-Hm... Még átgondolom. -mondtam nagy mosollyal az arcomon
-Naa, Jun. Kérlek szépeen -ahogy közelebb lépett, derekára fogott és úgy kérlelt tovább -Juun -súgta -Eljönnél velem? -szemeiben olyat véletem felfedezni, amit még eddig sosem és hírtelen olyan nyugodtság fogott el, hogy úgy éreztem most rögtön leugrok a 10.-ről ha nem csókolhatom meg
-Rendben, elmegyek. De tudod Joogi-kun, van egy feltétele. -súgtam én is most már ajkaira.
-És mi lenne az? Megteszek bármit, csak légy az enyém örökké. -ha lehet, még közelebb húzott magához, ám szánk még mindig nem ért össze.
-Ne játszd a rosszfiút, vagy mindenki megtudja, hogy egy igazi gentleman vagy, aki virággal vár minden randin, és aggódik egy kismadárért aki kiesett a fészkéből. -beszédem közben arcára simítottam és mélyen a szemébe néztem
-Oh, ha tudnád mióta csak neked szentelem minden percem és figyelmem. Sajnos vagy nem sajnos, nem érdekel más véleménye, csak is a tiéd és ezt az érzést a világért sem cserélném el semmire. Maximum egy klónodra. Vagy többre. Egy egész hadseregnyi Jun klónra. Azt hiszem ez megérne egy cserét. -érvelt kissé elgondolkodva
-És mégis mit csinálnál te ennyi klónnal? Rabszolgáddá tennéd őket? -tettem úgy mintha fellennék háborodva
-Hm.. Inkább ilyeneket csinálnék velük -majd még közelebb vont magához és megcsókolt, természetesen viszonoztam. Ebben a csókban annyi érzelem bújt meg, mit még talán soha nem tapasztaltam. Csókolóztam már, nem arról van szó, de ez valahogyan mégis más.
-Ehhez nem kellenek klónok. És nem hiszem, hogy naponta annyit akarnál csókolózni ahányan lennének, és amúgy sem létezne.. -dünnyögtem miközben mellkasába fúrtam a fejem.
-Hát, ha rólad van szó, bármire hajlandó vagyok. De most már indulnunk kellene, ha így folytatjuk, nem haza viszlek. -mondta, majd megfogyta a kezemet és a kocsihoz vitt, ott kinyitotta előttem az anyós ülés ajtaját, majd miután beszálltam, becsukta azt. A haza felé úton egész végig a családjainkról beszéltünk. Elmesélte, hogy a szülei abban az időszakban váltak el, mikor a húgával volt terhes az anyukája így y húga nem is ismerte az apjukat. És az óta az anyja nem is igazán vágyott párkapcsolatra, így egy-egy randinál tovább nem jutott egyik férfivel sem. Meséltünk egymásnak gyerekkori történeteket, sajnos én maximum az egykori dadusomról tudtam, mivel mindig is nehezen barátkoztam és a szüleim távol voltak. Mondjuk ezért sem viselt meg a válásuk, hiszen én csak néha-néha láthattam őket. Szóval főként ő mesélt, amit én egyáltalán nem bántam. Nagyon sokat nevettem rajta, főleg mikor azt mesélte hogyan tanult meg biciklizni. Állítása szerint mindkét térde tele van hegekkel és még van egy a vállán is. Ekkor megjegyezte, hogy azt egyszer muszáj megnéznem. Erre csak elfordítottam fejem és elpirultam.
Hamarosan meg is érkeztünk a házamhoz.
-Nos itt is vagyunk. -mondta Joogi-Kun
- Igen . .Köszönöm a mai napot, nagyon jól éreztem magam veled. -mondtam ismét elpirulva
- Én is -azzal átölelt én pedig őt, felemelő pillanat volt az biztos. Éreztem kellemes parfümjét és olyan biztonságban éreztem magam ahogyan erős karjaiban tartott, azt akartam, hogy sose érjen véget ez a pillanat, de mint ahogy mindennek, egyszer ennek is vég kellett lennie. Ezután csak elköszöntünk és én már hívtam is Olivia-t a hírekkel.
Egy dolog már biztos, kezdek belezúgni Joogi-kunba, de én nem bánom.
Na hellóka !!! Az újrész kész is van, bár szívem szerint írtam volna még, de hát ha egyszer minden részt kb ilyen hosszúra szeretnék, akkor nincs mit tenni. Na de, köszi, hogy végig olvastaad!! <33
