Szavai megmelengették a szívem, aztán így aludtam el.
Reggel együtt indultunk iskolába. Még mindig tartok egy kicsit Joogi-tól, de szerintem adok neki egy esélyt. Az első óránk volt PI így hamar letudtuk a bemutatót, ami mellesleg nagyon jól sikerült. Egész nap vele voltam, Olivia pedig fan-görcsöt kapva jött velem szokásosan minden hova, persze most nem áradozott állítása szerint "élete szerelme" után, aki egy velünk egykorú lány. Olivia biszex.
-Naa és... Ti ketten mióta vagytok jóban? -kérdezte tőlem és Joogi-tól Olivia
-Az a helyzet, hogy én sosem akartam rosszban lenni Jun-nel. Csak rossz volt a társaságom. -mondta Joogi -És ha már itt tartunk. Az apja elakarja jegyezni anyámat.
Ami mind szép és jó, de én szeretem Jun-t. Szóval ez kissé érdekes. -vallja be Joogi
-Ne beszélj ilyen hangosan! -ütöttem vállon, mire ő a fájó pontot fogva, kérdőn nézett rám
-Figyelj, ha kell, itt és most elordibálom mindenkinek, mert nem érdekel az ő véleményük. Csak a tiéd és anyámé.
-Na jó ne a folyosó közepén hódítsd meg Jun-t, inkább menjünk ebédelni. -mondta Olivia, majd belém karolva indult meg az ebédlő felé, ezzel magával húzva és sikeresen el is estem. Volna, ha Joogi nem tart meg. -Eh.. bocsi, csak éhes vagyok- nevetett kínosan Olivia.
-Amúgy ti mióta vagytok barátok? -kérdezte Joogi
-Igazából Olivia volt az egyetlen aki első nap barátkozni akart velem. De ezt, hogy miért azt én sem tudom. -vontam vállat
-Azért, mert olyan ártatlan kisugázásod van! És nem akartam a lányokkal beszélgetni. Aztán egyszer csak a legjobb barátom lettél, bár anyámék azt hiszik, hogy együtt vagyunk. -nevettünk fel ezúttal ketten.
-Ülhetek veletek? -kérdezte Joogi
-Persze! -vágtuk rá Olivia-val
Már ettünk egy ideje, mikor Joogi egyik "barátja" odajött hozzánk
-Csá haver. Kikkel vagy? -kérdezte, majd mikor meglátott engem és barátnőmet, keletkezett egy undor az arcán. -Hé, tesó, ugye te nem gondoltad komolyan a múltkorit? -néz rám gyilkos szemekkel, majd vissza Joogira
-Mármint? Mire gondolsz? -kérdezte, majd farkasszemet nézve barátjával abba hagyta az evést
-Ne már haver. Arra, a szánalmas kijelentésre, mikor megfenyegettél, hogy ha még egyszer hozzá érünk, "csúnya" vége lesz. -mosolyodott el gúnyosan
-Veled ellentétben nekem van szívem. Én vele terveztem az életem, de ti barmok mindent elrontottatok. Nem mondom, hogy én Szent vagyok, de örülhettek hogy nem jelentett fel. -állt fel Joogi
-Ch.. buzik -majd fordult volna sarkon, de Joogi visszarántotta és behúzott neki egyet.
-J-Joogi.. -remegett meg hangom -N-e csin-náld ezt.
Joogi mit sem törődve az előtte fekvő fiúval
odajött hozzám, majd pár perc után Olivia-val az oldalunkon, elhagytuk az ebédlőt.
A nap többi része igazából eseménytelenül telt, kivéve, hogy Joogi-t behívták az igazgatóiba, de végülis ő nem kapott büntetést, mivel mint kiderült az igazgató támogatja a melegeket, de ez csak részelt kérdés.
Joogi-ékhoz mentem, mivel ott volt a tegnapi cuccom.
Mielőtt elmentem volna, persze egy pár búcsú csók és ölelés után, Fuyuko-tól is elbúcsúztam volna, de ő még beszélni akart velünk.
-Fiúk arra gondoltam, hogy mi lenne ha elmennénk egy családi kirándulásra? -kérdezte Fuyuko
Mint láttam Joogi repesett az örömtől, de ez nekem most valahogy nem ment.
Szerintem a sztori egyre jobb. Eskü látom a fejlődést, de természetesen sosem lehet eléggé tökéletes semmi.
