'𝐦𝐚́𝐦𝐨𝐫 | ✓

𝐇𝐚𝐭𝐨𝐝𝐢𝐤

[augusztus 6.]

Azt sem tudom, hogy mikor beszéltem utoljára ennyit, mint tegnap éjjel Ace-szel, így kissé kapar a torkom, mikor felébredek. Ám a többiek rosszabbul jártak; ugyanis tegnap csontrészegen jó ötletnek gondolták, ha fürdőt vesznek a tóban, körülbelül tíz fokban, éjjel, mikor nem érezték, hogy mennyire le van hűlve a víz.

Habár az ő hibájuk, kedves természetemről nem tehetek, így miután beveszem a gyógyszereim és felöltözök, csinálok forró tasakos levest az összes tökkel ütöttnek, és egyenként odaadom nekik.

– Jaj, kösz, Diana – hálálkodik rekedten Polly, miközben átveszi a mélytányért. – Kurva szarul vagyok.

– Kurva szar? – rikkan Shan bácsi a nyitott ajtónál, ám borzalmas akcentusára rátesz még egy lapáttal a rekedtsége is.

– Gondoltam, hogy megjelenik – motyogom az orrom alatt utalva arra, hogy az elmúlt napokban az esetek többségében csak akkor sikerült előkutatnunk őt, ha káromkodtunk. Shan bácsi nem szégyellős; leül az ágyamra, és tartja a markát, így neki is adok egy tányérral az ételből.

– Kurva – mondja vidáman, majd enni kezd.

– Szívesen? Asszem – ráncolom össze a homlokomat, majd megvonom a vállam, és a többi tényérért nyúlok. Ha eddig nem tudtam leszoktatni a káromkodásról, ezután sem fogom tudni.

A fejemmel kopogok a részeg rezidencián (én már csak így hívom), és miután beleegyező hümmögést kapok, az állammal lenyomom a kilincset, és belépek az oroszlán barlangjába. De tényleg, szó szerint; oké, én sem vagyok rendszerezett, ami a szobámon is rendre meglátszik, de hozzájuk képest semmi vagyok. Ruhák a földön, sörös üvegek mindenhol, a többiről nem is beszélve. És... használt óvszer?!

– Tessék, meleg leves – adogatom sorra a tányérokat a szerencsétleneknek, az utolsót leteszem a polcra, végül pedig csípőre tett kezekkel megállok Casper előtt.

– Hm? – kérdezi tőlem kómásan.

– Mi az ott? – biccentek fejemmel a használt óvszer felé, mire odanéz, majd újra rám emeli a tekintetét, ám már vigyorog.

– Minek tűnik? – pislog ártatlanul. – Pollyt nem kellett sokáig nyúzni. Szó szerint...

– Nem érdekelnek a részletek – tartom fel védekezően a kezeimet. – Ő Ace-szel van együtt.

– Hát, tegnap este mégis én voltam – vonja meg vállát Casper, majd enni kezd, én pedig hitetlenül nézek rá. – Most mi van?

– Az egyik haverodnak a barátnőjével feküdtél le tegnap este? – akadok ki egy fokkal hangosabban, mint kéne.

– Ha ő nem hűséges, én minek legyek? – kérdezi teljesen értetlenül. – Amúgy meg Ace nem a haverom.

– Mégis ő van itt, hogy vigyázzon rátok, te eszement!