~Chapter 5~
Hamar kiderült, hogy tényleg rosszabb lesz a nap. Nem elég, hogy fizika után három tantárgyból is dolgozatot írtunk, de Chase is nagyon furán viselkedett. De kezdjük a történet elejétől. Matek óra volt, röpdolgozatot írtunk.
-A hatos és a tizenkettes feladathoz számológépre lesz szükségetek.
-És akinek nincsen?- Üvöltött közbe James.
-Először is, ne üvöltözz, mert ráírom a dolgozatodra az egyest. Akinek nincs, az kér.
-Emily, adsz?- Fordultam hátra.
-Bocsi, nekem sincs.
-Valaki tud adni egy számológépet?- Kérdeztem az egész osztályt. Mindenki csendben ült és nézett rám. Na, szép kis osztályközösség.
-Mi van nem telik rá?- Röhögött fel Molly.
-Én tudok adni.- Nyújtott felém egy számológépet Lucas. De valamiért, ahogy ezt kiszúrta Chase a kezembe nyomott egy számológépet. Lucas morgott valamit az orra alatt, aztán folytatta az írást.
-Mellettem ülsz, de végig nézed, ahogy körbe kérdezem az osztályt és Molly megaláz.
-Ha nem kell, add vissza.
Fura. De inkább visszafordultam. Miután beadtam a dolgozatot, vissza akartam adni a számológépet Chase-nak.
-Kelleni fog még, hidd el.- Hát úgy tűnik, hogy ezt ennyivel elintézte. Esetleg nem akarja örökre odaadni?- Nekem amúgy is van másik.- És elővette a legújabb Iphone telefonját. Egy megnyerő mosolyt villantott, aztán tovább dolgozott.
-Egoista barom!- Mondtam halkan, úgy, hogy csak én halljam. Hát, nem sikerült. Ugyanis a tanár és Chase is felém fordult.
-Parancsolsz?- Kérdezte Mrs. Anderson.
-Ja, mit mondtál rám?- Kellemetlen. Nagyon, nagyon kellemetlen. Az egész osztály rám figyelt.
-Elnézést, Mrs. Anderson, csak annyit mondtam, hogy nehéz a feladat.- A tanárnő bólintott, én pedig rámosolyogtam. Utána hátra fordultam és csak ennyit mondtam.
-Egoista barom. Ezt mondtam.
Az óra lassan, de eltelt. Kicsengetéskor mindenki felállt és elkezdett pakolni. A tanár hiába mondta, hogy a csengő neki szól, már senki nem figyelt rá. Odamentem Chase padjához és letettem a számológépet. Gondoltam, annyit azért mondok neki, hogy kösz. De mikor visszaindultam a padomhoz, Chase megragadta a csuklómat.
-Ne merj még egyszer így hívni.
-Ne merj még egyszer hozzám érni.- Chase döbbenten elengedte a csuklómat, én meg kimentem a folyosóra. Éppen pakoltam be a szekrényembe, amikor valaki becsapta az ajtómat. A tankönyveim a földre estek, én pedig összerezzentem.
-Kezded kihúzni nálam a gyufát. És azt nem akarod, hidd el.- Nem is figyeltem rá, csak szótlanul elkezdtem a földről felszedegetni a cuccaimat. Chase beleütött a szekrényembe, hogy rá figyeljek, szóval felálltam és mélyen a szemébe néztem.
-Én tudom, hogy mit akarok, de amellett, hogy te ezt nem tudod, azt se tudod, hogy te mit akarsz. Az egyik pillanatban kedves vagy és segítesz, a másikban meg nem veszel rólam tudomást vagy bunkózol és erőszakoskodsz. Lehet, hogy itt mindenkit te irányítasz és azt tesznek, amit akarsz, de én nem. Engem nem nyert meg a mosolyod, szóval szállj le rólam. Egyébként meg becsengettek.
-Szerinted érdekel?- Nevetett erőltetetten fel.- Nem tudod, hogy mit beszélsz. Nem irányítok senkit. És tudom, hogy mit akarok.- Felvont szemöldökkel néztem rá.- Téged.
-Majdnem elnevettem magam. Haha. Tényleg.- Néztem rá rezzenéstelen arccal. Aztán a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, majd a számra tévedt vele. A nézést a szája követte. Szorosan tapadt a számhoz. A derekamat átkarolta és magához húzott. Én pedig elkövettem azt a hibát, hogy visszacsókoltam. Az ajka forró volt, a szemében láttam az égő vágyat. A keze lassan lejjebb csúszott a fenekemre. Nem, én nem mehetek bele ebbe a játékba. Eltoltam magamtól.
