Dol Guldur Átka [Hobbit, LOTR ff.]⚔️ Szünetel‼️

IV. Völgyzugoly

Teljesen összezavarodva mentünk le a hegyekbe. Végig gyönyörű növények, szobrok és épületek voltak. Gyönyörű hely, és az itt élő tündék...

Ahogy átkeltünk a hídon, egy nagyon mosolygós alak jött le a lépcsőn. Barna haja volt, és a legkedvesebb ember volt, aki üdvözölt minket.

- *Köszöntelek benneteket Völgyzugolyban. Legolas Greenleaf, Thranduil fia, és egy gyönyörű tünde nő, akiről még sosem hallottam. -hajolt meg előttünk.

- *Amaryllis Noblehope, Namys lánya. -hajoltam meg én is.

Legolas meglehetősen feltűnően megköszörülte a torkát. Aztán beszélni kezdett.

- *Elrond úr hol van ? Elvégre hozzá jöttünk.

- *A vendégszobában van.
-vett egy nagy levegőt a következő mondatához, de pár másodpercig elgondolkodott, majd így szólt.
- Meghívhatlak egyszer egy csésze teára, Amaryllis Morien lánya ?

- Nagyon szívesen mennék. -válaszoltam mosolyogva.

- Akkor mi most megyünk - fogta meg a kezemet a szöszi.

Szinte éreztem a feszültséget kettejük között. A herceg nagyon borsos hangulatban volt.

A vendégszoba nem volt messze, és könnyen odataláltunk. Elrond úr éppen az ajtón kívül volt, amikor megérkeztünk.

- Már vártam önt. Meghajolt előttünk.

- Legolas átnyújtotta neki a levelet.
- Néhány napig maradunk, ha nem bánod.

- Örülünk, hogy a vendégeink vagytok. Csak egy apró probléma van.

- Mi lenne az? - Kérdeztem.

- Egy hálószobánk maradt, mert váratlan vendégeink voltak.

- Kik? - kérdezte Szöszi felvonva a szemöldökét.

- Tizenhárom törpe, egy félvér és egy mágus. Elég furcsa társaság.

Csak ennyit hallottam, mert megakadtam az "egy hálószobán".

- Visszatérve... khm... csak egy hálószoba van ? -kérdeztem, megköszörülve a torkomat.

- Ha úgy gondolod, hogy egyikőtök aludna egy törppel...

Legolas és én egyszerre mondtunk nemet ! Elrond csak mosolygott ránk, és megmutatta a hálószobát.

A szoba közepén vörös szőnyeg volt, ugyanilyen színű függönyök és ágy. Az ablakból az egész völgyet látni lehetett. Gyönyörű volt.

Amikor Elrond kiment, Legolas lehuppant az ágyra, és a plafont bámulta.

- Hány napig maradunk? -kérdezte egy kis idő után.

- Három. Találkozhatnánk az itt élő tündékkel, sőt, beszélgethetnénk a váratlan vendégekkel is.

- Ahogy gondolod.

꧁L꧂

Aztán Amaryllis kiment. Ha találkozik azzal a hátborzongató fickóval, esküszöm... miért is érdekel. Nem sok közöm van ahhoz, hogy kivel van viszonya, de mélyen legbelül mégis érdekelt. Tudom mi a szerelem, régóta úgy tekintek Taurielre aki több mint barát. Amaryllis miatt csak aggódom. Taurielén nem ugyan ezt éreztem, szóval ez biztosan nem szerelem.

Kirohantam a szobából Amaryllis után.

Bekutattam érte az egész helyet. Aztán megtaláltam a kertben azzal a fiúval. Kihallgattam őket, mert miért is ne? Megtudtam, hogy Lindirnek hívják, és holnap délben teázni akarnak... amibe közbeavatkozom majd.

- A herceg eléggé pikkel rám, és nem tudom miért.

- Általában nem ilyen, ha egyszer megismered, egész kedves.

Aztán észre vettek, mivel beleestem egy bokorba ami mögött bujkáltam.
Kihúztak a bokorból, és Amaryllis felvonta a szemöldökét.
Biztosan azt hiszi, hogy kutatok utána... ami részben igaz.

- Mit keresel itt ? -kérdezte drasztikus szünetekkel a szavak között.

- Én csak erre sétáltam. -szedtem ki a leveleket a hajamból.

- Akkor vissza is sétálhatsz úgy ahogy ide sétáltál. -tette csípőre a kezét a lány.

- Nyugi, nem hallottam semmit a beszélgetésetekből. És ha már itt vagyunk, miért ne csatlakozhatnék én is?

Egész nap beszélgettünk. Mindenki mesélt egy kis részletet a mindennapjából. Túl sok nem történt azóta mióta megérkeztünk. Én csak segítettem Elrondnak ebben-abban.

De eljött az este, és vele együtt az ottalvásom Amaryllissel. Eléggé izgulok emiatt, bár nem tudom miért.

꧁A꧂

A szobához külön fürdőszoba tartozott, és én ott dekkoltam egy fél órát. Olyan kínos lesz... Legolast nem nagyon érdekelte, már amennyire meg tudtam állapítani az arcáról. Vagy talán csak túl jól tudja álcázni magát.

Kimentem, majd lefeküdtem az ágyba és csak néztem ki a fejemből. Távol voltunk egymástól, de még így is hallottam a nagy lélegzeteit.

- Akkor... jó éjt.

- Jó éjt.

Mikor reggel felkeltem Legolast sehol sem találtam. Kimentem a folyosóra körülnézni. Még a nap is csak most jön fel az égre. Hova tűnhetett ilyen korán. Nem nagyon érdekelt így visszafeküdtem aludni.

Másodjára arra kéltem, hogy Legolas csak úgy bámúlt alvás közben. Megéreztem, még álmomban is.

- Miért bámulsz ? -pillantottam rá.

- Aranyos vagy amikor alszol.

- Sajnos én ezt nem mondhatom el rólad. -keltem ki az ágyból.

- Borsos hangulatban vagyunk, hm ? -mosolygott rám.

- Majd később eldöntöm. Mennyi az idő ?

- Mindjárt tizenkettő.

- Micsoda? -futottam ki.

Nincs sok időm felkészülni a találkozóra. Hogy tudtam ilyen sokáig aludni ? Mindegy, sietnem kell.

Felöltöztem, és mire a pavilonhoz értem, Lindir már várt rám.

- Sokat késtem ? -ültem le mellé.

- Nem, épp időben.

Aztán töltött nekem teát, és beszélgettünk. Félek, ha elmondom neki a történetemet, megölet. Így hát nem tettem. Később mozgást hallottam a folyó felől. Ha ez Legolas, akkor kinyírom.

꧁L꧂

Amikor megpróbáltam közelebb menni hozzájuk, megcsúsztam egy kövön, és beleestem a folyóba. Szerencsémre a víz bokáig ért.

Kijutottam a vízből, de nagyon fáztam. Szinte reszkettem a bokrokban ahová visszamásztam.

Nem vettek észre, de azt hiszem, Amaryllis hallotta a fogcsikorgatásomat, mert csak néhány méterre voltam tőle.