Egész álló nap a randit vártam. Izgatottan készülődtem. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. Ezért 5x újra csináltam kábé a sminkem, hajamat pedig össze-vissza formáztam. De végül csak hagytam, hogy a vállamra omoljon.
-Ezt nem hiszem el! Te tényleg összejössz a bátyámmal.-mondja a telefonba Nessa.
-Azért ne legyél benne annyira biztos, de jó lenne.-sóhajtozok.
-Na van két fitt, és nem tudok választani. Átküldöm segítesz légyszi?
-Még jó, hogy segítek. De olyan fura, hogy most a bátyámnak akarsz tetszeni. Ha meg mer bántani én kiüldözöm otthonról. Elhiheted nekem.
-Amúgy se lakik már nagyon nálatok.
-Jó nem az lényeg.
Egy sima fekete ruhát választott Nessa. Ékszerekkel feldobtam egy kicsit.
nolen:kész vagy? Mert akkor érted megyek
elina:elindulhatsz
Felkaptam a táskám és lementem a konyhába. Mason pont vacsorát evett a bárpultnál.
-Nocsak, nocsak. Te merre mész ilyen csinosan?-kérdezi.
-Nolennel étterembe.-válaszolom.-Mondjuk remélem nem a mekibe akar vinni, akkor lehet tényleg kicsit túlöltöztem.-nézek magamra.
-Nolen fix nem gyorsétterembe visz. Ő nem az az alak. De vigyázz vele. Nem akarlak beparáztatni, de sok lányt kihasznált. Amióta elment Franciába, nem tudom, hogy megváltozott-e vagy ott miket csinált, de az a lényeg, hogy vigyázz vele.
-Résen leszek nyugi.-mondom neki.
-Helyes. Jön érted?
-Aha. Szerintem lassan itt van.-nézek az órára.
Csengőnk megszólalt én pedig izgatottan nyitottam neki az ajtót.
-Hölgyem!-köszönt kézcsókkal. Teljesen elolvadok ettől az embertől. Egy fehér Audival jött értem. Kinyitotta nekem az ajtaját, majd utánam be is csukta.
Rendesen vezetett. Egyáltalán nem gyorsan. Lassan oda értünk egy nagyon kis szimpatikus étteremhez. Gyönyörűen meg volt világítva.
-Ahj nem tudom, hogy mit egyek.-kezdtem stresszelni, mert kábé fél órája nézem az étlapot.-Minden olyan drága.
-Azzal ne törődj én fizetek, nem kell nézni az árat.-mondja automatikusan. Én csak a szememet forgattam. Gondoltam, hogy ő akar fizetni, de azért ennyit mégse akarok kifizettetni vele.
-Szerintem valami salátát eszek.-gondolkozok hangosan.
-Nem eszel te salátát.-rázza a fejét.
-Ja bocs nem tudtam, hogy te döntöd el mit egyek.-teszem fel a kezem védekezés képp.
-Sikerült választani?-jött oda a pincér.
-Igen, kedves. Szereted a lazacot?-kérdezi tőlem.
-Persze.-vágom rá.
-Akkor a hölgynek egy lazacos tésztát kérnék. Nekem meg egy mediterrán csirkét gnocchival. Köszönjük! Egy étlapot itt tartanánk, hátha megjön a kedvünk egy kis desszertre.-kacsint a pincérre. A pincérnő csak kipirultan mosolygott.
-Rendben! Innivalót mit hozhatok?
-Fehér bort szeretnénk kérni. Meg két epres limonádét. Köszi!-majd vissza fordul hozzám.
-Mit flörtölsz te a csajjal.-csapok rá a karjára.
-Csak kedves voltam. Miért?
-Meg fura. Ezt fejezd be.-mondom neki nyugodtan.
-Jó jó na. Ne haragudj. És mesélj valamit, hogy megy a suli? Tovább tanulni merre szeretnél?
-Őszintén még az országot sem tudom, hova akarok menni, nem hogy még azt, hogy mivel akarok tovább menni.
-Mi érdekel?
-Ne tudd meg mennyiszer feltettem magamnak ezt a kérdést. A biosz meg kémia érdekel, de azt hogy ezzel a két tantárgyal mit kezdjek azt nem tudom.
-Hé, hát orvos?-kérdezi.
-De ahhoz sokat kell tanulni.-nyöszörgök.-én pedig nem szoktam. Nem szokásom.
-Majd rájössz. No para.-simogatja meg a kezem. Tényleg már rá kéne jönnöm mit kellene tenni az életemmel.
-Mi az?-kérdezi.
-Hogy érted?
-Csak nagyon elbambultál.-nevet.
-Ja semmi.-engedem el a gondolataim és minden figyelmet Nolenra szánok.
-Nagyon élveztem a vacsorát köszönöm!-mosolygok, amikor elhozott haza. Ő leállítja a motort.
-Én is jól éreztem magam.-néz mélyen a szemembe, majd az államat megérintve magához húz. Szívem egyre gyorsabban kezdett kalapálni. Vártam, hogy mikor érnek össze ajkaink. Majd megéreztem puha száját az enyémen. Hirtelen megszűnt körülöttünk a világ. Ő végig az államat vagy az arcomat simogatta. Én halkan bele nyögtem édes csókjába.
Majd később elhúzódott tőlem.
-Egyébként ma még nem is jegyeztem meg, hogy milyen gyönyörű vagy ma este.-teszi rá a combomra a kezét és elkezdi simogatni. Az arcomba felszökött a vér ezért gyorsan elé raktam a kezem.
-Jaj ne mondj nekem ilyeneket.-mondom megilletődve.
-Hé! Ne takard el azt a szép arcot.-emeli le a tenyereim.-Mikor láthatlak legközelebb?
-Figyu nekem idő, mint a tenger.-vonom meg a vállam.
-Akkor holnap?
-Tökéletes!
