Lakótárs a bárból (Befejezett)

17. Fejezet

Hailey:

Az éjszakám pont olyan pocsék volt, mint ahogyan számítottam is rá. Alig tudtam elaludni. Amit Adam mondott az teljesen befészkelte magát a gondolataimba. Amikor sikerült végre elaludnom, akkor zavaros álmaim voltak Nickről, Adamről és egy sötét alakról aki mindenhol ott van. Nyúzottan ébredtem és elég korán. A lakás még csendes volt, ezért gyorsan be surrantam a fürdőbe és letusoltam. A frissítő zuhany segített egy kicsit kitsztítani a gondolataimat. Miután végeztem felöltözve néztem be a nappaliba. Adam még aludt, így vissza mentem a szobámba. Nick felől nem jött zaj, gondolom még ő is alszik. Hogy elüssem az időt, kapcsoltam a laptopon egy filmet. Tanulhatnék is, de kávé előtt semmi esély arra, hogy az agyam normálisan beinduljon. Kb egy óra múlva hallottam a lépteket a nappali felől és a szívem egy kicsit felpörgött az ijedtségtől, mert azt hittem Adam bejön. Még nem érzem igazán késznek magam a beszélgetésre. A fürdőbe ment, így gyorsan kiszaladtam a konyhába kávét készíteni. Talán a koffein segít majd, hogy ne legyen olyan kínos és szomorú ez az egész.
Mire el készítem a két bögre kávét, már hallom is, hogy Adam jön a konyhába.
Igyekszem nem mutatni mennyire ideges vagyok ezért mosolyogva köszönök neki. Ő is elég bizonytalannak tűnik, de vissza vigyorog és leül velem szembe.
- Örülök, hogy még emlékszel rá, hogyan szeretem.- mondja, majd bele kortyol a kávéba. Ezután csak némán nézünk egymásra. Ezek szerint nekem kell kezdenem.
- Nézd Adam! Amit tegnap mondtál...- kezdem, de félbeszakít.
- Hailey! Hirtelen jött tudom, de nem kell most választ adnod. Csak tudatni akartam veled, hogy én mit gondolok és érzek.
- Értem, de ez nem fog menni. Sem most, sem...később. Nem soká vizsgázunk, őrült dolog lenne pont most sulit váltani, és nem csak ez az oka. Én...- Istenem! Miért ilyen nehéz ez?!
- Én...nem akarom újra kezdeni. Sajnálom. Azt hittem, ezt már te is lezártad.
Csendben emésztegti amit mondok, és közben az arcomat fürkészi. Kezd hosszúra nyúlni a csend és bámulás. Levegőt veszek, hogy ismét megszólaljak de megelőz.
- Miatta?- kérdezi komolyan.
Nem értem kire gondol, így csak értetlenül pislogok rá, mire újra kérdezi.
- Miatta? Nick az oka?
Hát erre a kérdésre nem voltam felkészülve. Miből gondolja, hogy bármi is lehet köztünk? Vagy esetleg a lakótársam mondott neki valamit?
- Öhm...miért kérdezed ezt?- kérdezek válasz helyett inkább, hogy időt nyerjek.
- Feltűnt hogyan viselkedtek egymással. Ahogyan rá néztél tegnap is. Van valami köztetek?
- Öhm...igazából...mi nem..- dadogok mint egy hülye. Nem jönnek a szavak.
Adam türelmesen várja, hogy végre ki tudjak mondani egy egész értelmes mondatot, ez pedig bele telik néhány pillanatba. Nagyot sóhajtok és végre megtalálom a nyelvem.
- Mi nem vagyunk együtt. Nem is feküdtem le vele.
- De szeretnél?- kérdezi nyugtalanul.
Hát mi ez már? Kihallgatás? A bizonytalanságom kezd át menni méregbe.
- Miért faggatózol? Semmi közöd a magánéletemhez. Barátként váltunk el, de nem kell beszámolnom neked arról, kivel, milyen terveim vannak!- fakadok ki. Ettől egy kicsit meglepődik, aztán bólint.
- Igazad van, csak szerettem volna tudni, hogy van-e esélyem még. Tisztán akarok látni.
- Nézd! Én kedvellek, de nem akarom újra kezdeni. Én lezártam már azt, ami kettőnk közt volt. - látom, ahogy szomorúság villan a szemében és ettől egy kicsit meghasad a szívem. Nem akartam megbántani, de annak sem látom értelmét, hogy hiú ábrándokba ringassam.
- Jól van Szívem! El fogadom a döntésedet.- mosolyog rám kedvesen és a pulton át nyúlva megsimogatja az arcomat. Ez az a fiú akit régen is ismertem. Mindig kedves, és nem erőszakol rá semmit másokra.
- Köszönöm!
Örülök, hogy sikerült végre ezt lezárnunk. Készítek reggelit, aztán segítek össze pakolni a cuccait. Nick még nem került elő, Adam pedig hamarosan indul. A nappaliban beszélgetünk, amikor meghallom a lakótársam motoszkálását. Beköszön a nappaliba, majd nem sokkal később bögrével a kezében lehuppan a fotelbe. Csúnyán nézek rá, mire csak felnevet.
- Nyugi Hei Hei! Vigyázok!- vigyorog rám.
- Nem ehetsz és nem ihatsz a nappaliban! Menj ki a konyhába!
- Ti itt vagytok! Gondoltam beszélgetünk egy kicsit.- vonja meg a vállát.
Még csúnyábban nézek rá, de ez is lepereg róla.
- Add fel haver! Mikor jártunk, engem is állandóan a konyhába száműzött!- szól bele Adam a vitába. Nick megfeszül én meg érzem, hogy elpirulok. Azt mondtam neki, ő csak egy barát. Arra nem tértem ki pontosan, hogy exbarát. Nick hol rám, hol a mellettem ülő fiúra pillant.
- Nekem teljesen jó itt!- mondja szárazon. A jó kedve odalett. Adam furán pislog. Nem érti a helyzetet.
Megköszörülöm a torkom és próbálok témát váltani.
- Mikor indul a vonatod?
- Fél tizenegykor. Ki tudsz vinni?
- Persze. Gyorsan el készülök, és utána indulhatunk.
- Oké.- biccent és még mindig nem igazán érti, miért lett fagyos a hangulat. Ahogy kimegyek a nappaliból, érzem a lakótársam tekintetét magamon. Ez meg már megint mi volt? Féltékeny lett? Ugyan mégis mire fel? Mire készen vagyok, már indulhatunk is, mert már csak 40 perc van a vonat indulásig. Innen kocsival 20 perc az állomás, de jobb felkészülni a forgalmi helyzetre is. Nick nem szól hozzám, és Adamnek is foghegyről köszön. Bunkó! Szerintem be nézek Maggiehez miután Adam el ment, mert nincs kedvem Savanyú urasághoz ma.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nick:

