Az úgy iszonyat gyorsan telet el és én végig Joogi-kun-ra gondoltam. Mi van velem ma?!
A gondolataim ide-oda cikáztak, hol arra gondoltam, hogy nem lesz jó vége ennek és Joogi-kun tényleg nem változott meg, hol arra, hogy talán még barátok is lehetünk, bár ez eléggé irreálisnak hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. De végül is lehetséges az is, hogy Joogi-kun meleg és ... Jun! Eszed be ne jusson még egyszer erre gondolni, Joogi-kun heteró! Miért kell mindenből szerelmi szálat húzni?! Ez nem egy csöpögős Bl sorozat. Ez a valóság, ébredj fel, soha senkinek nem fog kelleni a te szíved.
Szinte őrjítő ezen gondolkodni, nem is ismerem annyira Joogi-kunt és mégis mi a fenét akarnék én valakitől, aki szinte tönkretette az életem? Bár be kell valljam, sosem tartottam őt csúnyának, inkább helyesnek, még a bántalmazás ellenére is.
Én tényleg nem vagyok normális.
Oda érve a házamhoz kiszálltam és megvártam a csapattársam.
-Azt tudtam, hogy valami pénzes gyerek vagy, de nem számítottam egy ilyen házra. -mondta Joogi-kun
-Megint kezded? Akkor jobb lenne el sem kezdeni a közös munkát. -kissé félénken ugyan akkor flegmán mondva a szavakat neki, lett egy kis önbizalmam, nincs valami erős fizikumom, de talán a szavak is elegek lehetnek ellene, ha már PI-re jelentkeztem, legalább ez esetben hasznát is veszem
-Szó sincs róla, csak meglep. És ha szabad kérdeznem, a szüleid? -miért akar többet tudni rólam, én nem akarom neki elmondani a személyes dolgaimat
-Nem mintha közöd lenne hozzá, de dolgoznak, tudod így lehet pénzt keresni, és van egy kis távolság a házunktól az irodáig. -Ennél többet tényleg nem akarok mondani neki, a végén még mindent elmondok neki magamról
-Oké nem szóltam, hozod a cuccaid? - kérdezte, majd egy szó nélkül elindultam be a házba, majd nem sokkal később mindennel a kezemben indultam ki.
Miután már kiértem, bepakoltunk mindent és sikeresen elindultunk, nem szóltunk egymáshoz többet, aztán az út végéhez közeledve, Joogi-kun kezdett hozzám beszélni
-És, ha már közös téma kell legyen, miket szeretsz? -az általa feltett kérdés elgondolkodtató volt számomra, persze nem kezdhettem el papolni, hogy a pride-ot, animét, a lilát, kisállatokat, mert ez rosszabbul hangzik mint egy 10 éves kislány kedvenc dolgai, kivéve a pride, bár mikor én ennyi idős voltam, már sejtettem, de ez most nem lényeg.
-Biztos hallani szeretnéd? Ha nem muszáj nem akarok egyest kapni, mert neki sem álltunk. Mond inkább te. -feleltem, aztán ő is nagy gondolkodásba kezdett, aztán végül elkezdett felsorolni dolgokat
-Öhm.. Rock? Cipők? Csillagászat? Bulik? Horror? Emberek? Mozi? Valamilyen sorozat? -kérdezte
-Ezek közül a csillagászat az, ami talán érdekel is. És a sorozatok, de te olyat biztosan nem nézel, ami engem is érdekel. -feleltem
-Akkor ez lesz, csak legyen meg az ötös. -mondta Joogi-kun majd elindultunk. Nem lakunk olyan vészesen messze egymástó, maximum 15 perc autóval, de még ez is egy rémálom volt. Mit csinálok így egész héten? Nem nagyon szeretnék vele összezárva lenni. Az idióta haverjaival mindig megvertek suli után és a legjobb az volt, mikor majdnem bele is haltam. Eltörték az alkar csontom és a rúgások eredménye egy repedt borda lett. Aztán persze nem rúgták ki őket egy félreértés miatt, az elmondásuk szerint, be voltam gyógyszerezve és öntudatomon kívül rohantam neki mindennek. A történet pedig egyre rosszabb és rosszabb lett...
Szerencsére még éppen időben vagyok ahhoz, hogy csak egy kis csúszás legyen, sajnos akadnak problémák jelenleg az életemben, úgyhogy a részekkel kapcsolatban: Sajnos nem ígérhetek semmit, a hét bármelyik napjában kitehetem a részt, ez annyira nem tőlem függ úgyhogy, elnézést
