A repülőtér felé tartunk anyával. Olyan fura érzésem van, mintha apához mennék. Máskor soha nem szoktam erre a helyre jönni.
Az izgatottságtól, hogy láthatom Nolent nem is tudtam enni.
Egyedül álltam, anya a kocsinál várt minket. Idegesen néztem a telefonomon az időt. Konkrétan másodpercenként néztem rajta, hogy még is mennyi az idő.
nolen:most vettem át a bőröndöm szóval légy résen, mert érkezem.
Izgatottan emeltem fel a tekintetem a telefonomból.
Majd megpillantottam. Ugyanolyan jól nézett ki. Jézusom annyira jól áll neki a melegítő.
Oda rohantam hozzá. És erősen magamhoz öleltem.
Jézusom ez az illat is úgy hiányzott már! Majd megcsókoltuk egymást. Nyelvein felvették egymás ritmusát.
-Nolen annyira szerettünk volna egy üdvözlős tortát csinálni neked, csak sajnos a konyha meg én nem vagyunk egy világ. A másik oka pedig Eszter szabira ment, a szomszédunk plusz leges legjobb barátnőm. Itt hagyott minket. Eltudod képzelni? Mivel elment NÉLKÜLÜNK Rómába.-liheg anya a kocsiba. Ő ült elől mi ketten, pedig hátul Nolennel.
-Jól teszi Eszter keményen dolgozik. Kell egy kis pihenés így egészséges.-vitatkozok anyával.
-Mégis kinek? Alacsony a vércukor szintemnek biztos nem.-panaszkodik.-Na mindegy is a lényeg az hogy kinéztem magunknak egy jó kis éttermet. Csak hogy tud Nolen csak a legkülönlegesebb alkalmakkor járunk ilyen menő éttermekbe, szóval most érezd magad megtisztelve.
-Jaj miattam aztán nem kell menő étterembe menni, mehetünk szimplán a mekibe.-szerénykedik.
-Ne viccelj még jó hogy megünneplünk téged, hogy végre itt vagy.-lököm meg oldalról a vállammal.
-Miért állunk itt?-kérdezi anya idegesen már az étterembe. A felszolgálok csak úgy rohannak közöttünk össze-vissza.
-Mert várnunk kell, amíg leülhetünk.-mondom nyugodtan.
-Igen, de megszeghetjük a szabályt, mivel van vagy harminc szabad asztal.-mutat rájuk.
-Ez azért enyhe túlzás.
-Egy, kettő, harminc.-számolja meg az asztalokat.
-Biztos mindjárt jön valaki na.-nyugtatom meg. Bár mondjuk engem is elkezdett felbőszíteni ez a hosszú várakozás csak azért, hogy végre leülhessünk az asztalunkhoz.
-Azt vágod hogy ma még nem cigiztem? Erős vagyok mi?-mosolyog.-Meg aztán éhes is.-forgatja a szemét.
-3 személy lesz?-jön oda végül egy pincér hozzánk.
-Így van.-mosolyog anya.-Már lassan azt hittem Éhezők Viadala lesz itt.-súgja oda nekem anya. Ám a pincér is meghallotta.
-Elnézést kerek szépen a kellemetlenségért hölgyem, ha egy kicsit lassú voltam. De a nagy várakozásban biztos kitalálták, hogy milyen italt hozhatok?-kérdezi.
-Egy kádnyi kávét.-mondja anya, majd ránk néz.-És 2 limonádét. Plusz én még az italokon is túl haladtam és azt is tudom már, hogy egy csoki torta desszertnek biztos, hogy lesz.
-Rendben írja fel a pincér. Akkor most megpróbálok sietni.-néz anyára.
-Igen, azt jól tenné.-néz vissza rá.
-Mindneki jól lakott?-kérdezi anya.
-Dugig.-válaszoljuk.
-Fizetnénk.-inti le az előző pincért.
-Máris jövök.-válaszolja.
-Remélem nem úgy, mint az előbb.-mormogja anya.
-Itt is van a számla. Készpénz vagy kártya lesz?
-Készpénz.-nyújtja anya neki.
-Hé semmi borravaló?-kérdezi a srác.
-De, íme egy jó tanács, szolgáld ki a vendégeidet időben.-vágja oda neki anya.
-Itt egy másik: a számla hátulján megtalálható a számom.-kacsintott egyet majd elillan.
-Fuha ez még nekem is magas volt.-lepődök meg.
Anya gyorsan a táskája aljára rejtette a számlát.
-Mekkora rizz.-ámulok még mindig.-Felhívod?-kérdezem tőle izgatottan.
-Még nem tudom. De nem nézett ki olyan rosszul nem?-kérdezi.-Mondjuk biztos sokszor eljátszotta már ezt a trükköt.
-Dehogy, szerintem tök cuki volt.
Otthon Nolennel konkrétan bedőltünk az ágyba. Ő nagyon fáradt volt az utazás miatt, én pedig kábé mindig álmos vagyok mostanában a sok tanulás miatt. Ez miatt ez a nap gyorsan elment.