Hailey bujkál előlem, azóta amióta az exbarátja lelépett. Ennek pedig már egy hete. Mostanában minden dolgát úgy időzíti, hogy akkor legyen otthon amikor én nem. Nagyon sok időt tölt Tessánál a koliban, és Maggievel. Vele beszéltem és ő mondta. Kérdezte, hogy mit követtem el Hailey ellen amiért menekül otthonról. És őszintén mondom, hogy a válaszom egy nem tudom. Mert tényleg nem. Itt járt a volt pasija, akiről ezt az infot el felejtette megosztani. Én meg féltékeny lettem, bár próbáltam leplezni. Ezenkívül nem történt semmi. Szóval gondolom nem is előlem menekül, hanem az érzései elől. Sokáig viszont úgysem rejtőzhet el. Nem vagyok türelmes ember, de tudom mikor kell nyugton maradnom és várnom. Ő fog hozzám jönni, ebben biztos vagyok! Ettől a gondolattól mosolyognom kell és megint jókedvűen lépem át a munkahelyem küszöbét.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hailey:

Amióta Adam el ment, szinte alig vagyok otthon. Nem akarok a lakótársam közelében lenni. Nem bízok magamban. Most már tényleg semmi sincs, ami vissza tartana attól, hogy a karjaiba vessem magam. Leoval szakítottam és Adammel is végleg lezártam a dolgot, így még kifogásnak sem tudnám használni. Maggie próbált faggatni, hogy mi van köztem és az unokatesója között, de sikerült leszerelnem azzal, hogy barátságot kötöttünk. Kétkedve fogadta ezt, de végül békén hagyott. Épp az utolsó órámról tartok hazafelé, amikor valaki elém lép. Egy magas, sötét hajú srác az. Próbál kedvesen mosolyogni, de ez a mosoly inkább Jokert idézi.
- Szia!- köszön rám, ezzel elvágva a menekülés útját. Most már nem csinálhatok úgy, mintha itt sem lenne. Az bunkóság.
- Hello.- nézek rá, és megszorítom a táskám pántját. Mit akar tőlem? Ismerősnek tűnik, de nem tudom honnan. Mivel nem mond többet, így el mennék mellette, de elém áll és megszólal.
- Patrick vagyok. Van egy közös óránk.
Oké. És ezzel most mit kezdjek? Egy kicsit kiráz a hideg, ahogy végig mér. A mosolya még ijesztőbb, mert meglátom a keszekusza fogait. Előző életében cápa volt vagy mi?
- Én Hailey vagyok. Segíthetek valamiben?- próbálok kedves lenni, talán így hamarabb a végére jutok ennek a fura helyzetnek.
- Arra gondoltam, hogy meghívnálak egy kávéra.- mondja lazán és a füle mögé tűr egy tincset. A haja vállig érő és sötét. Oh. Hát erre nem számítottam. Nem akarok vele randizni, mert elég para a srác. Az ösztöneim az kiabálják hogy fussak jó messzire.
- Oh. Hát..figyelj..- nem tudom, hogyan koptassam le kedvesen. Szerencsére meglátom  Tessát, és fel is használom a menekülő utat.
- Most nem alkalmas, mert már a barátnőmnek ígértem a mai délutánt. Nagyon szépen köszönöm a meghívást.- hadarom és hevesen csápolok Tessnek, aki végre észre vesz.
- Oké. Akkor majd legközelebb.- mosolyog a fiú, de a szemében megvillan valami amitől megint megborzongok. Gyorsan kikerülöm, és sprintelek a barátnőmhöz. Már ki is ment a fejemből a múltkori incidens, erre tessék. Most megint kezdek félni. Paranoiás Hailey! Szidom magam némán, amíg a barátnőm csacsog.