Lakótárs a bárból (Befejezett)

24. Fejezet

Hailey:

A dobozos incidens óta nem történt semmi extra dolog szerencsére. Nick mindennap elmondja, hogy menjünk a rendőrségre én meg mindennap nemet mondok. Ma van az utolsó előtti vizsgám és nagyon izgulok, hogy sikerüljön. Ma nem megyünk korán futni, hanem inkább pihenünk. Majd este pótoljuk be. Már a konyhában reggelizek, amikor a...barátom/lakótársam/szexpartnerem álmosan besétál. Még mindig nem tisztáztuk, hogy is állunk egymással.
- 'Reggelt Csibe!- motyogja és bele puszil a hajamba, majd el készíti a kávéját és leül velem szembe.
- Min pörög az agyad már megint?- néz rám kutatóan.
Nagy levegőt veszek és kibököm.
- Hogy állunk most egymással Nicholas? Mik vagyunk mi egymásnak?
Egy kicsit megfeszül a kérdéseimtől, majd le teszi a bögrét és kihúzza magát.
- Szerintem egyértelmű!
- Az? Nekem nem annyira.- világosítom fel.
- Miért nem?- kérdezi.
- Mi most járunk? A barátom vagy?- kérdezek vissza. Egy kicsit ideges vagyok, mert tényleg szeretném tudni mi is ez.
- Igen. Miért? Az, hogy szeretlek nem tette ezt egyértelművé?
Hát én a két dolgot nem kötöttem így össze, de most megnyugodtam, hogy végre nekem is tiszta a kép. Szóval járunk és ő a pasim.
- A pasim vagy.- mondom bugyután.
- Igen.- bólint komolyan, majd el mosolyodik.
- Én meg a csajod.
- Igen.
- Szóval te vagy a barátom én meg a barátnőd.- összegzem megint.
Nem szól, csak mosolyogva bólint és bele kortyol a kávéba.
- Tehát együtt járunk. Te meg én, mint a párok.
- Már tisztáztuk az előbb, szóval ja. Járunk.

Nem igazán tudok napirendre térni a dolog fölött. Tehát komolyan ő a pasim. Nincs titkolózás, nincs bujkálás, nincs kamuzás. Mehetünk kézenfogva bárhová. Nem! Biztos csak hallucinálok! A srác akinek nem vagyok az esete szerelmes belém és most együtt járunk. A szoknyapecér, aki nem jár senkivel, most velem jár. Ha nem hallucinálok, akkor csak álmodok. Kitör belőlem a nevetés. Az az igazi, hasfájós, őrült nevetés. Már potyognak a könnyeim ő meg úgy néz mint aki meghibbant.
- Mi olyan vicces?- kérdezi, mire mégjobban nevetek.
- Te meg én és ez az egész helyzet!- mondom két kacagás között.
- Miért?- kérdezi értetlenül.
Kezdek már lenyugodni, ezért válaszolok.
- Azért, mert ez abszurd. Mi nem járhatunk együtt!
- Ismétlem magam. Miért?
- Nézz magadra és nézz rám! Te egy helyes pasi vagy, aki falja a nőket én meg egy hétköznapi csaj, aki nem egy olyan személy aki mély nyomot hagy az emberekben. - vonom meg a vállam.
Dühösen villan a szeme és elkomorul arca. Oh basszus! Lehet, hogy megbántottam.
- Tudod Csibe, igazából amit az előbb mondtál sértő rám és rád nézve is. Szóval nem akarok ilyen baromságot hallani még egyszer! Együtt járunk, fogadd el!- mondja majd fel pattan a székről és dühösen a mosogatóba dobja a bögrét. Szerencsére nem törik össze. Tényleg megsértettem. Nem akartam, de akkor is nehéz ezt így felfogni. Nem megyek uána most. Hagyom inkább, hogy lenyugodjon.
Be megyek a szobámba néhány jegyzetért és feltűnik, hogy az egyik kép ami az asztalomon van le van fordítva. Felborult? Mégis mikor? És hogy nem vettem észre? Bár nem sokat időzök itt. A képen Maggivel vagyok az első egyetemi bulinkon. Vissza állítom a képet és indulok vissza a konyhába. Tanulok még egy picit aztán indulok. Be kopogok Nickhez és szólok, hogy el mentem, de választ nem kapok. Valahogy ki kell engesztelnem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hailey:

