-Az a lényeg srácok, hogy......-tolja bele a kamerát a képébe.-Hogy miután lementem a nap, fel kell venni egy napszemüveget, hogy tényleg igazán hatásos legyen a sötétség.-néz a szemüvegével a kamerába.
-Tesike mit csin?-ül le mellé Atka.
-Teso ez egy elő live. -mutat a kamerába.
-Szoszi van tesoim? Ekhoe hallod tesike ezt nézd.-mutat Atka valamit a telefonján.
-Itt a csajom is.-nevet Andris. Hirtelen megfagy bennem a vér. Őszintén már azt se tudom, hogy ezt rám érti-e.
-Elina most indulok hozzátok. Ki kell békülni!-akkor ezer szerinte tényleg rám gondolt.
-Tesike ilyen állapotba ne menj te semerre.-mondja Atka.
-De bro vágod haragszik rám a csaj.-nevet. Nem tudom, hogy be írjak-e valamit a liveba, de inkább úgy voltam vele, hogy nem akarom magam bele keverni.
-Lenyomom a gecibe.-köszön el Andris. Majd 2 perc múlva látom, hogy hív. Pár percig gondolkozok, hogy fel vegyem-e. De nagyon kitartóan csörgetett engem.
-Mi van Andris? Láttam hogy be vagy tépve. Így nem preferálok veled beszélgetni.
-Akkor miért vetted fel?-kérdezi.
-Csak hogy ne hívogass!
-Gyere ide Elina! Ha nem vagy itt félek, hogy valami rosszat csinálok geci.-sóhajt.
-Andris old meg magad. Én már aludni készültem.
-Aludj velem!-kiabál.
Egy kis ideig néma csend.
-Én elmegyek aludni te is tedd azt.-nyomom le már majdnem a hívást, amikor ismét megszólal.
-Jövök hozzátok! Hívok egy taxit.-mondja nekem.
-Biztos hogy nem.-egyszerűen megint olyan elképzelhetetlennek találtam a szituációt.
-De akarok menni hozzád. Hiányzik a szemed meg a kerek popsid. Hívok taxit.-majd kinyomja a hívást. Csak bámulok a telefonomra. Ezt most nem teheti meg velem. Nem leszek az akit bármikor felhív, mond valamit és én már ugrok neki.
ekhoe videót küldött
Megnyitom a videót.
-Szia bébi! Itt vagyok a házatok előtt. Gyere ki nem akarok csöngetni, mert akkor anyud mérges lenne.
Ezt nem hiszem el. Gyors lerohanok a lépcsőn és kinyitom a kaput. Előttem állt kétségbe esett arcal Andris. Napszemüvege miatt nem láttam szemeit. Fekete nike cipőjébe volt. Fekete nadrágba és fekete adidas kabátjába.
-Bébi!-ölel meg.
-Ezt vedd le.-veszem le róla a szemüveget. Alatta full piros szemei néztek rám.-Andris most nagyon iparkodj nekem hogy ne adjak egy taslit. Egy szóval se mondtam hogy ide jöhetsz. Sőt, ha jól emlékszem a tudatodra is adtam, hogy én ehhez nem járulok hozzá.-kezdem el a kioktatást.
-Bébi nem lesz semmi baj.
-De! Tudod hol tudsz nálunk aludni? A kádba barátom. Szívesen mondtam volna, hogy a kanapén, de sajnos még az sincs.-vonszolom fel a lépcsőn. Az ajtónk előtt megállok. -Most egy szót se szólj.-nézek rá komolyan. Amikor az ajtónk előtt álltunk. Ő csak bólint. Halkan lenyomom a kincset és belépünk a lakásba.
-Menj a szobámba. Feküdj le! Én mindjárt jövök.-állok a konyhába.-Kérsz valamit enni?
-Csinálsz nekem egy szendvicset bébi?
-Igen csak menj be a szobába és maradj csöndbe!-csukom be utána az ajtómat. Majd neki állok a szendvicsének.
2 darab szendviccsel lépek be a szobámba. Andris az ágyamon fekszik betakarózva. Ahogy látom a nadrágja az ágy mellé dobva, szóval gondolom boxer van.
-Neked aztán nem kell mondani, hogy érezd otthon magad.-teszem le elé a kaját.
Felült az adidas pólójában és elkezdte enni az ételt.
Nagyon jóízűen ette.
-Ez majdnem olyan jó mint amit én szoktam csinálni.
-Köszi.-adja oda nekem a tálat miután befejezte, majd befekszik az ágyba.
-Valaki nagyon el van kényelmesedve.-föltérdelve előre csúsztam, hogy lerakjam a tányért. Amint leraktam, Andris előre nyúlt és vissza rántott a seggemen keresztül.
-Gyere vissza bébi!-majd oldalra fordít, és lecsúszik a sejhajamhoz.
-A kerek popsid lesz ma a párnám.-dönti a fejét a fenekemre.
-Jó, nekem már mindegy csak aludjunk végre.-sóhajtok.
-Ha most nem lennék betépve, itt helybe tennélek magamévá. De nem akarom, hogy így legyen az elsőnk.-mondja már félálomban. Erre már nem is volt erőm válaszolni, annyira el voltam fáradva. De a pillangók akkor is megjelentek a hasamba.
A nap már besütött az ablakomon. Andris ugyan úgy a seggemen aludt. Megtudnám szokni ezt a látványt, mit ne mondjak. De féltem, hogy anyu ránk nyit vagy valami, ezért lassan kicsusszanok alóla.
Az ajtó irányába mentem amikor mögülem megszólalt Andris:
-Ne menj el bébi.-mondta rekedve. A reggeli hangjától majdnem ott olvadtam el.
-Mindjárt vissza jövök ígérem!-nyitok a konyhába.
