~Chapter 14~
-Én... én csak...- Kezdtem el, de nem tudtam megfogalmazni a gondolataimat, annyira zavarban voltam.
-Csak mi?
-Elmondtam amit akartam.- Mondtam végül nagyjából magabiztosan, aztán megpróbáltam eltolni magamtól, de nem mozdult meg. Még egyszer próbálkoztam, de sikertelenül. Aztán a kezem megérezte a mellkasát és végigsimított rajta. Csak úgy magától. Chase megfogta a kezem, ami az izmos mellkasán pihent. Mélyen a szemembe nézett és ekkor megpillantottam a benne égő vágyat. Szóval nem csak én akarom. Ez valamilyen szinten megnyugtató, mivel nem csak én vonzódom hozzá, viszont más részről rémisztő, hiszen ha elkezdjük, bele se tudok gondolni, mi lenne a vége. Hiszen mégis csak egy szobában álltunk, ketten, körülbelül két centire egymástól. Chase rátapasztotta az ajkát az enyémre és máris elkezdődött. Óriási szenvedély volt mindkettőnkben. Aztán tovább ment a nyakamra. Forró csókja felperzselték a bőröm. Felemelt, ledobott az ágyra és tovább csókolt. Nagy sebességgel levette rólam a pulcsit, majd magáról is a pólót. Biztos, hogy van gyakorlata.
-Van barátnőd.- Hagytam abba egy kicsit ezt az egészet, mert Molly jutott az eszembe, ahogy kitépi szálanként a hajamat.
-Nem baj, már nem sokáig.- És folytatta amit elkezdett. Mi van? Ezt hogy értette? Már a melltartómat csatolta ki, de közben nem hagyta abba a vad csókolózást. Aztán kissé hátrébb ment és végig nézett rajtam. Eléggé feszengtem, mivel ő az első fiú aki így lát. Végül nem akartam, hogy sokáig bámuljon, hát megcsókoltam. A testünk egymáshoz simult és ledőltünk az ágyra. Nem siettük el a dolgokat, mert volt időnk. Vagyis azt hittük. Lucas nyitott be, matt részegen.
-Kapd be, Chase! Majdnem eltörted az orrom.
Chase egyszerűen lelökött az ágyról, a ruháimat meg berúgta az ágy alá.
-Most fürödtél le vagy tudod...- Ja igen, Chase-en csak egy alsógatya volt. Lucas elkezdett röhögni, a saját viccén. Ez szomorú.
-Most fürödtem. És a szagodból ítélve neked is kéne.- Beterelte a fürdőben, majd becsukta az ajtót. Én felálltam és felvettem a melltartóm és a nadrágom. Éppen a pulcsimért nyúltam, amikor Chase megfogta és kidobta a kukába.
-Hülye vagy?- Szóltam rá. Ő a szája elé tette a kezét, jelezve, hogy halkabban.- Az volt a kedvencem!- Folytattam suttogva.
-Nem hordhatod többet, mert lehet, hogy valaki meglátott.
-De a kedvencem volt!- Nyafogtam tovább.
-Majd veszek neked egy másikat.- Mondta, miközben felvette a pólóját.
-És mibe megyek vissza? Nem volt rajtam póló.
-Tudom. Majd eltakarod magad.
-Te tényleg nem vagy magadnál. Biztos, hogy nem fogok melltartóban végig menni az egész folyosón!- Chase elmosolyodott, majd a szekrényéből elővett egy pulcsit és felém nyújtotta.- Kösz.- Mikor lenyomtam a kilincset Chase visszahúzott és egy hosszú csókkal elbúcsúzott. Volna, ha nem jut eszembe az a dolog, amit sosem szabadott volna elfelejtenem.- Gondolom, erről senkinek nem beszélünk és mi is elfelejtjük. Nem értem, miért csókoltál meg búcsúként, ha úgysem igazi ez az egész.- Chase nagyokat pislogva nézett rám, de meguntam és elmentem. Csendben végig futottam a folyosón. A szobában egyből az ágyba zuhantam és elaludtam. Reggel szinte fájdalmasan emlékeztem vissza az éjszakára. De azért jó volt. Nem mondtam el Emily-nek, bár rákérdezett, hogy mi a baj. Az osztályba egy croissanttal mentem be, amit a büfében szereztünk. Chase padjára néztem, ahol Molly az ölében vihogott. Csalódottan elkaptam a fejem. Chase felállt és kiment a teremből, de míg felállt, megrúgta a székem. Miután eltelt egy-két perc, én is kimentem. A szekrényeknek támaszkodott, de amikor meglátott, odajött hozzám.