Mindenki izgatottan sutyorog a teremben, amikor belépek. Az egyik hátsó padban észre veszem a Patrick nevű fiút, aki múltkor kávézni hívott. Komor arccal engem figyel amikor a helyemre sétálok. Gyorsan intek neki, nem akarom, hogy bunkónak nézzen vagy valami, mire mosolyog majd elfordul. Nem tudom az okát, de valamiért taszító számomra ez a srác. Szerencsére hamar megjön a tanár, így a teremben csend lesz, csak a papír zörgés hallatszik. Már majdnem végzek a feladatommal, amikor megérzem, hogy valaki figyel. Amint körbe nézek, meglátom a fura fiút, aki bámul. Gyorsan megint a lapomra nézek és igyekszem őt kizárni a tudatomból. Húsz perccel később be kell adnia mindenkinek a lapot. Megint érzem, hogy figyel, de  most nem fordulok oda. Fel kapom a táskám és sietek kifelé. Sajnos nem vagyok elég gyors, így hátul kullogva várom, hogy végre kijussak innen. Mivel a szerencse ma nem kedvez nekem Patrick mellém csapódik.
- Szia! Hogy ment a vizsga?- érdeklődik és közel áll hozzám. Próbálok feltűnés nélkül elhúzódni, de az ember tömegben ez elég nehéz.
- Szia! Azt hiszem jól. Nehezebbre számítottam. Neked?
- Jól. Szerintem könnyű volt. - vonja meg a vállát és még közelebb kerül hozzám. Kezd kiverni a víz. Nem akarok vele bunkó lenni, de valahogy le kell ráznom. Szerencsére már csak pár lépés és kint is vagyunk, de néhány diák megállt az ajtóban beszélgetni.
- Figyelj! Rá érsz most? Megihatnánk valamit!
Oh a francba már! Most ebből hogy szabaduljak? Tényleg nem akarok vele bunkó lenni, de kettesben sem szívesen maradok vele.
- Én..jól hangzik.- nyögöm ki. A fenébe! Hülye Hailey! Miért nem hazudtam valamit?
- Akkor jó. Van egy kávézó a campuson kívül is. Gyalog sincs messze.- mondja mosolyogva, de a szeméhez most sem ér el. Megérzem a parfümje vagy sparye illatát és rám jön a hányinger. Atyaég! Mit használ ez? Valami nagyon régi cucc lehet, mert ilyet kb a nagypapák használnak. Végre kiérünk az ajtón és nagylevegőt veszek. Gyorsan átfésülöm a terepet, hátha akad ismerős, de megint nincs szerencsém. El futhatnék, de akkor biztos hülyének nézne. Csendben sétálunk. Nem tudom mit mondjak neki. Nem igazán érdekel és nem is akarom megismerni. Leginkább elbújni szeretnék előle. Érzem, hogy folyton figyel és ettől feláll a szőr a hátamon. Még telefonon sem keres senki sürgős ügyben, hogy azzal ki húzzon a csávából. Tíz perc múlva meglátom a kávézót és legszívesebben bőgve kérném, hogy hagyjuk a francba az egészet és a világ végéig futnék.
Bent elég sokan vannak, de találunk asztalt. Egymással szembe ülünk le és én igyekszem mindenhova nézni, csak rá nem. Tudom mit fogok kérni ezért nem kell az itallap. Nyitnám a számat, de ő megelőz, amikor odalép a pincér fiú.
- Egy presszó kávét kérek feketén és egy capuccinot.
Össze vont szemöldökkel nézek rá. Honnan tudja, hogyan iszom a kávét?
- Baj hogy rendeltem? Mást akartál?- kérdezi látszólag idegesen, de valamiért úgyérzem nem is érdekli a válasz.
- Nem. Jó a presszo.
Megint csend telepszik ránk, de hamarosan megérkeznek a kávék. Lehúzom a sajátom felét, aztán úgy döntök lezárom ezt a kellemetlen délutánt.
- Figyelj Patrick! Miért hívtál el ide?- kérdezem egy kicsit idegesen. Nagyjából sejtem a választ, de azért jobb ha ki mondjuk a dolgokat.
- Azért mert szerintem csinos vagy és szeretnélek jobban megismerni.- húzza félénk mosolyra az ajkait, de ezzel inkább csak megijeszt.
- Értem.- iszok bele a bögrémbe, ezzel el is tüntetve a maradék koffeint.
Ezzel megint meg akad a beszélgetés. Így nehéz megismerni a másikat, ha egy szót sem szólsz. Akkor meg mégis mit akar?
Néhány kínosan csendes perc után nem bírom tovább.
- Nézd, nagyon kedves tőled ez, de nem akarlak hitegetni. Nem szeretnék tőled semmit, mert nekem barátom van. Nagyon kedves fiúnak tűnsz, biztosan fogsz magadnak találni valakit.- mondom egy szuszra. Várom a reakciót, de az csak néma és félelmetes bámulás.
- Jó.- mondja nyugodtan pár perc el teltével.
- Jó?- kérdezek vissza bambán. Ennyi? Nem borul ki? Nem hord le mindennek?
- Igen. Nem haragszom. Köszönöm, hogy időt szántál rám és őszinte voltál.
Pislogok mint a hal a szatyorban. Randira hívott, hogy megismerjen, aztán  nem szól hozzám, utána meg lazán beközli, hogy nem gond, hogy nem jött össze. Ez egy kabaré! Komolyan!
- Köszönöm a kávét!- makogom és az asztalra dobok némi pénzt aztán fel kapom a táskám és igyekszem higgadtan távozni. Amikor már el sétáltam a kávézótól és nem láthat, olyan sprintet nyomok hazáig, hogy azt még Usain Bolt is meg irigyelné!