-Nem tudom, hogy hány lányt használtál ki, de nem leszek köztük.
-Nem használok ki senkit.- Éreztem a feszültséget. Tudtam, hogy ebből óriási veszekedés is lehet, szóval csírájában el kell folytani. Vagy halasztani.
-Tudod mit? Inkább órára menjünk, minthogy leálljunk veszekedni.
Gyors léptekkel visszasétáltunk a tanterembe. Útközben ránéztem a faliórára, és már húsz perce megy a tanóra. Csodálatos. Halkan bekopogok, de Chase csak kinyitja az ajtót. Mr. Jonas szúrós tekintettel nézett ránk.
-Szabad megkérdeznem, hogy hol voltak? Az óra ugyanis HÚSZ PERCE TART!- A hangjától az egész suli remegni kezdett.
-Haza kellett mennem, mert otthon hagytam a felszerelésem.
-És Ms. Brown?
-Én... én a... a könyvtárban voltam és nem hallottam a csengőt.
-Rendben. Szaktanári figyelmeztetés mind a kettőnek. És szünetben az irodámban várom önöket.- Ránéztem Chase-ra, de ő elkapta a tekintetét. Sikerült magamra haragítanom. Ez már tényleg a legrosszabb nap az életemben.
-Na de tanár úr! Ismeri az apámat?
-Ööö... persze! Te vagy Antonio John Scott idősebbik fia. Üljetek le a helyetekre, nem kaptok figyelmeztetést. De szünetben akkor is az irodában várlak téged és Leilát.
Mikor leültünk a helyünkre, még halkan odasúgtam neki:
-Persze, nem irányítasz senkit.- Chase gúnnyal teli tekintettel és mosollyal az arcán rám nézett. Aztán ezt felváltotta a harag és elfordult. Érdekes hetem lesz. Ha annyi idő alatt sikerül megbékülni. Óra után Emily jött oda hozzám.
-Ez meg meg mi volt?
-Mármint mi?
-Ne játszd a hülyét! Tudod, hogy mire gondolok.
-Csak elkéstem az óráról, mert nem hallottam a csengőt.
-Gyere a mosdóba.- Emily magával rángatott a lány WC-be.
-Na mesélj!
-Oké, oké. Szóval pakoltam be a könyveimet, amikor odajött. Mondtam neki, hogy nem tudja, hogy mit akar és csak kihasználja a lányokat. Erre ő azt mondta, hogy engem akar, aztán megcsókolt.
-És? Visszacsókoltad?
-Vissza.
-Akkor most együtt vagytok? És mi van Molly-val?
-Összevesztünk. Eltoltam magamtól és ezzel megbántottam. Mert nem akarok a hülye játéka részese lenni.
-Úristen! Mondjuk én nem akarnám magamra haragítani.
-Engem meg nem érdekel. Na menjünk vissza a szobánkba.
-Mady-nak mindent el kell mesélni. Ez annyira izgalmas!
Mikor Emily mindent elmondott Mady-nak, én pedig kiegészítettem itt-ott, Mady teljesen ledöbbent. Szó szerint tátott szájjal.
-Hogy mi van? Te és Chase? Miközben Molly-val... Hát ez káosz. Harmadéves vagyok, de velem még sose történt ilyesmi. Amúgy érezted a szikrát?- Gondolom tőlem kérdezte, de nem akartam válaszolni. Mert éreztem, de ezt sosem vallanám be magamnak.
-A hallgatás egyenlő az igennel.- Cukkolt Emily. De én inkább kimentem a törzshelyemre: az erkélyre. Leültem a kertiszékre és néztem a csillagos eget. Úgy érzem, hogy ez a nap túl sok volt nekem. Első csók a suli legmenőbb fiújával, aztán egyből magamra haragítani...
Sziasztok! Habár még csak kevés rész van kint, azért örülök, hogy valaki olvassa. Köszönöm!:D
YOU ARE READING
Enemy to Lover
Romance(...)Csak meredten bámult maga elé, majd szépen komótosan felvette a cigijét a földről, ami a mutatványom közben esett ki a kezéből. (...) Követtem a tekintetét, de csak a sötét, csillagos égbolt volt előttünk. (...) Nem tudom mennyi ideig ültünk íg...
