-Megértem. sajnálom amit tettem, ígérem nem engedem többet előfordulni. -mondja aztán elmegy. Ez meg mi volt?!
Ezen ki gondolkodna egész nap? Csak bocsánatot kért és ennyi. Téma letudva. Nem?
Hát nagyon nem! Tényleg nem szólt be senki egész héten és már kicsit zavart a tény, hogy Joogi-kun ennyire törődő.
Soha, senki nem volt az velem erre most pont az az ember törődik velem aki miatt kórházba kerültem.
Most a suliban ülök és éppen PI-órám van. (PI= pszihológiai-ismeretek)
Sajnos vagy nem sajnos a tanárom Sato-san párba osztott minket és nekem Joogi-kunnal kell lennem..
_Egyébként nem mindenki jár erre az órára az osztályból. Pl: Olivia ilyenkor költészet órára megy_
Visszatérve az órára, éppen Joogi-kun mellett ülök és azt figyelem amit Sato-san mondott
-Szóval. Kell egy bemutatót készítenetek egy olyan közösségi témáról ami titeket fejez ki.
A párokat direkt raktam így, mert azt szeretném ha mindenki kijönne mindenkivel. A feladatra két és fél hetet kaptok, azaz szerdához két hétre kérem kinyomtatva, és szépen megfogalmazva. Van kérdés? -ekkor feltettem a kezem -Igen Jun-san?
-És hogyan csináljuk? Közös téma vagy külön? -kérdeztem
-Természetesen közös téma. -válaszolta
-Ha csak ennyi, akkor köszönöm a figyelmet és az óra további részében mindenki azt csinál amit szeretne persze ésszel. -mondta Sato-san majd kiment a teremből
Úgy gondoltam ráírok anyámra hogy mizu, mire közölte velem, hogy 1 hónap múlva jönnek csak haza mert valami nagyon jó dolgot próbál a cég eladhatóvá varázsolni.
Megéreztem valami nehezet a vállamon és mire odakaptam a fejem, egy békésen alvó Joogi-kunt pillantottam meg.
~Most mit csináljak? Nem akarom feldühíteni. De fel kell keltenem! Bár nagyon aranyosan alszik és olyan sebezhetőnek tűnik.. JUN NEKED ELMENT AZ ESZED?!
Kicsngettek és erre felkapta a fejét.~
-Ma gyere át megbeszélni a feladatot. Délután megvárlak a kapunál. -mondta, majd meg sem várva a válaszom kisietett a teremből.
Sóhajtottam egyet és kimentem a teremből, aminek az ajtaja előtt várt rám Olivia-chan.
-Szia -köszöntem
-Sziaa-ölelt meg -ma elakarok menni a plázába. Kell vennem pár cuccot és arra gondoltam, hogy jöhetnél velem.
-Bocsi ma nem tudok menni, Joogi-kunnal közös feladatot kaptam és hozzá megyek.. -mondom
-És lehetek a tanutok? -mosolyodott el
-Nem feleségül megyek, hanem tanulni! -mondom
-Óvszer nélkül sehova! -nevetett
-Ígérem anyuci nem leszek terhes! Elmehetek TANULNI?! -mondom én is nevetve
-Persze, persze..
A nap további részében nem igazán történt semmi említésre méltó. Délután mikor végeztem, összepakoltam, át vettem a cipőm és elindultam kifelé az iskolábol. A kapuban tényleg Joogi-kun állt és várt rám.
-Helo Jun. Mehetünk? -kérdezte
-Igen, csak előbb haza viszem az autót. -feleltem
-Ok. Megyek utánad. -mondta, majd beszált az ő autójába
Az úgy iszonyat gyorsan telet el és én végig Joogi-kun-ra gondoltam. Mi van velem ma?!
Úgy volt, hogy hosszabb lesz de egyenlőre ennyit tudtam kifacsarni magamból. A következő résszel kapcsolatban csak annyit, hogy vagy 7-én vagy 8-án rakom ki, megpróbálom ezt is rendszeressé alakítani, de az "Érted bármit!" -et is folytatni szeretném. A visszajelzéseket pedig köszönöm, halii
