Pillangók

351 10 0
                                    

~Chapter 3~

-Jó reggelt! Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt tegnap!

-Mi?

-Azt mondta az edző, hogy megpályázhatom a csapatkapitányi címet. Kosárlabdában!

-Ügyi vagy. De sikerült minket felébresztened idő előtt.

Miután mindannyian felöltöztünk, lementünk a büfébe reggelit venni. De amikor ki akartam fizetni a rántott húsos szendvicset, döbbenetemben kiejtettem a kezemből a tárcám. Két száz dollárosvolt benne! Ki tette bele? Meg fognak vádolni lopásért? Várjunk, tuti Chase volt. Csak nála volt rajtam kívül a pénztárcám. A saját pénzemből kifizettem a szendvicset, aztán szaladtam az osztályunkba. Chase nyilván ott volt. Csak az volt a hiba, hogy Molly az ölében ült. Szóval leültem a helyemre. Irodalombólismétlő dolgozatot írtunk, ami nekem elég jól ment. A következőóra rajz lesz. Átmentünk a művészeti terembe. Az év elsőrajzórája.

-A mai feladat az lesz, hogy tervezzetek egy ruhát kertészkedéshez. Az óra végén kiállítjuk a három legjobbat.

Mindenki izgatottan vette a kezébe az ecsetet és némi gondolkodás után elkezdte a munkáját. Nagyon tetszett a feladat, rengeteg ötletkavargott a fejemben. Végül összeraktam a képet és én is elkezdtem. Egy elegáns, de munkához illő kantáros nadrágot terveztem zsebekkel, hozzá pedig egy pólót, amin a Föld van, I Love the nature felirattal. Természetesen vittem bele néhányapróságot, amitől különlegesebb lesz az átlagos ruháktól.

Óra végén mindenki beadta a munkáját. A tanár pár perc alatt kiválasztott hármat.

-Az összes munka nagyon szép, de nem eredeti, különleges. A harmadikhelyezett Molly. A te munkádat nem találtam elég eredetinek. A második Leila. Nagyon szép, csak több különlegességet szeretnék látni, amitől kitűnik a többi közül. Az első hely pedig Chase-t illeti meg. A tiéd minden elvárásnak megfelel. Természetesen nem olyan, mint egy profié, de gyerek vagy még. Molly szeme lángolt. Lucas pedig mosolygott. Rám. Órák után elmentem a könyvtárba. Megírtam a házim, aztán egy kicsit tanultam. Miután végeztem, még nem akartam visszamenni, szóval gondoltam olvasok. Egy ilyen hatalmas könyvtárban biztos van valami, ami tetszik. Felmentem a harmadik szintre, és elkezdtem nézelődni. A másik kettő szinten túl sokan voltak, de itt nem igazán látok senkit. Egy kisnézelődés után találtam olyat, ami tetszik. Levettem a polcról, de amikor megfordultam, Chase arca volt velem szemben. Méghozzá nagyon közel.

-Miért vagy mindig ott, ahol én? Követsz?

-És mi van akkor, ha te követsz engem?- Az arcom égővörös színre változott.

-Én...én nem követlek. Csak olvasni jöttem.

-Én is. De ez az én szintem.

-Olyan nincs. Én oda megyek, ahová akarok.- Chase mosolyogva megrázta a fejét, aztán a kezét a fülem mellett megtámasztotta a könyvespolcon. Arca megint elkezdett közeledni az enyémhez. A pillangók ismét életre keltek. Azt hittem, hogy megint súg valami gonoszat, de ehelyett megpuszilta az arcomat. Égővörös fejet mondtam? Nem, inkább lángvörös. Úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Chase elindult, de beszélnem kellett vele a pénzről.

-Várj! Te tettél kétszáz dollárt a pénztárcámba?- Chase megállt, aztán lassan megfordult.

-Én nem tudok semmit.- Mivel halványan elmosolyodott, ezért tudtam, hogy hazudik.

-Azonnal állj meg! Tudom, hogy te voltál. Nem tudom, hogy mi volt a célod vele, de nem vádolhatsz meg, hogy elloptam. Szóval tessék, nemköltöttem belőle semmit.

