[...]De ha komolyan gondolsz velem mindent, dolgozz meg érte.
És nem gondoltam volna, hogy az életem még bonyolultabb is lehet.
-... És tudod, az ember fia már azt gondolná, hogy itt már nyugodt és egészséges életet fog mostantól élni, erre jön valaki aki ezt teljesen felborítja. Olivia.. Én megfogok őrülni- ecseteltem kedves barátnőmnek. Végül csak elmondtam neki.
-De Jun. Ez már egy hete volt. Miért nem szóltál előbb? Akkor nem kérdezősködők, hogy hogyan csináltátok meg KETTEN a feladatot. -érvet kissé felháborodottan
-Mert ez így túl sok volt egyszerre. Jó lenne, ha minden így egy csapásra megjavulna és nem gazdagodna meg belőlem a suli pszichológus a külön kezeléseken. De mégis Joogi-kun.. Áh!! Ez képtelenség! Mégis miért akarna velem bármilyen féle kapcsolatot?! Csak átakar verni és én beleestem a csapdájába!
-Nyugi! Nem hiszem, mert annak akkor nem lenne értelme, hogy megvédett többször is! -Olivia mindig lelket próbál belém önteni, de attól félek ez lassan lehetetlen lesz
-Nem tudom, majd meglátjuk. Tegnap elhívott mára ebédelni, és nem tudom mit veszek fel.
-VÉGRE!! Ez az!! Ezt vártam mióta csak barátok lettünk! -nevetett
-Azt, hogy Joogi-kunnal menjek randira? -kérdeztem rettentően összezavarodva
-Nem, hanem, hogy rendira készülj! -ugrándozott Olivia -Hova mentek?
-Az egyik rokona éttermébe. Azt mondta nem kell kiöltöznöm. -feleltem
-De melegítőben sem mehetsz!
-Jó, akkor találj ki valamit. Addig én hozok valami nasit.
Mire visszaértem, ami kb. nem volt 10 perc, már elő is volt kézítve a ruhám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ezekben olyan cuki leszel! -örjöngött Olivia
-Befejeznéd? Nem megházasodni készülök. Ez csak egy egyszerű randi.
-De még házasság is lehet belőle. -húzott egy kissé perverz mosolyt az arcára
-Nem hiszem, vagy nem tudom. Mindegy, nem is ez a lényeg. Most elmegyek átöltözni. Itt van a nasi. -azzal kimentem a szobámból a ruhadarabokkal együtt. Miután felvettem és Olivia is lenyugodott egy kicsit, ő haza ment, én pedig vártam Joogi-kunt. Nem is kellett sokáig várnom. Gyorsan ide ért. Hát meg kell mondjam egy kicsit tázvs maradt a szám. Olyan jól nézett ki, hogy még el is pirultam és azt hiszem a szívem kihagyott egy ütemet.
-Szia. -köszöntem
-Szia. -majd végignézett rajtam -Nagyon jól áll ez neked. -mosolyodott el
-Öhm.. Köszi?
-Köszi? Most komolyan megkérdezed? Igen, csodálatosan nézel ki benne. -mondta egy lágyabb mosollyal az arcán. -Gyere, mennünk kell.
Az út eléggé csendes volt, de nem az aféle kínos csend, inkább nyugtató és kellemes. Az út nem volt sem hosszú és rövid sem. A táj is csodás volt, mivel egy erdősebb részen volt, kiszakadva a város zajos légköréből. Amint megérkeztünk elfogott egy érzés éé gombóc szorult a torkomba. Joogi-kun egész héten olyan kedves és közvetlen volt velem, én meg adtam a nehezen kaphatót, olyan volt mint egy álom. Most viszont más. Most kissé félénk lettem, amit nem értem miért van, és a gombóc a torkomban egyre csak nőtt.
A vártnál sokkal kellemesebb volt az ebéd, beszélgettünk, megtudtam, hogy vagy egy húga, állítása szerint egy kis ennivaló 5 éves, aki imádja a bátyját. Meséltem neki a szüleim válásáról és az apámmal összeköltözésről, ő pedig meglepődve mesélte, hogy nem rég hozzájuk költözött az anyja új szeretője és neki van egy fia. Ezek hallatán kissé megijedtem, mert mi van ha..? Bár ez úgysem jöhet össze, a világ hatalmas és biztosan nem pont velem történik ez meg.
-A következő randin elviszlek egy nagyon szép helyre. -mondta Joogi-kun
-És honnan tudod, hogy elmegyek következőre? -kérdeztem magabiztosan
-Nos, csak megérzés. Szóval? Eljössz a következő randira? -kérdezte miközben egyre közelebb jött hozzám
-Hm... Még átgondolom. -mondtam nagy mosollyal az arcomon
Helló, mindenki!! Itt lenne a következő rész is. Remélem ti is várjátok a következő részt, mert én nagyon. Addig is, sziasztoook!! <33
