Lakótárs a bárból (Befejezett)

31. Fejezet

Hailey:

Anya a konyhából jön elő amikor belépünk. Fáradtnak tűnik egy kicsit, ahogy végig nézek rajta. Szorosan magához ölel és csak most döbbenek rá, mennyire hiányzott. Nagyjából egy hónapja voltam itthon utoljára. A vizsgák és Nicholas nagyon lefoglalt mostanság.
- Nagyon hiányoztál Anya!- mondom elérzékenyülve.
Még szorongatjuk egymást pár pillanatig, aztán szétválunk. Kedvesen mosolyogva kezet nyújt a barátomnak miután bemutatom.
Már említettem neki, hogy van valakim, de azt még nem fejtettem ki bővebben, hogy együtt lakunk. Azt nem biztos, hogy jól fogadná, még akkor sem, hamár felnőtt nő vagyok.
- Menjetek fel nyugodtan és pakoljátok le a táskákat. Mutasd meg Nicknek a vendég szobát kicsim.- utasít anya kedvesen. Hát ez egy kicsit kínos!
- Anya,az én szobámban fogunk aludni. Nem kell a vendégszoba.
Anyukám egy kicsit zavarba jön, de aztán bólint és eltűnik a konyhában.
Nick csendben követ fel a lépcsőn a szobámba. Nem sok minden változott itt, amióta el mentem. Csak a rózsaszín fal lett átfestve más színűre és kaptam egy nagyobb ágyat is. Szerencsére kétszemélyes így kényelmesen el fogunk férni. Le teszem a kistáskám az egyik székre és át megyek a szemben lévő fürdőbe. Anyáék szobája a folyosó végén van.
- Anyukád nagyon kedvesnek tűnik. - lép mögém a barátom.
- Az is és nagyon jól főz. Nem akartam zavarba hozni egyébként, de már felnőtt vagyok szóval, el kell fogadnia, hogy barátom van akivel együtt alszok meg miegyéb.
- Miegyéb?- vigyorog huncutul. Arrébb tolom és megtörlöm a kezem.
- Igen. Miegyéb. Nem fogok anyukám előtt a szexről beszélni, az ciki.
- Jól van. Menjünk le, mielőtt azt hiszi anyukád, hogy miegyebet csinálunk a szobádban.
Csúnyán nézek  rá, de aztán elnevetem magam és indulok a konyhába.
Anya már oda pakolta a bőséges ebédet.
- Minden nagyon jól néz ki Mrs. Parker.- hízeleg Nicholas, majd leül és megpakolja a tányérját.
- Köszönöm. Egyetek csak.
- Te nem vagy éhes?- kérdezem aggódva. Olyan mintha fogyott volna, de lehet csak beképzelem.
- Csipegettem főzés közben.
- Oké. Ebéd után mehetünk apához, nagyon szeretném már látni.
Anya szeme könnybe lábad és bólint. Lehet, hogy apukám már jobban van, de azért még izgulunk érte.
- Nicholas! Mesélj nekem magadról egy kicsit. Hailey csak annyit mondott, hogy Maggien keresztül ismert meg.- fordul anyukám a barátomhoz, aki boldogan tömi a fejét.
Nagyot nyelek, mert van néhány részlet amit nem mondtam el a szüleimnek.
- Igen, így van. Én költöztem be az unokahúgom régi szobájába. Így találkoztam Hei.. Haileyvel.
- Oh. Szóval együtt laktok?- néz rám anya szúrósan. Hát igen. Hiába vagyok felnőtt nő, azért az nem kis dolog, hogy a pasimmal élek. Akivel csak pár hónapja vagyunk hivatalosan együtt.
- Igen. Hailey nem mondta?
- Nem.
És beállt a kínos csend. Próbálok úgy tenni, mintha itt sem lennék, hiába érzem magamon a pillantásaikat.
Valaki megtörhetné ezt a csendet és itt is hiába fohászkodok a plafonohoz, az nem fog segíteni, így magamra vállalom a feladatot.
- Nick egyébként a helyi bárban dolgozik, pultosként. Szóval ha nem költözik a másik szobába, ígyis úgyis megismertem volna.- mondom komolyan. Mondjuk az igaz, hogy valószínűleg akkor átnéz rajtam és sosem jövünk össze. Anya végig méri, jó alaposan és érzem, hogy kezd benne feltámadni az ellenszenv.
A szépfiúkról neki is az a véleménye mint nekem. Nem tudnak hűségesek maradni. Sosem. És beképzelt hólyagok.
- Te már végeztél az egyetemen?
Nick fészkelődik a helyén, és leteszi a villát.
- Nem. Én érettségi után inkább munkát vállaltam. Nem vonzott a tovább tanulás.
- Értem.- mondja anya szárazon.
Ajjaj! Ez egy másik fontos szempont az életében. Az az elve, hogy tanulással lehet be biztosítani a jövőnket. Szerinte ha valaki nem tanul tovább az semmire sem fog menni az életben.
Apa sem könnyű eset, de ha anyát nem sikeült meglágyítani akkor az már nagyon gáz.
Megint csendben pislogunk egymásra, de most anya töri meg a csendet.
- Nem fog zavarni, hogy Hailey tanultabb és sikeresebb lesz mint te?
Oh ne már! Hát hol élünk? Most már én is fészkelődünk a helyemen.
-  Nem! Büszke vagyok rá, hogy ilyen okos és talpra esett barátnőm van. És nem érzem rosszul magam amaitt, hogy én csak egy pultos vagyok. Szeretem amit csinálok.- mondja Nick őszintén, és megszorítja a kezem.
Érzem, hogy olvadozik a szívem. Hogy lehet ennyire aranyos? Ha eddig nem lettem volna bele zúgva, akkor ezzel most tuti eléri.
Anya megenyhülve bólint, aztán el kezdi leszedni az asztalt. Sosem szerette ha valaki füllent vagy kertel. Nick ezzel most egy kicsit kivívta a tiszteletét aminek örülök.
Segítek el pakolni és el mosogatni, aztán indulunk a kórházba. Végre láthatom az apukámat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nick:

