(...)Csak meredten bámult maga elé, majd szépen komótosan felvette a cigijét a földről, ami a mutatványom közben esett ki a kezéből. (...) Követtem a tekintetét, de csak a sötét, csillagos égbolt volt előttünk. (...) Nem tudom mennyi ideig ültünk íg...
Reggel korán keltem, hogy beérjek a kávézóba. Nagyon szeretek ilyen helyeken dolgozni, Sydney-ben is kávézóban dolgoztam. Emily és Mady tegnap már hazamentek a családjukhoz, szóval enyém az egész szoba. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam. Sikerült fognom egy taxit, szóval pár perc alatt odaértem. Múlt hétvégén nem volt ekkora szerencsém és gyalog kellett jönnöm. Azt hittem megőrülök.
-Jó reggelt!- Köszöntem Sylviának, miközben felvettem a kávézós kötényemet.
-Helló!
Elég keményen próbálok dolgozni, hogy legyen pénzem. Vasárnap éjszaka is van munkám, egy dohányboltban. Persze, nem múltam el tizennyolc, de megoldottam. Szóval hétfőre rendszerint hulla fáradt vagyok. Miközben felveszem a rendeléseket, jön egy üzenetem.
Facebook:
Lucas O'Brien ismerősnek jelölt.
Lucas O'Brien üzenetet küldött.
Megnyitottam az üzenetet.
Akkor jössz este?
Persze. Hova is kell menni?- Válaszoltam neki.
Majd fél nyolckor érted megyek a koliba. Addigra készülj el és legyél csini! ;)
Mosolyogva elraktam a telefonom és folytattam a munkát. De most már csak az esti bulira tudtam koncentrálni. Vajon Lucas miként tekint rám? 18:35-kor végeztem a kávézóban, szóval visszaindultam a kollégiumba. Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Arra gondoltam, hogy csak egyszerűen begöndörítem. Aztán jött a nagy kérdés: milyen ruhát vegyek fel? Sokáig keresgéltem a szekrényemben, de nem találtam megfelelőt. Pedig vettünk legalább hármat még régebben Emily-vel és Mady-vel. Végül arra jutottam, hogy muszáj felhívnom Emily-t. Nem akartam zavarni, de ez fontos kérdés volt. Úristen, ezt tényleg én mondtam? Úgy hangzott, mintha Molly és a talpnyalói mondták volna. Blah!
-Szia!- Szólt bele Emily a készülékbe.
-Szia! Zavarok?
-Nem, dehogy is. Mondd csak!
-Jó. Szóval, megyek ugye a buliba. És engem nem nagyon hívtak eddig sehova. Nemhogy bliba, de szó szerint sehova. Ezért nem tudom, hogy mit vegyek fel.
-Ömm... oké. Felhívlak videóhívásban.- Letettük a telefont, pár pillanat múlva pedig meg is szólalt a messenger.
-Oké. Menj oda a szekrényekhez. Írtam Mady-nek és totál odavolt, hogy buliba mész. Azt mondta, hogy az ő szekrényében is nyugodtan körbe nézhetsz. És az enyémben is.
-Köszi Emily. Nem is tudom, hogy hol lennék nélküled.
Legalább negyed óráig válogattunk és több ruhát is felpróbáltam, mire megtaláltuk a tökéletes darabot, pont az én szekrényemben. Egy ezüst színű, csillogós ruhát, ami nem túl kivágott, de nem is unalmas. Egy szóval: pont nekem való. Mondjuk arra nem emlékszem, hogy ilyet is vettem, de mindegy. A lényeg, hogy van ruhám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
