𝐝𝐢𝐚𝐧𝐚 𝐦𝐨𝐧𝐞𝐭 - kit mindenki gyengének gondol, miközben erős;
𝐚𝐜𝐞 𝐥𝐨𝐫𝐞𝐧𝐭 - kit mindenki erősnek gondol, de közben gyengének érzi magát;
így köti össze őket a 𝐦𝐚́𝐦𝐨𝐫
𝐝𝐞 𝐨̋𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐭𝐮𝐝𝐣𝐚́𝐤.
𝐝𝐢𝐚𝐧𝐚 𝐦𝐨𝐧𝐞𝐭 egy ked...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ha lennének ellenségeim, még nekik sem kívánnám az érzést, mikor a saját bátyád hányásának hangjára kelsz fel, és még a te hasad is felfordul. Tökéletes nyárzáró lenne, ha mondjuk tudom is én, madárcsicsergésre ébrednék, de ugyan. Az túl egyszerű lenne.
– Casper! – hallom anya hangját éppen akkor, mikor elindulnék segíteni, ám ha szülőm fejeket fog leszedni, akkor mindegy, ha csak az övével teszi, nem igaz? – Diana!
Persze, hogy nem elég, ha csak az egyikünket cseszi le. Azt hinné az ember, hogyha szívátültetésben volt része, akkor az anyja nem cseszi le... Ó, dehogynem.
– Mégis mire véljem ezt? – áll meg előttem csípőre tett kezekkel anya, aki még kora reggelhez képest is csodálatosan néz ki. Hozzám hasonlóan szőke fürtjei vannak, és zöld szemei, valamint negyven éves létére tökéletes alakkal rendelkezik. Nem hiába jógaoktató, és nem hiába működik a házasságuk apával 25 éve. Hm, lehet nekem is el kéne kezdeni edzeni... – Diana!
– Miért tőlem kérdezed? – teszek egy lépést hátra, miközben a nyitott fürdőajtónál okádó testvéremben gyönyörködök. – Lehet, hogy belenézett a tükörbe. Az simán kiválthatja ezt a reakciót, én legalábbis totál megértem.
– Kuss – prüszköli Casper.
– Hogy mondod? – kérdezek vissza fenyegető hangsúlyban, jelezve azt, hogyha elárulom, akkor anya őt fogja árulni a piacon a kínaiaknak.
– Á, semmi – nyöszörgi.
– Diana Monet, magyarázatot! – néz rám idegesen anya, mire megforgatom a szememet.
– Oké. Tegnap hihetetlenül befaltunk a rákchipsből, és valószínűleg megfeküdte a gyomrát.
– Elég béna kifogás...
– Nézd meg te magad – mutatok a fürdő felé póker arcot vágva, tudva, hogy bukhatok, ám nem lepődök meg a kifinomult anyámban.
– Elhiszem. Szedd össze magad kisfiam, elvégre felnőtt férfi vagy, aki költözni készül a húgával...
Igen, a testvéremmel a nagy téboly közepette költözni készülünk, ugyanis mindketten elmúltunk húsz évesek, a továbbiakban pedig nem tervezünk teljesen a szülőkre támaszkodni. Megtehetnénk, de ugyan már... Én huszonhárom vagyok, szeptemberben következik az utolsó félévem az egyetemen, testvérem pedig már mesterin van, éppen ideje, hogy leakadjunk a szülőkről. Nyáron mind a ketten dolgozunk, ő árufeltöltőként, én pedig nyelvleckéket adok külföldről érkező turistáknak angolból, ezáltal fent tudunk tartani egy kis kéglit, ami két hálószobát, egy fürdőt, egy nappalit és egy konyhát rejt. Semmi extra, de nekünk tökéletes.
– Hozok neked gyógyszert, te eszement – motyogom Caspernek, majd valóban így teszek. Miután elrendezem a felelsőségteljes bátyámat, aki még véletlenül sem a földön hempereg ahelyett, hogy pakolna, összeszedem magam. Beveszem a szokásos gyógyszereket, nehezen beszárítom a hajamat, ruhának pedig egy nyári, aranyos epermintás ruhát választok. Hát... Nem mondom, hogy én vagyok a világ legvadabb nője, sőt. Oké, egyáltalán nem.