-Nemez volt a célom. Csak odaadtam. Tudod, szükséged lenne egy újruhatárra.- És úgy tűnik, hogy lezárta a beszélgetést, mertelment. Még ő is a ruháimat kritizálja. De igaza van, szóvalamikor visszamentem a szobánkba, megkértem Mady-t és Emily-t, hogy jöjjenek el velem vásárolni. Nagyon megörültek, szóval igent mondtak. Amikor a plázába értünk, Emily megőrült.

-Ú, és az? Vagy nem, inkább az!- Hadonászott össze-vissza a kezeivel.

-Csak pár dologra gondoltam...-Kezdtem, de már egy kupac ruha volt a kezemben. Pedig meg akartam volna tartani a pénz nagy részét.

-Na jó, Emily elég lesz. Ezeket próbáld fel.- Adott a kezembe hatfarmert és tíz pólót, meg egy bulizós ruhát. Ahogy ő mondaná. Szerintük az összes jól állt, de szerintem a kivágott pólótúlzás volt.

-Én ezt biztos, hogy nem veszem meg.


-Beakarsz jönni Lucasnak?

-Nem. Nem akarok senkinek tetszeni.

-Jó, de olyan göncökkel, mint amik neked vannak, nem is fogsz. Már bocsi. Ráadásul most van pénzed.

Végül beadtam a derekamat és megvettem mindent. Ettől függetlenül a régi dolgaimat nem dobtam ki, biztos jó lesz még valamire. Alig értünk haza, máris mennem kellett kórusra. Szerencsére beértem. Már tíz perce énekeltünk, amikor beesett az órára... Chase? Nem is tudtam, hogy énekel. Ahogy ezek a gondolatok elhangzottak a fejemben, Chase elővett egy gitárt. Akkor nem énekel. Viszont elég jól játszott, tökéletesen követte a kórust. Néha felém pillantott, olyankor láttam a szemében azt a pimasz vigyort. De az arcán nem. Mindenesetre Molly nélkül élvezhettem az éneklést, ami igazán felemelő érzés volt. A délutánt nagyrészt tanulással töltöttem, az erkélyen. Aztán ruhákat terveztem és kosár trükköket gyakoroltam. Éppen egy cselt gyakoroltam, amikor megcsörrent a telefonom.  Persze, nem a legújabb Iphone, de nekem csak telefonálásra kell.

-Szia. Eltévedtem!- Szólt bele a készülékbe Emily kétségbeesetten.

-Micsoda? Hol? Jól vagy?

-Persze. A városban vagyok, nem tudom, hogy hol.

-Tartsd a telefont, hívom Mady-t.- Pár perc alatt meg is találtam. Az udvaron volt, az egyik barátnőjével. Nem ismertem, ezért normális esetben oda se mentem volna hozzájuk. De most Emily-ről volt szó, ami sosem normális eset.

-Bocsi- Zavartam meg a lányt, aki nagyban sztorizgatott Mady-nek.- Mady, tudnál segíteni? Emily eltévedt a városban.

-Bocsi.- Állt fel a padról, miközben a fejét fogta.- Nem is ő lenne... Le kell követni a tartózkodási helyét és érte menni.

Én nem értettem hozzá, de Mady megoldotta. Tíz perc múlva már egy taxiban ültünk, úton Emilyhez. Amikor megállt, egyből kiugrottam. Rohantam Emilyhez, aki egy padon ült.

-Emily! Jól vagy? Bántottak?- Legnagyobb meglepetésemre azonban felnézett és mosolyogni kezdett. Kérdőn néztem rá.

-Csak hülyén áll a hajad. De igen, jól vagyok, nem bántottak, csak elvesztem.

Mady és én megkönnyebbülve sóhajtottunk fel, szinte egyszerre. Visszaültünk a taxiba és visszamentünk a kollégiumhoz. 

Sziasztok! Remélem, hogy ez a rész is tetszett. Ha valami zavar titeket benne, írjátok le. Köszönöm. 🥰


Enemy to LoverWhere stories live. Discover now