Enemy to Lover

Fogadd el!

~Chapter 9~

Döbbenten néztem Lucasra. Én? Legyek az Ő barátnője? Chase-re pillantottam, aki a fejét rázta. Egy kicsit kétségbeesett volt, ahogy le tudtam olvasni az arcáról. Szóval neki nem tetszik. Miért is? Csak nem félt? De miért tenné? Hiszen csak egy vagyok a sok közül.

-Igen.- Megint ránéztem Chase-re, de a kétségbeesés helyét a gyűlölet és a szánalom keveréke váltotta fel. Kicsit elöntött a bűntudat, de miért is? Hiszen szeretem Lucast, nem? De akkor miért törődök Chase-szel? Biztos csak pillanatnyi vonzódás volt. Lucas megint megcsókolt. Aztán elkezdett Nate-tel beszélgetni, szóval gondoltam megkeresem Connort. Úgyis régen láttam. Közben megnéztem a telefonom. Hajnali egy van. Nyolcra kell bemennem dolgozni és este se fogok az éjszakai munkám miatt sokat aludni. Lehet, hogy nem volt annyira jó ötlet ez. Most már persze mindegy. Elővettem még egy sört, aztán kimentem a kertbe. A medencében ruhástól vagy a nagyon részegek anélkül fürödtek. Éppen egy srác akart a medencébe ugrani a tetőről. Rajta már nem volt ruha. 

-Ezt megnézem.- Mondtam ki hangosan. A srácban egy csepp félelem sem volt, leugrott. Terpeszben csapódott bele a medencébe. Mint mondtam, néhány emberen, tényleg nem sokon, nem volt ruha. Ez biztosan fájhatott neki, mert a férfiasságát takarva kimászott a medencéből és összeesett. Egy lány, talán a barátnője, akin volt ruha, bekísérte a házba a ruháival együtt. Egyszer csak átkarol egy idegen srác, nálam egy-két évvel idősebb. Bűzlött a pia és a cigi szagától.

-Vedd le rólam a kezed, barom!

-Csak egy kicsit bébi!

-Azt mondtam, hogy engedj el!- Kiabálta rá. Kibújtam a keze alól, de ő megszorította a csuklóm. Erre valaki orron vágja úgy, hogy összeesik. Mikor megfordulok, egy izmos mellkasba ütközök. Ahogy felnéztem, Chase-t látom magam előtt. Mielőtt bármit mondhattam volna, megfogta a kezem és a mosdóba rángatott. Mikor beértünk magunkra zárta az ajtót.

-Mégis mit képzeltél? Hogy élitek a romantikus kapcsolatotokat és mindenki szeretni fog? Hogy mindentől megvéd? Vagy csak engem akartál féltékennyé tenni?

-Eszem ágában sincs téged féltékennyé tenni. Semmi okom nincs rá. És neked sincs okod arra, hogy emiatt kérdőre vonj. Mivel csak egy vagyok a sok közül.- Fontam össze a kezem. Chase megfogta a fejét.

-Nem hiszem el. Szóval csak miattam csináltad?

-Nem. Az első állításod volt a jó.

-Szóval azt hiszed szeret és mindentől megvéd?- Bólintottam.- Sejtettem. De akkor hol is van most?- Kérdezte éles gúnnyal a hangjában.- Én itt vagyok, ő viszont valamelyik haverjával beszélget. Esetleg egy csajjal van valamelyik szobában.

-Ő a pasim. Semmilyen csajjal nincs!- Védtem Lucast ösztönösen. Chase erőltetetten elkezdett nevetni.- Egyáltalán nem vicces!- Chase már a szemét törölgette. Na jó, ebből elég volt! Nem szégyenítheti meg így a barátom! Megütöttem. Minden erőmet belevittem az ütésbe. Chase abbahagyta a nevetést.

-Te őrült vagy!

-Nem, csak nem hagyom, hogy megalázd Lucast! Fogadd el, hogy együtt vagyunk!

-Meglátod majd, hogy igazam volt. Össze fog törni!- Chase arra készült, hogy kirontson a mosdóból, de megfogtam a csuklóját. Ő visszanézett, a szemében düh tükröződött vissza.

-Te nem ronthatsz ki. Csak én.- Mondtam dühösen, majd kimentem a WC-ből. 

-Nem vagy normális, Leila Brown!

Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, aztán elindultam megkeresni Lucast. Az emeleten egy kanapén...aludt. Hát ez nagyon jó. 

-Lucas. Lucas! Kelj fel! Indulnunk kell. Holnap dolgoznom kell. Hahó!- Azért sem. Leültem a földre és elkezdtem sírni. Itt vagyok részegen egy bulin, a pasim alszik, az egyetlen ember, aki még segítene, pedig felpofoztam. Nem sírtam sokáig, mert egy kar átölelt, felemelt és kivitt. Nem érdekelt, hogy ki. Na jó, de. Felnéztem és Connort láttam. Beültetett a kocsijába, aztán ő is beült. Letöröltem a könnyeimet.

-Hova is kell menned?

-Fashion Institute of Technology.- Connor elindította a kocsit, aztán elindult.

-Van ásványvíz és chips a kesztyűtartóban. Ha gondolod.

-Miért teszed ezt?

-Mert nem vagyok bunkó. Észrevettem, hogy baj van, szóval segítek. Chase hogyhogy nem segített?

-Miért pont ő?

-Hát... mindegy.

-Egyébként összevesztünk, aztán megütöttem.

-Gondolom nem akarod, hogy tovább kérdezősködjek.- Nézett rám. Én megráztam a fejem. Az út hátralevő része csendben telt. Connor a kollégiumnál tett ki.

-Köszi, hogy hazahoztál. Visszamész még a buliba? Mert akkor szólhatnál Lucasnak, hogy hazahoztál.

-Hát, az én házam.- Nevetett fel. Ezen én is elmosolyodtam. Végül megöleltem.

-Annyira köszönöm. Azt, hogy majdnem egész este velem voltál és hazahoztál.

-Szívesen. De most már vissza kell mennem kell, mert a végén még leégetik a házam.

-Na jó, szia.- Integettem. Halkan felsiettem a másodikra, aztán bementem a szobámba. Hétvégenként nincs ellenőrzés, szóval a legtöbb diák aki itt lakik hétvégén is, nem tartózkodik itt. Inkább bulizik. Úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért írok Lucasnak. Egy üzenetem se jött. Szóval Lucas alszik, Chase meg haragszik. 

Bocsi, hogy megütöttelek. Nem gondoltam komolyan. Csak tudod, részeg voltam. Te meg a barátom szidtad előttem...

Egyből jött a válasz.

Szóval ezért is engem hibáztatsz? Ráadásul nem is mersz idejönni, inkább írsz!

Hát ezt nem hiszem el! Mekkora egy pofátlan bunkó! Én éppen bocsánatot kértem, és még neki áll feljebb.

Már a kollégiumban vagyok. És nem hiszem el, hogy bocsánatot kérek, de neked arra is van egy-két rossz szavad!

Mi?? Mikor mentél vissza?

Connor hozott el. Lucas aludt.

A pasid... persze.

Úgy döntöttem, hogy erre már nem válaszolok. Elmentem és vettem egy forró fürdőt, aztán lefeküdtem. Egyből el is nyomott az álom.

Sziasztok! Próbálom sűríteni a cselekményt, hogy több rész jöjjön ki! Remélem tetszeni fog mindenkinek. 🥰