Ilyenkor már normál esetben tényleg csak evés, fürdés és alvás lenne a dolgom, e helyett viszont mi vár rám?
Éppen készültem megkezdeni az esti készülödést alváshoz, mikor megcsörrent a telefonom.
-Helló. -szóltam bele miután felvettem
-Szervus, Jun. -szólalt meg egy ismerős női hang.
-Mit szeretnél? -kérdeztem kissé félve
-Beszélni veled, lenne miről. Gyere holnap el egy kávézóba. A neve New Life, majd megírom a címet. Helló. -azzal letette.
Ő az anyám volt. Eddig sosem volt ilyen, sosem hívott vagy írt, ötletem sincs miért csinálja ezt, csak akkor írt nekem, mikor szólt, hogy jönnek haza vagy pedig szívességet kért tőlem.
Ezzel mind nem törődve, hozzáteszem nehezen, de sikerült eljutnom addig a pontig mire végre alhatok.
Mire reggel fekltem már kaptam is egy sms-t a tegnapi számtól, amin anyám hívott. A cím volt benne és, hogy hányra kell ott lenni. Mivel csak délután kettőre kell mennem, ezért úgy gondoltam elmegyek végre boltba.
Kb. 2 órát voltam el. Oda út, vásárlás, evés útközben és haza.
Mire végre haza értem és elpakoltam a 2 szatyornyi beszerzett cuccot eléggé elfáradtam. Összedobtam egy gyors salátát amiben volt spenót, paradicsom, uborka, répa és brokkoli. Az esti edzésre egy jó túrmixot és zabkását, aztán már is dél volt. Ettem, elpakoltam, közben írtam Olivia-nak, hogy találkozzunk ma valahol.
Gyorsan el is jött a két óra. így felöltöztem. Próbáltam egyszerű ruhákat felvenni. Sötét zöld ing, fekete cargo nadrággal.
Megnéztem merre is kellene mennem ahhoz, hogy oda is találjak. Nem volt messze, de nem akartam sétálni sem, így maradt a motorom. Igen, motor jogsim is van, mert miért ne?
Szóval felpattantam a kicsikémre és végre elindultam.
Alig 10 perc múlva megérkeztem. Hangulatos volt az egész, de mégis utópikus világ hatása volt az egésznek. Egy pincér elvezetett anyámhoz, aki már ott ült full csendben.
-Helló. -köszöntött -Lenne itt pár dolog megbeszélni valónk. -mondta
-Hát helló. Mégis mi? Nem úgy volt, hogy egy hónap múlva jöttök csak? -kérdeztem
-Nos, az első dolog amit meg kell beszélnünk, az az, hogy apáddal elválunk. -kis szünetet hagyva nekem, hogy gondolkozzak, elkomorult.
-És mégis miért? -kérdeztem
-Apádnak szeretője van, akit készül eljegyezni, a második hír, hogy elköltözöm. Nem, nem miattad, hanem csak egy kis időre, amíg kitisztul a fejem. -ezt meghallva kissé elkapott egy szomorú érzés. -És ha már szóba került a költözés, ha gondolod lakj apádnál. Persze nem kötelező, csak ez is egy ötlet és ha nem tetszik, akkor visszaköltözöl. -Fejezte be végül
-E-ez elég sok így, de rendben. Megértelek és átgondolom még a költözést is. -ez így annyira nem volt vészes, ha úgy vesszük szinte külön életem volt eddig a szüleimmel, persze ők mindig megadták a tőlük telhető összes szeretetet. amiért hálás voltam nekik.
Vagy két órát beszélgettünk és nagyon jól éreztem magam, bár kissé furcsa így a helyzetünk, de ha így hozza az élet, akkor elkell fogadnom. A gyors búcsú után, már indultam is a motoromhoz, mire újra találkoztam életem egyik megkesetítőjével.
Asszem kezdhetek megint félni..
Őszintén sajnálom, hogy csak most teszem ki. A következő rész remélhetőleg 2 héten belül kikerül. Aki várja a részeket, attól még nagyobb bocsánatot szeretnék kérni.
