-Ügyesek voltatok.-mondja Andris nekünk, viszont leginkább nekem mivel az én szemembe nézett közben. Amitől teljesen megilletődtem.
-Köszi.-mosolyodom el és remélem csak, hogy nem lett tiszta pír az arcom.
-Barátod hova tűnt?-rontja el a pillanatunkat.
-Haza ment anyával, ez nem az ő világa.-mutatok körbe.
-Mi van? A faszi kajak elment?-kérdezi nevetni.
-Ahogy mondtam.-mondtam idegesen.-Na inkább menjünk valamit inni.-próbálom elterelni a témát.
Oda érünk a pulthoz és mindenki felhörpint egy kis jägert, kivéve Andrist. Csodáltam is, hogy ezt kihagyta.
-Te most eljössz velem szépen táncolni.-rángat el Nelli. Nem ellenkezek, imádok táncolni, főleg Nellivel. Mi mindig is a táncparkett ördögei voltunk.
Lassan egyre jobban forgott a terem és nagyon is biztos voltam benne, hogy nem azért, mert Nelli megpörgetett. Valószínüleg a pár jäger shot amit még megittam, meg még az a hugo. Nem is gondoltam volna, hogy így elgyengültem. Elég régóta nem ittam alkoholt.
-Jézus Nelli nekem szerintem ki kell mennem levegőzni.-engedem el a kezét. Mivel éreztem, hogy baj van.
-Elkísérjelek?-ajánlja fel.
-Maradj csak itt.-ma még egyszer sem táncolt Gyubennel, nem szeretném kisajátítani.
-Vigyáz magadra.-néz mélyen a szemembe. Én meg csak bambán bólintok.
Elhagyom a termet és az épület elé veszem az irányt, próbálok gyorsan haladni, de egyre jobban forog a világ. Elkezdtek keresni egy bokrot. Egy kis idő múlva találtam egy szimpatikusat és leguggoltam hozzá és egybe minden kijött. Egy pár perc után megéreztem valaki kezét a hátamon. Hátulról valaki megfogta a hajamat. Nem volt energiám még megnézni se ki az aki a hátamat simogatja. De végig ott volt velem és segített.
-Semmi baj.-suttogja. Rájöttem kis idő múlva, hogy ez a hang nem más, mint Andris.
Hátrafordultam és szembe találtam magam azokkal a ragyogó barna szempárokkal. A szívem össze szorult.
-Andris.-csodálkozok el.
-Hogy vagy? Kell még?-kérdezi.
-Szarul és nem tudom. Talán most jobb.
-Menjünk vissza vagy szeretnél még itt maradni?-kérdezi.
-Szerintem mehetünk.-válaszolom. Nem igazán voltam jól, de szerintem minden oké lesz. Plusz nem szerettem volna ott maradni vele, mert félek, hogy még valami rossz sült volna ki belőle.
-Rendben akkor gyere.-segít fel.
Bent még nagyba ment a buli.
-Jaj vissza jöttetek?-kérdezi Nelli.-Hogy vagy?
-Fáradtan.-válaszolom.-Nem tudom még mindig forog a világ.-nevetek.-Igazából legszívesebben ledőlnék aludni.-fogom a fejem.
-Jaj nem szeretnél haza menni?-kérdezi Nelli.
-De szívesen haza mennék.-válaszolom őszintén.
-Én majd haza viszlek.-válaszolja Andris.
-Nincs is jogsid.-vonom össze a szemöldököm.-Meg amúgy is ittál nem?-kérdezem.
-Egy kortyot se.-válaszolja.
-Akkor szívtál.-legyintek.
-Nem talált.
-Mi? Hogyhogy?-csodálkozok el.
-Egyszer nekem is vigyáznom kell rád, ha te már annyiszor vigyáztál rám.-vágja rá. Annyira ügyelnem kellett rá, hogy ne csókoljam meg. A szám csakis az ő ajkait kívánta.
-Aranyos tőled. De nem kell rám vigyázni.-mondom végül.
-Valóban Elina?-kérdezi. A hideg végig futott a hátamon, ahogy a saját nevemen szólított. Eddig még soha nem hívott Elinának. Egyáltalán nem tetszett.
-Jó, most talán.-vallom be.
-Gyere elviszlek magamhoz.-ölel át hátulról.
