Lakótárs a bárból (Befejezett)

2. Fejezet

A hétvége gyorsan el repül anyáéknál. Vasárnap délután már indulok is a degeszre tömött táskákkal haza. Anya mindig felpakol kajával, nehogy éhen haljak. A fülesemből a kedvenc zeném szól, amikor belépek a lakásomba. Észre veszem, hogy valami nem stimmel. Le pakolok az ajtóban, ki veszem a fülesem és meghallom a hangos rap zenét. Oh! Akkor a lakótársam meg érkezett! Teljesen ki is ment a fejemből! Nagyon fura ízlése van, ami azt illeti. A zene a szobából üvölt, szóval gondolom ott van, ezért gyorsan belépek a fürdőbe, hogy kezet mossak, de amint belépek a helyiségbe, rögtön megtorpanok. Egy pasi áll a mosdókagylónál és épp borotválkozik. Egy törülközőn kívül, ami a csípőjére van tekerve, nem visel semmit. Meg kell hagyni, szép férfi példány. Magas és izmos. Viszont arról nem volt szó, hogy az új albérlő a fiúját is hozza. Észre veszi, hogy az ajtóban bámulom és megfordul, majd végig mér. Hirtelen felimserem a vonásaiban a pultos srácot! Na ne!
- Te mit keresel itt?!- kérem számon köszönés helyett, amin először meglepődik, aztán csábos mosolyra húzza a száját és kezet nyújt.
- Itt lakom!
Annyira le sokkol ez az információ, hogy először csak tátogok mint egy hal.
- Nem! Az biztos, hogy nem!-nyögöm ki.
Erre csak felhúzza a szemöldökét és leengedi a felém nyújtott kezét.
- Talán valami gond van?
- Igen! Te nem lakhatsz itt! Ez biztos valami félreértés!
- Szerintem nem az. Gondolom te vagy Hailey, Maggie barátnője, én meg Nick, Maggie unokatesója! Szóval együtt fogunk lakni!- mosolyog rám, mint egy hülyegyerekre akinek el kell magyarázni, hogy miért nem szabad az úton futkosni ész nélkül.
- Nem! Tuti hogy nem!- hajtogatom.
- Csak ezt az egy tagadó szót ismered?- gúnyolódik majd vissza fordul a tükör felé. Részéről le is van zárva a dolog.
Ennek utána kell járnom, ezért ki sietek a nappaliba és előkotrom a telefonom, hogy hívjam a barátnőmet. Két csengés után fel is veszi.
- Maggie! Ki az a srác aki itt van a lakásunkban?!- kérem számon.
- Szia Bébi! Ő az uncsi tesóm Nikki! Talán valami baj van?- aggodalmaskodik.
Tehát nem Nikki, mint a Nicole becézése, hanem Nicky, mint a Nicholas rövidítése! Esik le a tantusz! Basszus! Ez nem igaz!
- Igen, az a baj, hogy srác! Nem lakhat itt!- mondom határozottan. Nem akarok egy egoista szoknyapecérrel lakni. Tönkre teszi a kedvenc helyemet és most itt van a lakásomban is!
- Hidd el, Nicky nagyon jó fej! Jól meglesztek és nagyon nem találkoztok mert dolgozik majd.- próbál nyugtatni a barátnőm.
- Mags! Én egy lányra számítottam.- sirákonozok.
- Bocsi, szívem. Említeni akartam, hogy pasiról van szó, de kiment a fejemből.
- Nem akarom, hogy itt maradjon!
- Nyugi! Nem fog sok vizet zavarni és nem is rakhatjuk ki. Már aláírta egy évre az albérleti szerződést.
A francba! Ne már!
- Mags!-próbálok könyörögni neki, de leráz gyorsan, hogy minden oké lesz és, hogy szeret.

Megfordulok és látom, hogy Nick a konyha ajtófélfáját támasztja a vállával, kezeit pedig össze fonta a mellkasa előtt.
- Na! Utána jártál, hogy nem sorozatgyilkos vagyok-e?- gúnyolódik.

- Mivel muszáj egy évig itt laknod velem, ezért jobb ha megbeszélünk néhány szabályt! Nincs nálunk buli és nem hozhatsz fel csajokat a bárból!

- Oké!- bólint komolyan, de a szája remeg a visszafolytott mosolytól.
- És öltözz fel! Nem tartunk nudista napot az év egyik napján sem!- bökök rá. Még mindig csak törölköző van rajta.
- Értettem!- szalutál és indul a szobája felé.
Egy év! Atyaisten! Szerintem ez egy káosz lesz! Fel nézek a plafonra, és nagyot sóhajtok, majd fel kapom a cuccaimat és az étel hordós dobozokat el kezdem be rakni a hűtőbe. A zene még mindig üvölt a szobából, de aztán egyszer csak el halkul és meghallom a férfias lépteket a konyha felé közeledni. Most már van rajta egy fehér póló, meg egy szürke melegítő nadrág. Le ül a pulthoz és nem szól semmit, csak bámulja ahogy teszek veszek.
Egy idő után már kezd frusztráló lenni a figyelő tekintete ezért hozzá fordulok.
- Szeretnél valamit?
- Nagyon ismerős vagy nekem. Szerintem találkoztunk már, csak nem tudom hol.- néz végig rajtam el gondolkodva.
Szuper! Ennyire jelentéktelen vagyok, hogy el felejtette a pénteki találkozásunkat! Gondolom mivel nincs nagy mellem és plasztik seggem felejthető jelenség vagyok a számára. Nem áll szándékomban segíteni neki, ezért vissza fordulok a hűtő felé.
- Anyukám küldött egy csomó kaját, egyél nyugodtan. Nem szeretném kidobni.
- Te talán nem tudsz főzni?- piszkálódik.
Erre nem válaszolok csak vissza fordulok hozzá és lenézően végig mérem. Egy darabig szemezünk, aztán végül nagyot sóhajtok és úgy döntök egyszerűbb lesz, ha tisztázom a dolgokat.
- Figyelj! Nem vagy nekem szimpatikus! Örülök, hogy van egy lakótársam, de nem akarok veled barátkozni!
- Te mindig ilyen harapós vagy?- húzza fel a szemöldökét.
- Nem igazán örülök, hogy egy pasival kell egy fedél alatt laknom!
- Talán leszbi vagy? Engem nem zavar!- vigyorog pajzánul!
Oh te jó ég! Ne már! Persze, hogy ez az első gondolata amiért nem estem hasra tőle. Az eszébe sem jut, hogy esetleg nem jön be nekem!
- Nem vagyok az!- forgatom meg a szemem és indulok az előtérbe az utazó táskámért, hogy azt is kipakoljam.
- Te vagy a pénteki csaj a bárból! Tudtam, hogy láttalak már!- kiált fel diadalmasan, én meg egy pillanatra megderemedek, de aztán csak póker arccal fordulok felé.
- Nem tudom mire gondolsz! Voltak még ott páran.
- Aha! Rád viszont emlékszem! Most sem vagy egy nagy szám egyébként, akkor sem voltál!- mér végig unottan.
A fene egye meg! Nagyképű majom! Tudom, hogy nem vagyok egy szépség ideál, de azért nem kéne a képembe mondani.
- Köszönöm a bókot, seggfej!- mutatok be neki és otthagyom.
Ha egy évet ki bírok ezzel a pasival, akkor szerintem jár majd nekem valami kitüntetés. Egyébként szerintem gyorsan rá keresek, hogyan lehet  eltüntetni egy 180 cm-es testet feltűnés nélkül.