-Rólatok. -mondta, mire kaptam egy kis szívrohamot és ahogy láttam, Jun hasonlóan érzett.-
Jun szemszöge
-És azon belül..? -kérdeztem kissé félve
-A gyerekkorotokról. - szólalt meg apám, mire mindketten fellélegeztünk -Sajnálom, el kellett mesélnem azt, amikor a tengerparton veszekedtél a sirályokkal -mondta nevetve, mire éreztem, hogy a kínos emlék hatásárs elpirultam.
-Miért veszekedtél a madarakkal? -kérdezte Joogi-kun érdeklődő tekintettel
-Nem akarok beszélni róla- mondtam, majd leültem
-Cssk annyi történt, hogy az egyik megtámadta a fagyit a kezében, erre akkora veszekedést rendezett a madarakkal, amit még sosem láttam -mondta apa
-Jó, de megettem volna és amúgy is csak 7 éves voltam! -érveltem
-Ezért képes voltál leálni a madarakkal? -nevetett Joogi-kun -Szerintem még Rina-chan sem tenne ilyet!
Ekkor kérdőn néztem a kis csöppségre -Rina-chan, ha neked elvennék a fagyidat a madarak, te nem kiabálnál velük? -kérdeztem, mire a kislány felháborodottan kezdte el mondani valóját
-De! Az én fagyimat ne vegye el senki, főleg ne egy koszos madár! -fejezte be Rina-chan
-Egyetértek veled. -mondtam kuncogva
Az este nagyon jól ment, igaz eleinte még nem nagyon mertem beleszólni a beszélgetésekbe, de idővel ez változott és eléggé családiasra sikeredett. Miután végeztünk az evéssel, Joogi-kun és én hatalmas lelkesedéssel áltunk neki a feladatunknak, ami gyorsan kész is lett.
-Naa végre! -nyújtózott ki Joogi-kun
-Ennyire azért nem volt hosszú. -mondtam
-De! Nem szokásom ilyeneket csinálni és most elfáradtam!
-Jajj, ne légy ennyire drámai. -nevettem
-Nincs kedved kimenni? -kérdezte Joogi-kun
-De, de hideg van és pulcsit nem hoztam. -válaszoltam.
-Adok. -mondta és kivett szekrényéből egy sötétebb szürke pulcsit. -tessék, szerintem egy kicsit nagy, de jól fog állni
-Köszi. Így már mehetünk. -mondtam
Mikor kiértünk a hátsó kertbe, akkor vettem észre, hogy Joogi-kun nem húzott fel semmi felsőt, csak egy póló volt rajta.
-Menjünk vissza, megfogsz fázni -mondtam majd vissza indultam
-Dehogy is, nincs annyira hideg. -mondta, majd leült az egyik fotelbe, és elővett egy szál cigarettát.
-Nem is tudtam, hogy cigizel. -mondtam -Miért csinálod?
-Pár éve szoktam rá, a régi bandámban, akkoriban "menő" volt számomra minden ami tilos.
-De akkor miért nem tetted le már? -kérdeztem
-Néha megnyugtat. -válaszolta
-Muszály most? -kérdeztem
-Nem bírod? -kérdezte ő is, mire aprót bólintottam -Akkor nem, ne állj ott, ülj le te is
-O-oké. -mondtam, majd feltettem a kapucnit a fejemre. -Biztos nem fogsz fázni?
-Biztos. -majd felállt és odajött hozzám -Inkább azért aggódom, hogy te megfázol e
-Én nem, rajtam van a pulcsid. -mosolyodtam el és néztem a szemébe
-Nagyon aranyos vagy. -mosolyodott el ő is, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Kis habozás után visszacsókoltam, majd ezzel el is voltunk egy ideig, mikor zajt hallottunk és elváltunk.
-Gyere, folytatjuk a szobámban. -mondta mosolyogva, aztán összekulcsolta ujjait enyémekkel és úgy mentünk fel a szobájába. Mikor felértünk, leültem az ágyára.
-Nem vagy fáradt? -kérdezte Joogi-kun
-Nem, nem akarok még aludni. -mondtam
-Akkor mit szeretnél csinálni? -kérdezte, majd ismét megcsókolt
-Ezt! -mondtam, majd felálltam és leültettem Joogi-kunt aztán beleültem az ölébe, szemben vele és átöleltem
-Ez így kényelmes? -kérdezte, majd visszaölelt
Aztán megcsörrent Joogi-kun telefonja, Eric-kun hívta, Tenoko öccse
Itt is van az újabb rész, sajnos nem tudtam lerövidíteni, így az izgalmak a 15. Részre esnek 😢