Életem legkínosabb ebédje volt ez. Mintha vizsgáznék és úgy érzem nem jól sikerült. Hailey anyukája nagyon kedves, de érzem hogy nem vagyok neki túl szimpatikus. Most egy kicsit bánom, hogy sose volt normális nőm, mert akkor lenne rutinom a szülőkkel való smúzolásban. Hailey nagyon nyugtalan egész úton amíg be nem léphet az apukájához. Én kint maradok, mert ez csak az ő pillanatuk. Nincs szükségük egy idegenre. Szeretném fogni a kezét és mellette lenni, de tudom, hogy most csak a szüleire akar koncentrálni. Mrs. Parker megkért minket, hogy ne említsük az együtt lakást még Mr.Parkernek, mert nem akarja felizgatni. Ami érthető.
Nagyjából tizenötperce ülhetek kint, amikor Hailey szól, hogy menjek be én is, mert az apukája meg akar ismerni. A francba! Ezzel nem számoltam. Egy anyukát lenyűgözni könnyű, de egy lányos apát? Esélytelen.
A szobában két ágy van, de most a másik üres. Hailey apukája sötétkék pizsamában ül, háta párnákkal van kitámasztva. Erőteljes, magabiztos férfinak tűnik, bár egy kicsit sápadt az arca és karikás szeme. Barna hajában van már néhány ősz szál és a bajuszában is felfedezek néhányat. Szürke szeme kritikusan fut végig rajtam. Közelebb lépek és kezet nyújtok.
- Nicholas Hastings, uram.
Erősen szorítja meg, aztán a lányához fordul.
- Nem olyan mint Adam. Hála Istennek!
- Apa!- korholja Hei Hei idegesen.
- Most mi van? Az a fiú egy nyámnyila volt! Te is tudod.- mondja szigorúan.
Haliley anyukája elfordul, de még elkapom a mosolyát.
- Ezek szerint tényleg jól vagy, ha már tudsz piszkálódni.- mosolyog Hei Hei. Oda állok mellé és átölelem a derekát, mire két csúnya pillantást kapok a szüleitől, de nem érdekel. Szeretem a lányukat, jobb ha megszokják a képemet.