Enemy to Lover

Rémálom

~Chapter 6~

Ahogy a csillagokat néztem, megláttam megint az alakot. Nem tudom mit csinálhat, de hetente többször is látom. Lehet, hogy ő is gondolkozni jön ide. Aztán meguntam a semmibe nézést, de nem volt kedvem bemenni, szóval az erkélyen sikerült elaludnom. De legalább vittem magammal ki takarót. Reggel felkeltem az ébresztőmre. Amikor ki akartam nyomni, észrevettem, hogy még csak hajnali 3:11 van. Vajon miért ébresztett ilyekor? Biztos véletlen. Körbe néztem a ködös tájon, aztán megpillantottam az alakot. Még nem volt elég világos, hogy lássam az arcát és a köd is elég nagy volt. De logikám szerint kint aludt. Az alak felállt és elindult.

-Várj!- Kiáltottam utána. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ez a rejtélyes fiú. A második emeleten volt a szobánk, szóval egyszerűen lemásztam.- Várj egy pillanatot!- De ő elkezdett szaladni. Futottam utána, de még mindig csak az orromig láttam.

-Aú!- Kiáltottam fel, amikor elbotlottam egy faágban. Láttam, hogy az alak megállt és visszanézett. De nem jött ide, hanem tovább szaladt. Visszamentem az erkélyhez és egy kis bénázás után sikerült felmásznom. Úgy döntöttem, hogy inkább bemegyek. Ismételten az ébresztőm hangjára keltem fel, de most normális időben. Gyorsan megcsináltam a sminkemet. Mivel jobban szeretem, ha kevés smink van rajtam, ezért csak elfedtem egy kis korrektorral a szem alatti karikáimat, tettem fel szájfényt és szempillaspirált. Az hajnali kalandomról és úgy összességében az ,,alakról" nem meséltem Emily-nek.

-Emily igyekezz már! El fogunk késni.

-Jól van, már csak a szájfény hiányzik.

Mikor végre sikerült elindulnunk eszembe jutott, hogy a héten olyan szótlan volt.

-Minden rendben? Ne kamuzz!

-Hát... igazándiból tetszik egy fiú az évfolyamból.

-Micsoda? Ki?

-Liam.

-Ő az a cuki szőke, ugye?

-Aha! Olyan kedves! Sőt, képzeld... elhívott randizni.

-És nem is szóltál??

-Te is titkolózol előttem. Persze, elmondtad a Chase-s ügyet, de van még valami, érzem.- Ahogy ezt kimondta, beleharaptam a számba. Igaza volt, nem mondok el neki mindent. De ezt senkivel nem fogom megosztani. Közben elindultunka büfébe és vettünk két kávét. Szerencsére itt minden olcsóbb, mint valaminek a valós ára. De hétvégenként amúgy is dolgozom. Mert ugye nem tudok haza menni, ahhoz túl messze van. Szóval az itt biztosított szálláson lakom hétvégenként olyanokkal, akik szintén túl messze laknak. Az ösztöndíj miatt ezért szintén nem kell fizetnem. 

Beléptünk az osztályba, de azzal a lendülettel neki is mentem Lucasnak. A kávém kiborult, pontosabban rá meg rám. Király.

-Bocsi, bocsi. Nem figyeltem, annyira sajnálom.

-Leila? Nem, én bocsi, ez ugyanúgy az én hibám is. Legközelebb jobban figyelek, ha egy szépség jön velem szembe.- Elpirultam, de hát nem aranyos. De a romantikus pillanatot hangos nevetés szakította félbe. Nem, kivételesen nem Molly-é. Hanem Chase-é.

-Van csere pólód?- Kérdeztem Lucastól és közben próbáltam nem figyelni Chase-ra.

-Van csere pólód?- Utánozta elvékonyított hangon amit mondtam.

-Nem is ilyen a hangom!- Csattantam fel.