-Szia.- Köszönt, majd a kezemért nyúlt, de én elhúztam.
-Helló. Mit akartál?- Mondtam hidegen.
-Csak annyit, hogy bocsi a tegnapiért. És kérlek, ne gyere többet hozzám.- Na jó, ezzel most megbántott. Berontottam az osztályba, így mindenki rám figyelt. Nem ez volt a tervem, de ilyen az élet. Elővettem a táskámból Chase pulcsiját. Molly nyilván észrevette és felhördült. De nem érdekelt, kiviharoztam e teremből és hozzávágtam Chase-hez.
-Itt a pulcsid.
-Te normális vagy? Molly felismeri a pulcsim!
-Nem az én hibám, sajnálom.
-De igen. Te jöttél az én szobámba és nem fordítva.
-De én csak kiabáltam, te kezdtél el csókolni!
-Ne üvölts már!
-Ajj, gondoltam, hogy ennyire értelen vagy.
-Te csinálsz mindenből cirkuszt!
-Azt se veszed észre, hogy Molly az orrod előtt csal téged össze-vissza. Miközben te is megcsalod őt. És azt mondod magadról, hogy nem vagy éretlen.
-Nem is csal me... Mit csinálsz?- Elővettem a telefonom és kikerestem a képet, amit Mady küldött át. Chase szó szerint lefehéredett.
-Chase, ne!- De nem állíthattam meg, berohant az osztályterembe. Utána futottam. Éppen a pólóját fogta és ökölbe szorított kezét a feje fölé emelte. Aztán elengedte Lucast és odament Mollyhoz. Ugye nem fogja megütni?
-Szakítok. Tudom, hogy megcsalsz.- Mondta immár teljesen nyugodt hangon. Molly ledöbbent.
-Engem nem dobhatsz csak így ki!
-Szóval nem tagadod.
-Nem... én...- Azonban a mondatát nem tudta befejezni, mivel Chase kiment a teremből. Hát, nem viselte meg a dolog. Molly viszont igen. Sőt, majdnem nekem is rontott.
-Te hülye kurva! Te voltál, igaz?! Esküszöm, hogy kitöröm a nyakad!- Szerencsére becsengettek, a tanár pedig pontosan érkezett. Egész nap Mady közelében voltam, amikor nem volt óránk. Tőle fél Molly, szóval jó választás volt. Viszont az ebéd szünettől előre rettegtem, mivel Mady nem itt szokott ebédelni. Mikor leültünk Emily-vel és Liammal, Molly egyből oda is jött hozzánk. Belenyomta a fejemet a krumpli pürébe.
-Te büdös...- De az arcán landoló tortaszelet belé fojtotta a szót. A dobás irányába néztem, ahol Chase-t pillantottam meg. Olyan tökéletes a mosolya! Viszont vissza kellett Mollynak adnom ezt a kis jelenetét. Megfogtam az egész tányéromat és az arcába nyomtam.
-Kajacsata!!!- Kiáltott fel az egyik felsőbb éves fiú. Mindenki elkezdett valamit dobálni a tányérjából. A menzás nénik próbáltak leállítani minket, de senki nem figyelt rájuk. Aztán egyszer csak meghallottuk az igazgató üvöltését.
-Azonnal abba hagyni! Ki kezdte?- Erre mindenki abbahagyta és rám meg Chase-re mutattak. Habár én nem csináltam semmit, inkább nem feleseltem. Ugyanis elnézve az ebédlőt... inkább nem fűznék hozzá semmit. Meg hát inkább én kapjak Chase-szel elzárást, mint Molly.
Sziasztok! Kérlek, akinek tetszik, szavazzon a könyvemre ha szeretne, mert jól esne pár szavazat. 💖
أنت تقرأ
Enemy to Lover
عاطفية(...)Csak meredten bámult maga elé, majd szépen komótosan felvette a cigijét a földről, ami a mutatványom közben esett ki a kezéből. (...) Követtem a tekintetét, de csak a sötét, csillagos égbolt volt előttünk. (...) Nem tudom mennyi ideig ültünk íg...