-Ne! Engem haza viszel!-adom ki a parancsot.
-Elina rosszul vagy. Haza biztos nem viszlek anyudhoz meg a barátodhoz, hogy kiakadjanak. Szépen anyádnak megírjuk, hogy Nellinél alszol végül és szépen haza jössz velem.-igaza volt. Nem mehetek haza ilyen részegen Nolenhez. Mit fog gondolni? Meg anyának se akartam plusz terhet az estére és hogy az igazat bevalljam mélyen magamban nagyon át akartam hozzá menni.
-Jó vigyél magadhoz.-adom be a derekam. Igazából nagyon is izgatott voltam a dolog miatt.
-De neked még mindig nincs jogositványod mi?-kérdezem.
-Dehogy van.-nevet. Fejemet megrázva beültem a fekete Mercedesbe.
Közben miközben vezetett elővettem a telefonomat és írtam anyának, hogy eljöttem Andrishoz.
Az út közben egyikőnk sem szólalt meg. Egész úton yeat-et hallgattunk.
-Na megérkeztünk.-áll meg a kocsival.-Hogy vagy? Próbáltam lassabban menni, nehogy rosszul legyél.
-Teljesen jól vagyok.-mondom.-Szerintem már ki is józanodtam.-gondolkozok el.
-Hát az biztos jobban nézel ki most már.-vágja rá.
Felvezet a lakására.
-Szeretnél valami hajnali vacsorát tartani? Tudok csinálni szendvicset, rántottát és maradt még egy kicsi az ebédből, egy kis tészta.
-Szendvics az jó, de megcsinálom magamnak.
-Csak nyugodtan.-nyitja ki nekem a hűtőt. Kiválasztom azokat a dolgokat amik szimpatikusak, majd neki látok megcsinálni őket.
Jó sok sajttal tele tömöm.
-Csináljak neked is?-kérdezem tőle.
-Ne, majd én is megcsin az enyémet.-jön oda mellém. A karunk egymáshoz ért véletlen. Én egyből elrántottam tőle. Volt egy kérdés ami folyamatosan ott motoszkált az agyamban és vártam a megfelelő pillanatot, hogy mikor tudom megkérdezni tőle. Vagy éppen arra vártam, hogy mikor leszek hozzá elég bátor, hogy feltegyem neki a kérdést.
Felé fordítottam a tekintetem.
-Andris lehet egy kérdésem?
-Még jó.-válaszolja.
-Miért vagy velem most ilyen kedves? Mármint a bulin, meg úgy unblock egyáltalán nem voltál velem rendes.-vallom be neki.
-Féltem, hogy ezt fel fogod hozni.-sóhajtott egyet.
-De miért van? Utálsz?-kérdezem.
-Szó sincs róla. Ez komplikált.
-És annyit nem érdemlek meg, hogy elmagyarázd.-kezdek ideges lenni.
-De! Csak ez más. Én Elina azért szakítottam veled, mert csak magamtól akarlak megóvni.
-Mi? Ennek semmi értelme nincs.-értetlenkedek.
-De bizony van. Nem volt egymásra semmi időnk és ez rád nagyon toxikusan hatott ki.
-Te miről beszélsz?-akadok ki teljesen.
-Elina amióta nem járunk hányszor kaptál egyest a suliban? Hányszor vesztél össze anyukáddal? Hányszor basztattak a suliba?
-Egyszer sem.-válaszolom.
-Na látod. Csak ártok neked. Jobb neked nélkülem.
-Ha te ezt most tényleg komolyan gondolod, akkor én most nagyon el vagyok keseredve.
-Komolyan gondolom, igen. Ha egy kicsit átgondolod a dolgokat rájössz, hogy nekem van igazam.
-Jó igaz, hogy kevesebbet tanultam, de nem te tehetsz róla. Az csak azért volt, mert semmi életcélom nem volt. Csak azóta tanulok amióta rájöttem, hogy mit szeretnék csinálni. Hidd el nem miattad.-nevetek fel.
-Hát jó. Akkor örülök, vagy mi. És mi lett az életcélod?
-Egyetemre menni az egészségügybe. Azon belül még nem tisztán tudom, hogy mi érdekel, de biztos vagyok benne, hogy ki fogom tudni találni.
-Na gratulálok elina.-megint végig futott a hátamon a hideg.
-Ne nevezz így.-nézek lefelé, mert félek a reakciójától.
