-Köszönöm! Hoznál nekem egy újat?-nézek rá boci szemekkel.
-Elina te is bemehetsz ám a konyhába, nem vagy kitiltva.-válaszolja Sal.
-Láttad kik vannak a ott?-teszem fel a kérdést.
Majd a helységhez hajol és vissza fordul hozzám.
-Mit hozzak?-veszi el a poharamat.
-Bor, vodka, whisky, bármi csak sokat hozz.
-Értettem!-tűnik el a poharammal.
Pár szeszes ital elfogyasztása után meghódítottam újra a táncteret.
Reggel tudom, hogy fájni fog, hogy egy másik lánnyal láttam, szóval most próbálom kiélvezni a mai estét amíg lehet.
-Nagyon jól táncolsz.-mondom Kornélnak a füléhez hajolva. Kornél egy régi jó barátja Gyurisnak.
-Te is mit ne mondjak bébi.-a bébi szó hallatára kicsit megfagyott bennem a vér. Andris is mindig így hívott.
A srác a tenyerei a derekamon foglaltak helyet és egyre többször magához húzott. Nem tudtam biztosan, hogy meg akarom-e csókolni. Nem szerettem volna magam kínos szituációba hozni, hisz mi van, ha még valaha látjuk egymást? Aminek nagy volt a valószínűsége, mivel Gyuris egyik jó haverja volt. Tehát biztos lehetek benne, hogy nem ez az első találkozónk.
Egyre közelebb hajolt hozzám. Szánk közt csak pár centi lehetett.
Végül úgy voltam vele, hogy nem érdekel. Egyszer élünk, nem?
Ajkaink össze értek. Nyelve rögtön bejutást kért a számba, amit egyből meg is adtam neki.
Vágytam a csókjára. Vágytam az érintéseire. Vágytam a közelségére.
De ezek az érzések mind, csak azért kaptak el, mert képzeleteimben már rég nem ő állt előttem.
Mostantól végig ez lesz?
Ha megcsókolok valakit, mindig őt fogom majd oda képzelni?
Egy ember se lesz aki felejttetni tudja velem őt?
De hát hogy is tudná? Amikor ő tökéletes volt.
-Elina!-zökkentett ki a gondolataimból Nelli.
-Mi az?-kérdezem elhúzódva Kornéltól.
-Gyere egy kicsit. Ne haragudj Kornél, hogy csak így elrablom előled a barátnőm, de vészhelyzet van-húz el egy kicsit csendesebb helyre. -Itt van kicsieko.-tér a tárgyra később.-Ha szeretnél elmehetünk.
-Nelli dehogy megyünk! Azért mert itt van Andris nem fogok elmenni.-tiltakozok.
-Csak úgy mondom, hogy végig nézte Kornéllal a smárolásotokat.
-Jézus ne!-kapok a fejemhez. Bár talán jobb is így.-És láttad a reakcióját?-érdeklődök.
-Őszinte legyek?
-Mint mindig.-vágom rá.
-Nem nagyon láttam semmi reakciót rajta. Érzéstelen arccal nézett rátok. Közben Fruzsi kezét fogta, aztán felmentek az emeletre.
-Ahol a szobák vannak. Vagyis ágyak. Aha, minden világos.-na most lehet inkább mégis haza mennék, de a hasamba valami eszméletlen rossz érzés keringett el. Észre veszem, hogy minden elkezd forogni és nem akar leállni.
-Nelli merre van a wc?-teszem fel a kérdést.
-Gyere!-fogja meg a kezem és elvezet a helységbe.
Ahogy meglátom a klotyót egyből oda rohanok és elkezdek hányni.
Nelli közben a hajamat fogja és a hátamat simogatja.
-Semmi baj.-próbál nyugtatni
Miután értem, hogy már talán kicsit jobban vagyok eldőlök a wc-től.
-Annyira hiányzik Andris.-kezdek el könnyezni.-Olyan nehéz más lánnyal látni Nelli.
-Jaj, elhiszem.-ölel át.
Hirtelen úgy érzem, hogy lélegzenem is nehéz.
Annyira fájt.
Könnyeimet megtörölve ittam pár korty vizet.
-Menjünk haza?-kérdezi.
-Te el akarsz menni?
-Na én most téged kérdezlek El.-vágja rá.
-Nem tudom. Most már nagyon nincs kedvem maradni, de ha szeretnél, akkor szívesen maradok veled még.
-Oksi, akkor én azt mondom, hogy táncoljunk még egy utolsót és köszönjünk el mindenkitől.
-Benne vagyok.-állok fel.
Beálltunk a táncparkett közepére és Nellivel elkezdtük ropni. Össze-vissza forgattam a barátnőmet. Már a talpamat se éreztem, amikor valaki megfogta hátulról a derekam.
Hátrafordítottam a fejem és a rasztás került elém.
-Ne haragudj de te mi a francot csinálsz?-akadtam ki teljesen.
Andris vér vörös szemeivel bámult rám.
-Bébi táncolj velem egyet!-kérte.
-A fasz fog veled táncolni Andris.-lököm el magamtól.
-Látom haragszol rám.-mondja nekem szomorúan.
-Az nem kifejezés.
-Sajnálom! Megértem, hogy haragszol rám, de csak is érted csináltam.
-Andris vágod, hogy nem érdekel? Menjél és legyél el a kis Fruzsináddal.-mutatok a csajra, aki annyira beállt, hogy szerintem azt se tudta, hogy melyik bolygón van.
-Ha ezt szeretnéd, akkor itt hagylak. De csak, hogy tud én még mindig szeretlek.-majd elment.
Most ez mi a fészkes faszom volt?
Egy perc néma csendet kértem a fejembe, hogy ezt most tényleg tisztán át tudjam gondolni. De bárhogyan is analizáltam át éppen a pár perccel ezelőtti eseményeket, egyszerűen az agyam sehogy nem látta értelmét.
-Megindulhatunk Elina?-kérdezi mellettem állva Nelli. Én csak bólintok egyet, majd a kijárathoz vesszük az irányt.
-Nelli!-szól a hátunk mögött egy aranyos hang.-Gabika haza visz titeket, mert ő nem ivott. Nem akarom, hogy hajnalba bóklásszatok.-Gabika, Andrisnak a sofőrje. Viszont tényleg jól jött volna egy fuvar.
-Biztos nem bánod?-nézek a szőke fiúra.
-Dehogy. Szívesen elviszlek titeket.-Gyuris elkísért minket a kocsihoz, majd Nellitől könnyes búcsút vettek.
