amikor itt a csodálatos jelen, ahol összejöttem álmaim fiújával? Miután visszamásztam az erkélyemre, lefeküdtem aludni.

Reggel fáradtan keltem. Gyorsan elkészülődtem, aztán kisiettem a folyosóra. Miközben bezártam az ajtómat, éreztem, hogy valaki átkarolja a derekam. Mosolyogva hátranéztem és egy gyors puszival köszöntöttem Chase-t. Az osztályterembe kézenfogva léptünk be. Molly talpnyalói döbbenten néztek. Molly háttal volt nekünk, de talpnyalói tekintetét követve meglátott minket. Félrenyelte a kávéját, amit éppen szürcsölgetett.

-Szóval ilyen gyorsan tovább léptél? Ráadásul pont őt választottad? Utánam?

-Mi bajod van? Már több, mint három hónapja szakítottunk!

-Aztán?- Sértődötten megfordult és megütött a hajával. Gondolom nem véletlenül. De most az egyszer nem tud semmit tenni az ellen, hogy Chase-szel vagyok. Büszkén ültem a helyemre. Elkezdődött az első óra. Hát nem igazán figyeltem. Szünetben Chase-szel voltam, amikor Molly támaszkodott meg a padján. 

-Remélem tudod, hogy össze fogja törni a szíved.- Mosolyogva bólintottam, aztán tovább beszéltem Chase-szel. Molly morgott egyet, aztán elment, hogy a talpnyalói dicséretét hallgassa. Sose gondoltam volna, hogy pont Chase lesz az, akit szeretni fogok.

-Szeretnélek bemutatni a szüleimnek. A hétvégén.- Mondta egyszerre boldogan és komolyan.

-De a szüleid...

-Ne aggódj. Melletted leszek. Vacsorára átviszlek, jó?

-De...

-Veszek neked ruhát.- Vágott ismét a szavamba. Csendben elmosolyodtam, aztán rábólintottam. Szóval bemutat a szüleinek! Annyira izgulok, hogy mit fognak gondolni.

Egész héten ezen gondolkoztam. Az elején még totál izgatott voltam, de bevallom, hogy most már kicsit stresszelek. Végül is, szegény vagyok. Nem hinném, hogy jónak fognak tartani a fiuknak. A filmekben is ez van! De Chase azt mondta, hogy mellettem fog állni, bármi történjen. És én hiszek neki.

Sziasztok! Bocsi, hogy régóta nem raktam ki új részt. Köszönöm, hogy olvassátok! <3