Dol Guldur Átka [Hobbit, LOTR ff.]⚔️ Szünetel‼️

II. A Bakacsin Erdei Kirándulás

꧁L꧂

Amaryllis bement a barlangokba, és bárhogyan is voltunk egy helyen, nem beszéltünk egymással. Ő elfoglalt volt a fegyverek kifizetésével, én pedig Tauriellel képeztem ki az új katonákat. A harcosok éppen pihentek, amikor megláttam egy hosszú, szőke hajat lobogni a lágy szellőben. Amaryllis.

- Mit keresel itt ? Menj és vigyázz a gyerekekre. -nevetett fel az egyik katona.

- Harcolni jöttem, seggfej - mondta.

- Egy napot sem bírnál ki a hadseregben. Tudsz egyáltalán valamit az íjakról ? -nevetett a másik.

Amarylis kikapta az egyik harcos kezéből az íjat, és egymás után lőtt a gyakorló céltáblákra. Összesen öt céltábla volt, és mindegyiket középen találta el. El kell ismernem, tényleg nagyon jó harcos. Gyerekként nagyon ügyetlen volt, és nem érdekelte a harc, mert szerinte "értelmetlen vérontás". Az évek során sokat változott. Ha már itt tartunk, nem tudom miért nem mondtam neki, hogy én vagyok Legolas. Régen tetszett a lány, de soha nem mondtam volna el neki, mert az csak gyerekes szerelem volt. Aztán Tauriel volt az, aki kizökkentett a gondolataimból.

- *Látom figyeled az új jövevényt, aki nem is annyira új, igaz, Legolas ?

- *Tudsz róla? -lepődtem meg.

- *Látom figyeled az új jövevényt, aki nem is annyira új, igaz, Legolas ?

- *Te tudsz róla ? -lepődtem meg.

- Hogyne tudnék, nem csak a te régi ismerősöd ! Pár nappal ezelőtt beszélgettünk, és elmondta, hogy egy szőke tünde igen rideg hozzáállással fogadta őt.

- Elmondtad neki, hogy ki vagyok ?

- Nem, úgy gondoltam jobb, ha te mondod el neki. -nézett rám itélkezően.

- Szeretnék többet megtudni róla, ha rájön, hogy régi barátom, akkor tudja, hogy mit hogyan titkol el.

- *Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nagyon fog örülni, ha megtudja, hogy ki vagy, mert nem volt félreértés eddig köztetek.

Később apám hivatott valami fontos dolog miatt. Fogalmam sem volt, hogy mi az, de amikor bementem a hálószobájába, nagyon zaklatottnak tűnt.

- Hívattál, apám ? -egyenesedtem ki.

- Igen, tudod van az a Fekete Hanga nevű gyilkos, aki mostanra köddé vált. Hetek óta senki sem látta, de az orkok nagy seregekben pusztítanak. Minden lemészárolt helyet átkutatnak, keresnek valamit, vagy inkább valakit.

- Vajon mi érdekelheti ennyire azokat az ostoba orkokat? Bizonyára a Fekete Hanga eltűnése csak átmeneti, talán egy kis szünetet vesz a folyamatos mészárlásból.

- Nem tudom, gyermekem. De van egy levelem, amit Elrondnak kell kézbesítened ebben az ügyben. Ezt a levelet senki másnak nem adnám a kezébe, ezért rád bízom.

- Szóval nagyon fontos. - vettem magamhoz egy pohár bort majd beleszürcsöltem.

- Annyira, hogy nem mehetsz kísérettel. Viszont nem engedhetlek el úgy, hogy életed nincs biztosítva. Magaddal vihetsz valakit, gondolom Tauri...

- Örömmel mennék Amaryllissel. -szakítottam félbe.

- Ahogy szeretnéd, Legolas. -nézett meglepődötten.

꧁A꧂

Páncélokat kerestem Mileth boltjában, ahol már hetek óta dolgozom.

- Mit szólsz ehhez ? -mutattam neki egy zöldesbarna bőrpáncélt.

- Tökéletes választás, ez nagyon lenge anyag, könnyű benne járni -mosolygott rám,
szép mosolya van, biztos vagyok benne, hogy a férfiak oda vannak érte.