-Akkor hogy szeretnéd? Hogy nevezzelek.
-Nem tudom, de semmiféleképpen ne így.
-Rendben, akkor nem úgy foglak hívni.
-Andris szerintem ez az egész ittalvás nekem nem fog menni.
-Miért?-kérdezi értetlenül.
-Miért? Mert megőrjít veled egy szobában is léteznem. Bármikor amikor rád nézek elkezd liftezni a hasam és úgy érzem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. És nem tudok veled itt maradni és úgy tenni, mintha barátok tudnánk lenni, mert ez nem így van.
-Még mindig érzel valamit irántam?-kérdezi mélyen a szemembe nézve.
-Érzek-e valamit?-teszem fel a kérdést nevetve.-Andris én még mindig szerelmes vagyok beléd.
-Mi? Te most? Még mindig?-jön közelebb.
-Igen!
A kezeink már összefonódnak. Íriszeink egymást analizálják.
A szemei lassan az ajkamra tévedtek.
Egyre közelebb hajolt hozzám, majd végül az ajkaim haza találnak. Olyan érzés volt, amikor a hosszú tél után megérzed újra végre a melegséget a levegőben. Mikor egy nehéz nap után végre ágyba kerülsz, olyan érzés volt újra Andris csókja. Tudtam hogy hiányzott, de hogy ennyire?
Biztos voltam benne, hogy ebből több lesz, mint csók. Ha most itt megállunk, itt élve fogok elpusztulni és föld alá kerülni.
-Jézus bébi de hiányoztál.-mondja ki végül azt a szót, amitől az égig repültem. Amit vártam. A boldogság eluralkodik rajtam.
-Ha tudtad volna mennyire vágytam erre.-mondom miközben a nyakát puszilgatom. Ő a pólóm alá tereli a kezét. Ujjaival simogatja a hasamat.
-Ha tudnád mennyire beindítasz bébi.-leheli az ajkaimra. Pár perc múlva két lábam felemeli és a hálószobához visz.
Ledob az ágyra majd felém kerekedik. A pólómat lerángatja rólam. Ez után mohón a melltartóm is lekerül. Ajkait megérzem a mellbimbómon. A gyönyör elvakít mindent. Nyögve kapaszkodok a párnába.
Megérzem hogy lassan a nadrágom is kezd lejönni. Majd kettőt pislantok és már bugyi se volt rajtam. Anyaszültmeztelenül feküdtem alatta.
-Piszkosul gyönyörű vagy. Alig várom, hogy megbaszhassalak, hogy a faszom a puncidba mozogjon.-csak nyögve válaszolok neki, mire ő a nőiességemhez emeli a nyelvét. Hirtelen azt hittem bele halok a gyönyörbe.
-Andris.-lihegem. Eszméletlen volt. Olyan régóta nem éreztem ezt.
-Jó nedves vagy bébi.-néz fel Andris. Oda hajolok hozzá majd leveszem a pólóját. Azta picsa! Ez még edzet a hasára? Nem hittem el, hogy tényleg ő az enyém. Egyből én kerültem felülre. Minden egyes részt a hasán végig puszilgattam. Fel néztem rá. Tekintetünk össze találkozott. Hogy lehet valakinek ilyen aranyos arca és mellette ilyen aranyos tekintete. Órákon át tudnám az arcát bámulni. Főleg a gyönyörű szemeit.
Ezek után a nadrágját is lehúztam. Végül a Supreme boxere is lekerült róla. Kinyitotta az éjjeliszekrényt és kivett belőle egy gumit. Amit ráapplikált a hatalmas férfiasságára.
Lábaim közé vetődött. Karjába erősen belemélyeztettem a körmeimet. Lassan megéreztem magamban. Először lassan kezdett el bennem mozogni, majd később egyre gyorsabban. Végig a szemembe nézett.
-Élvezed bébi? Élvezed hogy szétbaszlak?-kérdezi.
-Úgy élvezem, mint eddig soha semmi mást.-csuklik el a hangom.
-Helyes. Akkor gyorsítok a tempón.-és valóban még gyorsabb lett a tempója. Egyre gyorsabb és egyre mélyebb. Már csillagokat láttam.
-Jézus Andris.-mondom nyögve. Teljesen elmentem. Gyönyör eluralkodott rajtam.
