-Mi? -kérdeztem értetlenül, mire meglepően de a válasza csak ez volt..
-Kedvellek Jun. -mondta, majd mikor látta a reakcióm kissé elbizonytalanodott -b-bocsánat inkább ide sem kellett volna jönnöm.. -ezt már jóval halkabban mondta, de még mindig hallhatóan. Lassan letette a poharat és felállt a kanapéról és egyszerűen kisétált.
Én pedig birka fejjel 10 percig csak bámultam az ajtó felé, utána akartam menni, de egyszerűen a lábam nem mozdult. Teljesen lefagytam és nem tudtam mit tegyek.
Aznap végül nem mentem el a boltba, helyette inkább rendeltem sushit és egész nap a szobámban voltam bezárkózva. Még Olivia-nak sem vettem fel a telefont mikor hívott. Egyszerűen elment az emberektől a kedvem egy időre. Gondolkoznom kell Joongi-kunon.
Oké, hogy meleg vagyok. Az is oké, hogy régen volt már kapcsolatom, de az már kevésbé oké, hogy pont Joogi-kun vall nekem. Nekem ehhez idő kell, rengeteg idő.
Mind ezek után úgy döntöttem össze pakolok és kimegyek az egyik kedvenc gondolkozó helyemre, ami egy hegy aljánál volt nem messze tőlem, mindig ide szoktam menni, ha menekülni akarok a világ és a problémáim elől, tudom nem szabadna menekülnöm, de néha nem vagyok elég erős hozzá. Az út a vártnál sokkal kellemesebb volt, nem volt túl hideg, sem pedig meleg, az erdők mellett elhaladva kellemes érzés kerített hatalomba és szinte átjárta a testem minden szegletét. Imádtam erre autózni, főleg tavasszal. A rügyező fák, mik éppen még a tél fagyos veszedelmeit dolgozták fel, valami csodálatos volt, a madarak csipogása szinte már-már dallamként ütötte meg a fülem, és végül a csend. Számomra ez kellett, mikor úgy éreztem menekülnöm kell valami vagy valaki elől.
Amint oda értem még mindig ugyan az a látvány fogadott, mint mindig. A hegy lábánál egy tisztás volt ami mellett egy kisebb patak volt.
Annyira elidőztem, hogy mire újra ránéztem a telefonomra már 6 óra volt és kezdett sötétedni, így naplementében mentem haza, amit egyáltalán nem bánok, mivel imádom. Mire haza értem már majdnem teljesen besötétedett. Fáradt voltam már, így csináltam vacsorát ami saláta volt pirított zöldségekkel és és egy kis csirkével. Ez után már csak lezuhanyoztam, visszaírtam Olivia-nak és film nézés közben bealudtam.
Reggel az idegesítő ébresztőmre keltem, elfelejtettem kikapcsolni. Úgy döntöttem ma sem megyek iskolába és ezt elhatározva, kimentem a konyhába és elterveztem mit csinálok reggelire. Amerikai palacsintát amit fagyival tervezek enni, fagyasztott gyümölcsökből és minden finomságból turmixot, pirítóst, ha a sósat kívánnám és végül tükörtojást a pirítóshoz. Ezt kigondolva, megtervezve álltam a konyha közepén, mikor rájöttem, hogy tegnap sem mentem el a boltba. Úgyhogy mind ezek előtt felöltöztem, összeszedtem mindent ami kell, bezártam az ajtómat és már el is indultam kocsival a legközelebbi pláza felé, mivel ott minden volt amit vennem kellett.
Csak az élelmiszeren kívül vennem kellett még muffin sütőt, mert az előzőt tönkre tettem, poharakat, mivel túl béna vagyok és mindet elejtem, na meg persze ruhákat, mert ruha mániás vagyok.
Miután végeztem, hazamentem és megcsináltam minden jót, közben leültem tanulni és megírni a PI fogalmazást. Mire jól laktam, majdnem kész is lett. Ez a napom eléggé unalmas volt, de mégis valahogy Joogi-kun járt az eszemben. Őszintén egész nap unatkoztam, a napom végén elhatároztam, hogy eljárok majd edzni, mivel jelenleg csont és bőr vagyok.
A napom szinte legutolsó szakaszát mégis mi ronthatná el? Ilyenkor már normál esetben tényleg csak evés, fürdés és alvás lenne a dolgom, e helyett viszont mi vár rám?
Na végre valahára itt van az új rész is, nem mondom, hogy nem hanyagoltam el az írást mostanában, de jobb később, mint soha. Nem? xd Egyébként nem csak ti, olvasók várjátok, hogy kész legyen, hanem én is. Amúgy szerintem eléggé unalmas lett Jun 2. napja ebben a részben, de már nincs mit tenni, mindenkinek vannak ilyen napjai is. Eredetileg 13-án tettem volna ki, csak hát na.. péntek 13 nem az én napom volt, na de mind1. Remélhetőleg vasárnap jön az új rész, addig is haliii💗