Hátra mentem átöltözni, de egy ajtónyitásra kaptam fel a fejem. Nem is foglalkoztam annyira a vendéggel, amíg meg nem hallottam, hogy Mileth minek nevezte.

- Mire van szüksége, felség -mondta.

- Amaryllis nem dolgozik véletlenül ? -hallottam a szőke fiú hangját.

- Ő a herceg? Idióta Legolas -suttogtam magamban.

- Óh, ő most nem dolgozik, de hátul próbálgatja a ruhát.

Kösz Mileth, tényleg... Nem volt más választásom, mint előbújni a rejtekhelyemről. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna a beszélgetésüket, és kiléptem az öltöző sarkát eltakaró függöny mögül.

- Lemaradtam valamiről ?-kérdeztem ártatlanul.

- Szükségem van rád -mondta egyenes tartással.
- Ezt nem beszélhetjük meg ide bent.

Így hát mindketten elhagytuk az üzletet. A pavilonban kötöttünk ki, és leültünk egy puha takaróval letakart padra.

- Na, mi volt olyan fontos, hogy egészen a pavilonig kellett elhoznod?

- Apám rám bízott egy levelet, és az őrök nem jöhettek velem. De apám félt, ezért azt mondta, itt az ideje, hogy bebizonyítsd a hűségedet.

- Nem árulod el előbb a neved ? Jó lenne tudni, hogy kivel harcolok az életemért. -próbáltam kiszedni belőle.

- Attól tartok, nem mondhatom meg.

- Akkor ne lepődj meg, ha Szöszinek hívlak. -húztam egy játékos mosolyt az arcomra.

A fiú most tényleg rám mosolygott. Valószínű, hogy mióta tudja, hogy ki vagyok, több érzelemmel tud hozzám kötni.

- Szóval ha már ilyen fontos levelet kézbesítünk, ne késlekedjünk ! -siettem az istállók felé.

Felnyergeltem Onixot, és Legolas is megtette ugyanezt a mellettem lévő istállóban. Gyönyörű szürke lova volt, az enyémnek a teljes ellentéte. Adott egy kis zsákot, hogy tegyem a nyeregbe, benne élelemmel. Amikor kiléptünk a kapun, hegyeztem a fülemet az orkok miatt, de nem hallottam semmit. Hála Istennek.

- Az orkok még nem rég voltak itt, csak később merészkednének ide. -próbált nyugtatni.

- Nem lehet őket kiszámítani, Szöszi. -majd előre ügettem a lovammal, amit követett a herceg is.

Lassan beléptünk a bakacsinerdő kevésbé kellemes részébe. Legolas azt mondta, hogy mindig kövessem az ösvényt, és soha ne térjek le róla. Mintha nem itt éltem volna egész életemben, de ezt hogyan tudhatná ő ?

Az erdő teljesen sötét volt, csak néha villant át a napfény a lombkoronán, és akkor is csak egy pillanatra. Sikolyokat hallottam, de valószínűleg csak a fejemben. Mégis, ezek a sikolyok olyan közelinek és valóságosnak tűntek. Néha egy nő, néha egy gyerek. Csak az erdő játszik a fejemmel, minél jobban ellenállok, annál több sikolyt hallok.

꧁L꧂

Ahogy sétáltunk az erdőben a lovainkkal, hangokat kezdtem hallani. Talán megőrülök. Vagy valamit Amaryllis hall, de nem. Az anyám lágy, melengető hangját hallottam, egy altatódalt énekelt. Hirtelen az éneklés segélykiáltássá változott, és egyszerűen eluralkodott rajtam az érzés, hogy segítenem kell anyámon, akiről tudtam, hogy már évek óta halott. Még is elvágtáztam a hang irányába.

- Szöszi ! -kiáltott utánam a lány, de figyelmen kívül hagytam.

Csak mentem arra, amerre a hang volt, majd Amaryllis elém ugrott a lovával.

- Ne menj a hang felé ! -mondta nekem rémülten.

- De hallom őt, az anyámat !

- Szerinted én nem hallom a saját gyermekkori traumámat ?! Legalább te ne veszítsd el a józan eszed.

Beletelt néhány másodpercbe, mire rájöttem, hogy mit értett a "gyermekkori trauma" alatt.