Egy dolog már biztos, kezdek belezúgni Joogi-kunba, de én nem bánom.
Reggel szinte kiugrottam az ágyamból aztán kis idő múlva rákellett jönnöm, hogy ez a nap annyira mégsem jó mivel ma találkozom apámmal és az új családjával, és már a gondolattól is megőrülök, hogy mostoha testvérem lesz. Azért remélem azért elfogad, mert a családom tudja, hogy meleg vagyok, de ha ez a nő és a gyereke nem fogadják el, én akkor inkább család nélkül leszek.
Na de vissza a reggelhez. Nagy nehezen, de sikerült kimásznom az ágyamból, szerencsére vasárnap volt, így nem kellett korán keljek. Még délelőtt megcsináltam a pótolni valót, amit Olivia küldött, aztán felöltöztem és apám hívott.
/-Jó reggelt Jun./ -szólalt meg, miután felvettem
/-Jó reggelt!/ -mondtam jó kedvvel
/-Szeretnélek megkérdezni, hogy lenne kedved velünk vacsorázni? Gondolom már anyád elmondott mindent, de ha valamit kihagyott volna, akkor elmondom, hogy megismerkedtem egy fantasztikus nővel és ha minden jól alakul, eljegyzem. Remélem nem bánod és jól kijöttök majd. Mellesleg van egy fia, aki veled egykorú, talán ismered is, mert egy gimibe jártok. Joogi Mafayon./ -ekkor megfagyott bennem a vér. Ne, ne, ne, ne, ne! Az baj, ha nekem Joogi-kunnal kell együtt laknom, és itt most jogos a kérdés, miszerint:" De te nem szerelmes vagy belé?" És erre azt kell, hogy mondjam, hogy de, de képzelhetitek, hogy két tini, akik egymásba vannak habarodva, miket csinálhatnak, ha hosszútávon egy légtérben tartózkodnak, más ember jelenléte nélkül. Szóval ez nem a legmegfelelőbb ötlet. /-Nagyon rendes, és állítása szerint alig várja, hogy itt legyél./ -Cseszd meg Mafayon, te végig tudtál erről és szólni sem voltál képes?! Ezért még számolunk. /-Szóval, lenne kedved eljönni?/
-Elmegyek, csak mond meg a címet és, hogy mikorra kell ott lennem./ -mondom kisebb gyomorgörccsel
/-Rendben, este hatra gyere. Két sarokra van tőled, Willson utca 64./
-Okés, majd megyek, szia -majd megnem várva válaszát, kinyomtam
Volt még négy órám elkészülni, addig megcsináltam az ebédemet, ami szezámmagos csirke volt rizzsel és minden féle párolt zöldséggel. Miközben sült a csirke, kivalásztottam az esti szettem, direkt olyan ruhákat választottam amitől tudtam, hogy Joogi- kun eldobja az agyát. Szenvedjen csak, megérdemli a kis szemét. Mire mindennel kész lettem már öt óra volt, így gyorsan elmentem zuhanyozni és utána felöltöztem és már útnak is eredtem.
Konkrétan 10 perc az út normál tempóban, így hamar oda értem. Becsengettem és egy alacsony nő nyitott ajtót, úgy kb 160 centi magas, talán kicsit kisebb, bár hozzám képest még én vagyok törpe a 168 centimmel.
-Szia. Gyere beljebb, gondolom te vagy Jun. Én Fuyuko vagyok, nagyon örülök a találkozásnak. -mosolyog kedvesen a nő.
-Úgy szint, remélem jól kijövünk majd. -mosolyogtam én is
-Na de gyere, már mindenki várta, hogy ide érj. -mondta, majd az étkezőbe kísért ami félig a nappali is volt.
-Szia fiam. -állt fel apám és megölelt -örülök, hogy végre időt tudunk együtt tölteni. -mondta, majd végig nézett rajtam -ahj, semmit nem változtál kis korod óta.
-Szia apa, én is örülök, hogy találkozunk. -mondtam mosolyogva, majd a szemem Joogi-kunra tévedt,, ő mosolyogva ácsorgott, miközben engem nézett, ami egy kicsit zavarba is ejtett.
-Ő itt a fiam és a lányom, Joogi és Rina Mafayon. -mutatott az említettekre
-Anya. -szólalt meg Joogi-kun -Mi Jun-kunnal ismerjük egymást, osztálytársak vagyunk. -mondtam azzal a levakarhatatlan mosolyával.
Asszem elásom magam a hátsó kertben, ha ma este kínos helyzetbe hoz.
Na hali!! Ugye ti is kíváncsiak vagytok?? És ki tudja mit tartogat még a következő fejezet? Szerintem vagy holnap vagy még ma hozom, addig is sziasztoook!!
