-Miért? Össze vesztél anyáddal?-kérdezi.
-Nem, minden oké vele. Csak el szeretnék innen menni. Ennyi az egész.
-Baj van?
-Apu esküszöm neked, hogy nincs semmi.
-Jó, küldök pénzt a repjegyhez.
-Köszi.-teszem le a telefont.
Egyből bekapcsoltam a gépem és kerestem valami olcsó jegyeket. 2 nap múlva repülne, az aminek a legmegfizethetőbb ára lenne. Először nem akartam még megvenni, mert anyával azért meg szerettem volna még beszélni.
-Anya.-megyek ki a konyhába.-Nem szeretném, ha kiakadnál. De apához szeretnék menni pár hétre.
-Mi? Miért mennél vissza apádhoz? Most voltál ott. Ő vett rá erre? Mert ha kell én beszélek vele.
-Nem anya! Nem ő volt. Szimplán el szeretnék menni.-vonom meg a vállam.
-De miért szeretnél elmenni?
-Hiányoznak az ottani barátaim. Annyi új embert ismertem meg anya. Hiányzik London.
-Értem, de most jöttél haza gyerek. Ezt nem hiszem el, hogy megint el akarsz hagyni. Mit fogok nélküled csinálni?
-Majd bepasizol.-nézek büszkén.-Anya összesen 2 hétről lenne szó.
-Az tudod milyen sok idő? Konkrétan mire vissza jössz pár nap és suli.
-Jaj ne is mond.-fintorgok.
-De én nem tarthatlak vissza. Ha menni akarsz menj nyugodtan. De a repjegyet remélem apád fizeti.
-Már át is utalta a pénzt.
-Helyes!
-Akkor tényleg mehetek? És nem leszel nélkülem szomorú?
-Elsőre a válasz igen a második nyilván de. De túl teszem magam rajta. Vagyis megpróbálom.
-Köszönöm!-ölelem meg.
-Néztél magadnak járatot?
-Igen, holnap délután 3 kor indul.
-Akkor ma étterem?
-Még jó!
Este készülődtem szokásosan az estéhez. Nyilván Andris azóta egy szót se írt nekem, de nem is érdekel már.
-Szerinted randizott azóta valakivel?-kérdezi anya tőlem, hogy Gábornak, a kollégájának az 5 évvel elvált felesége óta van-e barátnője.
-Arról tudnánk.-vágom rá.
-Most már örökre agglegény marad.-tunkolja bele az utolsó krumpliját a Ketchupba.
-Nem olyan biztos.-rázom a fejem miközben az evőeszközöket elhelyezem a tányéromon.
-Olyan mint én, menthetetlen.
-Jaj anya neked is lenne valakid, ha próbálkoznál. Menj el buliba Eszterrel amíg nem vagyok itt.
-Majd meglátjuk.-veszi elő a pénztárcáját anya.
Otthon végig pakoltam a holnapra. Éppen Taylor Swift üvöltött a jbl-ből amikor meghallottam a csengőhangom. A képernyőmön megjelent Andris. Tényleg este 9 kor ért csak rá?
-Mondjad.-veszem fel.
-Itt állok a lakás előtt gyere le!-mondja majd kinyomja. Hát az laza. Gyorsan felveszek egy kardit. A kaput becsukva magam után, rohanok a fekete Mercedeshez.
-Azért ma valamit rám írhattál volna. -ülök be mellé.
-Most magyarázd meg, hogy mi a bajod!
-Mi? Az a bajom Andris, hogy egész álló nap egy kibaszott üzenetet nem tudtál írni nekem. És nem csak a mai napról beszélek. Folyamat ezt csinálod. És most is nem gondolod, hogy nekem is vannak dolgaim? Nem most is én rögtön ugrok amikor hívsz. A másik a live. Megmondtam, hogy sehova se rakjad ki! Én nem vágyok a sok követőre nem akarok az "ekhoe csaja" lenni.
-Elina de geci elmondtam hányszor, hogy mostanában mennyire elfoglalt vagyok mégis eljöttem hozzád. És ez hogy én azt hiszem, hogy neked nincs semmi dolgod ez nem igaz csak rohadtul semmit nem mesélsz.
-Szóval most ott tartunk, hogy te engem nem is ismersz?
-Nem ezt mondom geci.-túrt bele idegesen a rasztáiba.
-Nekem úgy hangzik, érdekes. És akkor én most legyek hálás, mert most 1 órát rám szánsz?
-Kurvára nem értesz meg.
-Nem, tévedsz tökéletesen fel tudom mérni dolgokat. Én nem férek bele az életedbe.
-Te vagy az életem.
-Ezt te se gondolhattad komolyan.-forgatom a szemem.
-Miért van az hogy bármit mondok te negatívan állsz a dolgokhoz?
-Mert nem értesz Andris!
-Te se engem.-néz bele a szemeimbe.
-Jó akkor szerintem itt hagyjuk abba.-nyitom ki a kocsiajtót. És rá csapva rohanok be a lakásba.
A legrosszabb, hogy utánam se rohant, semmi. A szobámba lerogytam az ágyamba mert a könnyektől nem láttam semmit.
Megfogadtam, hogy holnap boldogan elhagyom ezt az országot, de addig is kisírom a lelkemet.