-Nem is ilyen a hangom!- Chase alig látható, gúnyos mosolyt küldött felém, aztán tovább röhögött. Lucassal együtt kimentünk a folyosóra.

-Nekem a másik folyosón van a szekrényem.- Mutatott a háta mögé. Én csak bólintottam és elindultam a sajátom felé. Érdekes, hogy a folyosón nem volt senki, mert még nem csengettek be. Kivettem a szekrényemből egy pólót és elindultam a mosdóba. Csakhogy Chase neki szorított a szekrénynek. Nem az volta célja, hogy fájdalmat okozzon és nem is tette.

-Segítsek átöltözni?- Mosolygott sunyin és elkezdte felhúzni a pólóm.

-Molly hol van?

-Lázas.

-Értem. Magyarul kell egy lány, akivel a távollétében szórakozhatsz, hogy ne unatkozz. Közben realizáltam, hogy már a melltartómig felhúzta a pólóm. Megszorítottam a kezét, de nem különösebben érdekelte. Aztán megállt a keze. Megsimította a hasam, majd otthagyott. Kicsit döbbenten álltam ott, aztán gyorsan bementem a WC-be és átvettem a pólóm. Mikor visszamentem az osztályba, Lucas már ott volt a helyén. Miközben leültem a helyemre, egymásra mosolyogtunk. Chase azonban még nem volt ott. Kerestem a szememmel az osztályban, de nem láttam. Észrevettem, hogy a cucca is eltűnt. Ezek szerint hazament. Az órák unalmasan teltek. Próbáltam koncentrálni és valamilyen szinten sikerült is. De fura volt Chase nélkül. A menzán voltunk Emily-vel és Liam-mel. 

-És hétvégén elmegyünk a vidámparkba!- Mesélte el a programját Emily. 

-Randi?- Kérdeztem. Mind a ketten megilletődve néztek rám, aztán mindketten egyszerre akartak válaszolni. De Liam gyorsabb volt.

-Igen.- Összenézett Emily-vel, aztán egymásra mosolyogtak. Nem, kicsit se volt rossz érzés.

-Mióta randiztok?- Újabb pirulás...

-Két hete.- Válaszolta Emily. Ebben a pillanatban Lucas ült le mellém és átkarolta a vállam.

-Szia Leila! Sziasztok! Nem akarsz eljönni hétvégén egy bulira velem? A bandánk fellép és gondoltam megnézhetnél minket.

-Neked van egy bandád?- Az étel megállt a torkomban. Erről én miért nem tudok?

-Persze. Én vagyok a gitáros, szóval nem hivatalosan az enyém. Tudod, nincs enyém-tiéd. Csak egy banda.- Kezdett magyarázkodni.

-Nem baj. Ez nagyon menő! De hétvégén dolgoznom kell.- Lucas lebiggyesztette a száját, de egy pillanat múlva ismét csillogni kezdett a két szép kék szeme.

-Ne akarja felnőtt lenni gyerekként. Ráérsz három év múlva. Gyere el. Amúgy is este 20:15-kor kezdődik.- Egy kicsit elgondolkodtam a hallottakon. Végül is Lucasnak igaza van.

-Na, menj csak el, élvezni fogod.- Biztatott Emily, Liam pedig mellette bólogatott.

-Rendben, elmegyek.- Lucas bólintott, majd felállt és elköszönt.

-Nekem is mennem kell, mert edzésem lesz. Sziasztok!

Az edzésen nem történt sok minden. A jövő heti meccsre edzettünk. Ráadásul azon a meccsen nagyon jól kell teljesítenem, mert utána választanak csapatkapitányt. Annyira izgulok! Mikor vége lett a kosárnak, visszamentem a kollégiumba, lezuhanyoztam és kimentem a teraszra olvasni.

Sziasztok! Kérlek, ha tetszik, szavazzatok a sztorimra. Előre is köszi mindenkinek!:P